Stitches (Lewis Hamilton)

3. rész

2022. 07. 25., hétfő

Nagyon fárasztó hét van mögöttem, az esküvő után alig két napunk volt egy kis pihenésre, ami igazából vizsgálatokkal telt, mivel volt egy eredmény, ami eléggé aggasztott. De szerencsére mindössze egy kis gyulladás volt, amit sikerült hamar helyrehozni. A tornát tovább folytatta Lewis, így még jobban javult a helyzet, ezért már teljes nyugalommal érkeztünk meg Budapestre.

A reptérről az első utunk a szállodába vezetett. Igyekeztünk hamar végezni a recepción, mert elég fáradtak voltunk, de sajnos nem ment egyszerűen. Az én adataimmal nagyon nem boldogult a pult túloldalán lévő hölgy, ami láthatóan Lewisnak sem tetszett. Mikor végre befejezte, megkönnyebbülten vettem el az útlevelemet, mire csak egy halk "ribanc" szót mormolt el magyarul.

- Elnézést! Mit mondott? - fordultam felé kissé hitetlenkedve.

- Semmit, csak annyit, hogy érezzék jól magukat - nyögte ki kicsit feszengve.

- A ribanc mióta jelenti azt? - váltottam át magyarra, amitől egyből lesápadt. - Javaslom, senkire ne tegyen sértő kijelentést, mert sosem tudhatja, ki beszéli az anyanyelvét! Én például pont beszélem. Örüljön, hogy nem akarok rosszat önnek, és nem nyomom fel a főnökénél. Viszlát! - indultam el a lift felé.

- Kicsim, várj meg! - szólt utánam Lewis. - Ez mi volt? - kérdezte, mikor utolért és beszálltunk.

- A kedves kis recepciós leribancozott, csak pechére tudok magyarul, mivel anyai részről magyar a család. Anya ösztöndíjat kapott egyetemistaként, így egy évet kint tölthetett Oxfordban, ahol megismerte apát. Aztán szerelmesek lettek, anya még hazajött lediplomázni, utána meg átköltözött az Egyesült Királyságba, összeházasodtak, majd megszülettünk mi. Mindhárman tudunk magyarul, mert anya tovább akarta nekünk adni az anyanyelvét.

- Mik ki nem derülnek rólad. Visszamegyek, kiosztom a csajt - indult el, de megragadtam a csuklóját, annyit ugyanis nem ér.

- Hagyd! - karoltam át. - Holnap szeretném meglátogatni a nagyszüleimet, ha nem gond. Rég jártam náluk - váltottam témát.

- Elkísérjelek? - ajánlotta fel szinte azonnal.

- De nem Budapesten laknak, hanem Debrecenben. Az innen 230 kilométer. Természetesen jöhetsz, ha ráérsz, csak azért mondtam, mert nem tudom, hogy van a programod.

- Holnap még ráérek egész nap - jelentette ki, mikor beértünk a szobánkba. - Úgy jó lesz, ha erre a hétre kapott autómmal megyünk? - húzott magához, majd megpuszilt.

- Az lesz a legjobb, mivel nem leszünk időhöz kötve. Akkor megyünk és jövünk, mikor akarunk. Nyugi, nagyiék tudnak angolul, szóval szót értesz majd velük.

- Ennek örülök. Érdekes családod van. Az pedig jól esik, hogy része lehetek ez alatt az idő alatt.

- Arra viszont számíts, hogy kissé értetlenkednek majd a vegánságod és az én vegaságom miatt - nevettem. - Nagyinak mindig gondot okoz, ha jövök, hogy mit főzzön nekem. Mert míg Jasper és Adrian felfal mindent, addig szerinte én éhen fogok halni. Mondjuk a magyaros ételek mellett tényleg éhen halnék - jegyeztem meg vigyorogva. - De ettől függetlenül mindig roskadásig van az asztal jobbnál jobb falatokkal.

- Ez így a jó. A nagyszülők már csak ilyenek. Ma viszont csak az enyém vagy - húzott az ölébe és megcsókolt. - Elmehetnénk majd vacsorázni valamerre, sétálhatunk egyet a városban is, ha van kedved.

- Benne vagyok. Elmegyünk a Városligetbe? Szeretem azt a helyet, mert annyira kikapcsol.

- Ha szeretnél oda menni, akkor oda fogunk.