Másnap reggel Alfonsine saras,szakad ruhában feküdt az ágyában,de tudta,hogy nincs egyedül...annak az estének még is volt maradandó emléke.
Nem beszélt senkivel,tudta,hogy nem mondhat semmit,főleg az anyjának nem mert akkor Jenőt nem látja soha többet.
Azzal nem számolt,hogy Ottó is feltűnhet újból,ez meg is történt.
Délután ment újra jelenteni,de nem a szokásos távolság tartás jellemezte,sokkal közvetlenebb és kissé már nyomuló volt.
Magához húzta a lányt és minden szépet momdott neki,majd a végén ellökte magától.
-Találd meg a gyereket!A jelentéseken kívűl addig nem vagyok hajlandó másról beszélni veled!-mondta és a földre lökte.
-Ottó hallgass meg,kérlek!Megtalálom a gyereket,ígérem!-mondta Alfonsine
-Ne ígérgess hanem keresd!-mondta és elment.
Alfonsine ott ült a földön és nézett maga elé és gondolkozott,eldöntötte bármi is lesz ő megteszi amit tud!
Eltelt pár nap,érkezett a hír:Palvicz Ottó meghalt,Baralday Richárd ölte meg.
-Én el nem hagylak már,a gyilkosodra szörnyű megtorlás vár!!-kiabálta a koporsó mellett.
A katonák próbáltak elvinni a lányt a koporsótól,de nem tudták,csak odébb lökték.
Ott a temetőben,a sírok között bosszút esküdött.
