Hős leszel {Folyamatban}

XVII. fejezet - Gyorsan eltelt a nyár

Kocsis pár perc múlva már tudta is hol van Czibor. De egyszer csak valaki megfogta a kezét hátulról így hátra fordult.
-Isti! Mit szeretnél? -kérdezi Kocsis
-Zoli. Hol van?
-Én is oda tartok
-Jöhetünk veled
-Öhm....
-Apánk kint maradt, de had lássa ő is
-Rendben
Így megindultak Kocsis után, aki nem szólt egy szót sem senkihez csak néha válaszolt a körülötte zsongó gyerekekre. Vagyis Czibor húgainak és néha másoknak.
-És jól keresnek ezzel? -kérdezi egyszer félúton Czibor apja.
-Meg tudunk élni belőle, szóval igen
Nemsokára oda is értek és Kocsis meg is tudta melyik szobába van Czibor. Mikor sikeresen megtalálták a szobát nyilván Kocsis-t küldték be elsőnek, hogy megnyugtassa Czibor-t.
-Szia, Bolond! Hogy vagy?
-Most, hogy felkötötték a lábam és túl vagyok három műtéten. Csodásan. Kösz
-Figyelj, itt van a családod is, csak engem küldtek be, hogy ne legyél ideges.
-Aha, értem.
-Akkor jöhetnek?
-Van más választásom?
-Nincs -szól vissza Kocsis az ajtóból.
Behívta Czibor családját, vagyis csak az anyja rohant be előre.
-Úristen, jól vagy kicsim? Nincs semmi bajod?
-Igen, megmaradok nyugi.
-És csináltak valamit?
-Csak három műtéten vagyok túl, de amúgy azt mondták pihenjek
-Hát az nem megy neked -szól az ajtóból Isti
-Már hiányoztál
-Tudom. Nem láttad ki lőtt meg?
-Persze, sas szemem van
-Csak egy kérdés volt
-Többiek?
-Látni akarod apád?
-Isti! -szól rá az anyjuk
-Jogos
-ZOLI!
-Igen?
-Ne beszéljetek így apátokról!
-Pedig meg érdemli -szól közbe Czibor
Az anyjuk már nem szólt hozzá semmit.
-Jó, mi nekünk indulni kell. Gyógyulj meg hamar és játsz még ilyen jókat.
-Hát ez nem volt a legjobb.
-De egész jó voltál
Czibor kapott egy ölelést az anyjától aki gyorsan kiment a többiekhez, mert a kicsik megint összekaptak.
-És a barátod se játszik rosszul -néz kettőjükre Isti
-Menjél!
Hamarosan kettesben maradtak. Megint.
-Biztos jól vagy?
-Persze felépülők novemberre
-Az angol meccsre? Hogy együtt kapjunk ki? Ez aranyos
-És mivan ha nem kapunk ki?
-Kérlek, ők találták ki a futtbalt!
-Attól még. Csak képzelik, hogy jobbak nálunk.
-És mikor focizhatsz újra?
-Egy hónapig fekve kell legyek aztán majd meglátják
Egyszer csak egy orvos jött be a szobába.
-Oh, látom látogatója van! Csak azt akartam mondani, hogy kiderítettük, hogy mégsem lőtték meg csak egy illúzió volt.
-Tessék? Dehát fáj
-Igen. Úgy csináltak mintha meglőtték volna, de közben csak egy különleges szert volt, amitől fájdalma lesz, de elmúlik egy idő után.
-De vérzett!
-Igen, megölni meglőtték, csak nem igazi golyóval. Egy olyan golyóval lőtték meg ami bent maradt a lábába majd kifecskendezte azt a szert amitől, most fáj a lába. De kiszettük már így nem kell aggódnia.
-Akkor meddig kell bent legyek?
-Egy-két hét. Még meglátjuk. Addig is magukra hagyom önöket. Viszlát!
-Viszlát! -köszön Kocsis
-Hallod! Már két hét múlva játszhatok!
-Az nem biztos, de legalább velünk leszel az angol meccsnél.
Majd egy puszit nyomot Czibor arcára
-Én most megyek, majd később jövök. Szia!
-Szia!
És Czibor egyedül maradt. Senki sem jött Kocsis-on kívül látogatni őt. A családja haza ment, barátai pedig nem nagyon voltak. Pár héttel később Czibor-t kiengedték a kórházból és ment is vissza edzésekre, de még két hétig nem erőltethette meg. Így csak a kispadon ült és nézte a többieket. Mondjuk általában elég látványosan unatkozott.
-Mikor lesz már vége, Guszti bá? -kérdezi Czibor miközben a padon fekszik.
-A legrosszabb döntés volt téged most kiengedni a kórházból
-Hát tudom
Két hét után végre beérkezett az ősz és Czibor újra tudott játszani. Az összes meccs győzelemmel végződött. De a két fiú között csak egyre jobb lett a kapcsolat. Senki nem gondolta és nem is tudta meg mivan köztük. Csak azt hitték barátok. Ez tartott egy ideig.
Majd eljött az angol meccs napja.

1953. November 22.
-És, hol szállunk meg? -kérdezi Lóránt
-A Cumberland szállodában. Az ablakok pont a Hyden parkra néznek. Van szoba beosztás, de ha nagyon akarjátok átírom.
A fiúk rögtön lerohanták a beosztást. Senkinek se volt panasza még Czibor-nak se, aki mindig panaszkodik. De Kocsis-sal van beosztva, szóval nincs panaszkodni valója.
-Czibor! Neked hogyhogy nincs panaszód?
-Most megfelel a beosztás, Guszti bá -mondja Czibor
A fiúk hamar bepakoltak a szobákba. Kocsis és Czibor a legszélső szobába voltak. A mellettük lévő szobába Bozsik volt.
-Ne próbáljátok meg semmit se csinálni!
-Mert beköpsz?
-Nem, de aludni szeretnék. Kösz -majd becsukta a szobája ajtaját e sötét hagyta kettőjüket.
-Hát akkor sajnálom, de nem lesz semmi este
-De kár
Három óra körül volt egy megbeszélésük, majd kaptak egy kis szabad idő. Legalább 3 órát. Addig felfedezték a London-t és vásároltak otthonra.
De Czibor-nak egy célja volt.
Találni egy tökéletes gyűrűt.
Neki.