ɪ ɴ ᴛ ʀ ɪ ɢ ᴜ ᴇ

◇30◇

S U T T O N

-Mikor tetted ezt?
-Aznap mikor haza jöttem tőle.-súgtam.Lex bólintott.
-Meghalhattál volna.
-Igen de nem történt meg.-rejtettem el a csuklómat.
-Jól vagy?-kérdezte és megsimogatta a fejemet.
-Nem akarok neki dolgozni.Nem bírok.-ráztam a fejemet.
-Sutton...csak egy hónap.
-Tönkre fog tenni.Preston nagyon mérges rám.Tönkre fog tenni.Már belehaltam.-súgtam és beleittam az italomba.Aznap mikor haza jöttem a rosszul sikerült napomon...megakartam halni.Felvágtam magam.Csúnyán.
-Ma mész hozzá igaz?
-Uhum.
-Csábítsd vissza.Mutasd meg neki,hogy te ugyanaz vagy akibe beleszeretett.Ugyanaz a nagyszerű és okos lány.Rád sem ismerek.Öngyilkos akartál lenni.Mondd csak te gondoltál a családodra?
-Nem Lex...mert nekem Preston jelentett mindent ami egyenlő volt a családdal.-sóhajtott.
-Szerencse,hogy ma elmaradtak az óráink.Megszárítsam a hajad?-bólogatni kezdtem.Lex befestette a hajamat barnára.Hagytam,hogy megszárítsa,hogy megcsinálja.Még azt is hagytam,hogy ő válassza ki mibe menjek.Rövid szoknya,harisnya és egy kötött pulóver.Nem baj.Felvettem aztán megköszöntem Lexnek,hogy segített.Preston irodájába egy új én lépett be.Lepakoltam a cuccaimat majd kávét főztem neki.Megakarom csókolni.Azt akarom,hogy velem legyen.Azt,hogy szeressen.Ahogy elkészültem bevittem.Ő háttal állt és telefonált.Letettem a kávéját mire megfordult.Nagy szemekkel nézett engem.
-Le kell tegyelek.Szia.-bontotta a vonalat és rám nézett.
-Jó napot Mr.Blare.-súgtam.
-Miss.Bell.Mi történt a hajával?
-Semmi.
-Barna.
-Barna.-bólintottam.
-Már nem látja rózsaszínben a világot Miss.Bell?-lépett egy kicsit közelebb.Alkohol szaga csapta meg az orrom.Preston ivott?
-Néha kell a változás Mr.Blare.Én nem félek a változásoktól.
-Szerettem,ha színesebben látta a világot.-bólintottam.
-Mi a mai feladatom?-kérdeztem es feltűrten a pulóverem,mert melegem kezdett lenni.
-Írja le maga szerint mi a fontos,hogy benne legyen egy beszédben.-bólintottam.A csuklómra nézett és egy grimaszba ment át az arca.
-Az mi?
-Megakartam halni.-néztem rá rezzenéstelen arcal.-De nem sikerült.-behunyta a szemét majd kinyitotta.
-Menjen ki Miss.Bell és csinálja amit kértem.Azután nyugodtan készüljön a tantárgyaira.-bólintottam és elhagytam a szobát.Ahogy becsuktam az ajtót.Nagy zaj csapta meg a fülem.Preston tört és zúzott oda bent.Sóhajtottam egyet és az asztalomhoz léptem,hogy elvégezzem a feladatomat.
Egy idő után már csak tanultam.Austin meglepett mikor felsétált.Egy csokit nyújtott át nekem.
-Egyél gyerek.Preston?-elmosolyodtam.
-Kösz Austin.Bent van.De...szerintem....nincs jól.
-Ránézek.-bólintottam.Austin bement.
Vajon Preston kérte meg,hogy vegyen nekem csokit?Ez a kedvenc csokim.Preston tudja csak,hogy mit szeretek.
Elmosolyodtam és az asztalra tettem.Kifog velem békülni.Szeret engem.Én pedig méginkább.
Perceken belül kilépett Austin társaságában.Rám nézett.
-Kész?
-Igen Mr.Blare.-nyújtottam át neki.Elvette tőlem és olvasni kezdte.
-Remek.-nyújtotta vissza.-Dolgozza ki a teljes beszédet akkor.
-Igen Mr.Blare.-mosolyodtam el.Majdnem egy halvány mosoly jelent meg az arcán.Austin és ő lesietett a lépcsőn.A fejhallgatómat előszedtem és feltettem a fejemre.Elindítottam egy dalt és elkezdtem a munkám.When you're gone.Nem akartam,hogy ez a zene megálljon.Hagytam,hogy menjen és menjen.Loving you was the happiest I've ever been.
