Suga kellékese

6. rész

A hazugság csak újabb hazugságot szül... A kezdők megállnak az első szintnél. De a profik tovább viszik még egy darabig. A hazugság mesterei pedig még másokat is belerángatnak a kis játszmájukba... Vajon én milyen szinten lehetek? Vissza lehet ezt még fordítani?

Zokogva futottam be a szobámnak kijelölt helyre. Magamra zártam az ajtót, hátamat pedig az ajtónak támasztva gubbasztottam. Egy kis idő múlva a zárt ajtó résén a padlón egy kis cetli csúszott be mellém. „Szöul, Yulgok-ro 51. 6. emelet 402-es lakás. Min Yoongi címe. Nagyon sajnálom. Jimin"

Szemeimből kitörölve a könnyeimet emeltem fel a cetlit a földről. Talán lehet, hogy túlzásba vittem, amikor felpofoztam. Elkezdtem egy kis bűntudatot érezni. Ekkor a sárga kis papírdarabkát megfordítva vettem észre újabb írást. „El ne mondd senkinek, hogy tőlem tudod. Élve megnyúznak... Már ha ez a helyes cím." Nagyon ideges lettem a fiúra megint. Hogy mer szórakozni velem?! Ennyire unatkozik?! Most honnan tudnám, hogy ez a valódi címe Suga-nak. Mindegy, próba szerencse. Holnap munka után ellátogatok ide, hátha jó címet írt le.

Másnap nem tudva, mi vár rám mentem be az ügynökségre. A fiúk különböző időpontokban indultak el otthonról, de mire én összekészülődtem, mindenki lelépett. Nem lepett meg ugyan... Mivel nem hívott senki, ezért gondoltam a jól megszokott öltözőbe megyek, hátha lesz ott valaki. Hosszú volt az öltözőhöz vezető folyosó. Az elején jártam, mikor észleltem, messziről öltönyös urak kíséretében hajlongtak meg egy férfi előtt, aki középen haladt.

- Ryu Jun Seok kreatív igazgató. A vezérigazgató után a második legrangosabb vezető nálunk. – lépett mellém You Ra bemutatva a hozzánk vészesen közeledő férfit.

- Milyen ember ő? – kérdeztem vissza le sem véve róla a szememet.

- A legközvetlenebb, legjobb fej az egész ügynökségnél. Sokat segített a BTS-nek is, amikor mélyponton voltak. Mindenki nagyon tiszteli.

Nem volt több idő a beszélgetésre, odaért hozzánk. You Ra-val egyszerre hajoltunk meg.

- Á, te lennél az újonc Young Min.

- Igen. Örvendek. – hajoltam meg előtte még egyszer.

Kedvesen mosolygott az igazgató. Középkorú lehetett, haja már őszült, de nagyon odafigyelt az alakjára.

- Hadd adjak egy tanácsot, ha már így összefutottunk. Itt neked nem lesz könnyű életed, de csak két út van. Vagy megszoksz vagy megszöksz. Reméljük nem hagysz cserben minket, és nem az utóbbi lesz.

Yoo Ra a hátam mögött nevetni kezdett. Az igazgató is még egy mosolyra húzta az arcát. „Tehát vicc volt."Határozottan a szemébe nézve feleltem neki.

- Nem vagyok elmenekülő típus. Ne aggódjon, nem hagyom cserben Önöket.

- Kíváncsian várom az eredményeidet. – kezét lágyan vállamra helyezve haladt el mellettem. – Menjünk. – szólt hátra testőreinek.

Akármennyire is odavan itt érte mindenki, nekem az igazgató úr annyira nem volt szimpatikus. Persze ez csak egy magánvélemény, amit meg is tartok magamnak. Hiszen ki tudja, hogy a jenlegi helyzetem szerint holnap itt leszek-e még.

- És mi mára a terv? – kérdeztem You Ra-t újra megindulva most már ketten az öltöző felé.

- A fiúk el fognak kezdeni gyakorolni a visszatérésükre. Nekem pedig külön van elfoglaltságom.

Beléptünk az öltözőbe, ahol a fiúk már kezdtek gyülekezni. Kényelmes szabadidő nadrágot vettek át. Még szerencse, hogy ezt addigra mind elintézték, mialatt az igazgató úrral társalogtam a folyosón.