A nap végére már táncikálva és énekelgetve rendeztem a papírokat és takaritgattam kint.Úgy éreztem ez a dal felvidít.Kifogok tartani Preston mellett.Nem akarom elengedni.Nem tudom elengedni.Nem tudtam hány óra van de nem ezzel foglalkoztam.Az irodájában is rendet csináltam.Igazam volt.Minden a földön volt az asztaláról.Én mint jó gyakornok helyre állítottam.A könyveket is vissza pakoltam miközben táncoltam.Úgy éreztem megszabadultam minden rossz érzéstől.Csak táncoltam behunyt szemmel és énekeltem a sorokat.Addig csináltam ezt amíg egy kemény mellkasnak nem ütköztem.
Ő az.A kezeit a csípőmre simította.A nyakamba helyeztem a fejhallgatót.Nem szólalt meg.A fülemhez hajolt.Élesen szívta be a levegőt ahogy közelebb húzta az alsó felem magához.Teljesen felizgult rám ahogy én is rá.Az egyik keze a csípőmről az oldalamra simult.Egészen a mellemig simította a kezét.Nehezebben vettem a levegőt.
-Preston...-súgtam és a fejemet a mellkasának döntöttem.Közelebb nyomultam hozzá.Azt akarom,hogy akarjon.Kurvára akar téged nem érzed?A másik kezével a szoknyám alá nyúlt és simogatni kezdett.Behunytam a szemem és a csókja ízére gondoltam.Annyira akarom.-Csókolj meg.-súgtam.-Kérlek...-A száját az én számra tapasztotta.A nyelvünk éppen összeért mikor Preston megszüntette és eltolt.Jóval arrébb.Megfordultam és ránéztem.Megrázta a fejét.
-Miss.Bell későre jár.Kérem menjen haza.-bólintottam.-Kösz a mai munkáját.
-Szívesen Mr.Blare.Akkor jó éjszakát.
-Magának is.-hagyta,hogy elmenjek.
Ez persze nem rombolta le a kedvem.Új önbizalmat adott.Preston vágyik rám.Én is rá.Lehet,hogy a szeretkezés segítene azon,hogy méginkább a megbocsájtás felé menjen?Hetek óta nem értünk egymáshoz.Szükségem van az érintésére és tudom,hogy neki is az enyémre.Reggel új motivációval ébredtem.Rövid ruhát választottam és magasabb sarkú cipőt.
A kabátomat felvettem és elindultam az egyetemre.Csak két órára kellett bemenjek.Azután pedig mehettem az irodába.Minden vágyam az volt,hogy Preston közelében lehessek.Egymásra kell hangolódnunk.Vettem neki répás sajttortát amit tudom,hogy szeret.Ezután bementem a munkahelyemre.Lepakoltam és vörös rúzst kentem az ajkaimra.Ezután pedig kopogtatás nélkül bementem a sütivel a kezemben amit egy kis dobozba tettek.Ami felcseszett,hogy Preston nem volt egyedül.Egy idegen nővel vihogott.Ahogy persze észre vettek elhalkulva nézett rám.
-Mi az Miss.Bell?Kopogás nélkül jött már megint be.
-Ezt magának hoztam Mr.Blare.-siettem az asztalához és letettem a sütit.
-Mi az Miss.Bell?
-A kedvenc sütije.Gondoltam meglepem vele.-mosolyogtam rá.Végigmért majd szólásra nyitotta a száját.
-Oké.Fáradjon ki.-a mosoly lehervadt az arcomról.Bólintottam és kimentem.Fél órát türelmetlenül mászkáltam kint mire végre kijöttek.Prestonnak arcra puszit adott az a nő majd elment.Ő épp bement volna az irodájába de megállítottam.
-Edd meg a sütit.
-Majd megeszem.-ült le a kanapéra.
-Megfog romlani!Friss!Nem szabad hagyni,hogy a friss sütemény megrohadjon,megsavanyodjon.Most édes.Addgi edd meg amíg édes.-magyaráztam.Hirtelen felröhögött és hátra döntötte a fejét.
-Magadról beszélsz vagy a sütiről?
-A sütiről.-néztem a szemébe.-Ki volt ez a banya?
-Sutton.Hallod magad néha?
-Igen.Ki volt ez?
-Semmi közöd hozzá.Ne viselkedj így.-állt fel.Az asztalához lépett és a telefonjába bámult.
-Jó.Ne edd meg a sütit.Dobd a kukába.Oda való.Egy szemét....egy katasztrófa.-siettem ki az irodájából.Te vagy az a süti?

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett ha igen mindenképpen jelezd.Szép hétvégét!😊❤