Árnyék és a Fény

Nincs más

Eileen zaklatottan bolyongott hazafele az úton. William el akarta vinni hazáig autóval, de a lány nagyon is tiltakozott. Will azt se akarta, hogy elmenjen, hiszen már volt a mennyekben vele. Viszont mindketten tudták, hogy így a legillendőm most, hogy távozik Eileen. Nem akartak több pletykára lehetőséget adni, hiába volt már elég. Több száz ember hallotta azt, ahogy ők ketten együtt voltak. William Roscoe szülei is és a legjobb barátja, Owen Pendragon is. Owen a lány sikolya után azonnal elviharzott a saját kocsijához. Nem fogja ő ezt kihúzott háttal, mosolyogva hallgatni, ahogy a legjobb barátja az ő... szerelmében keresgéli az élvezeteket.
Eileennek pedig ki kellett szellőztetnie a fejét, ezért a sétát találta evidensnek. Kikapcsolta az agyát és csak magába akarta szívni a hideg, éjszakai levegőt. A testét teljesen átjárta és kicsit kirázta a hideg. Gyér öltözete sem volt abban a segítségére, hogy kis melegséget okozzon a testének.
Egyedül vágott neki az útnak, de nem akart egyedül lenni. Kiskora óta amikor csak saját maga volt, mindig nyomasztó gondolatok törtek rá. Olyanokra gondolt amikre amúgy soha nem tudna. Ő sem értette, hogy miért kavarognak benne azok az érzések, gondolatok. Mindig ellenállt annak, hogy azokból bármit is végrehajtson. Azt sem tudta, hogy a testében milyen valtozások mennek végbe akkor... amikor úgy állnak a bolgyók. Annyi megválaszolatlan kérdés, amire neki egyedül nincs ereje választ keresni. Owen... Nos hát ő pedig már nincs mellette, okafogyogtá vált küzdeni bármiért is. Az utcán egy feketébe burkolózott férfi jött vele szembe, nem volt nála sétapálca, sem pedig fejfedő. A lámpák rávilágítottak és a lánynak azonnal bevillant az agyába, hogy most ki jön vele szembe.
- Owen... - sugta és a lábai a földbe gyökereztek.
A férfi felnézett és hirtelen öröm suhant át a tekintetében, majd ahogy jött, el is tűnt.
- Eileen. Ennyi is volt ma estére a szórakozásod Willel?
A lány nyelt egyet és összehúzta magán a vékony szőrmét.
- Tudod Owen, nem minden az aminek te látod...
- Nem minden az aminek látom?! - kapta fel a vizet a Lord. - Lefekszel a legjobb baratommal, a lehető legaljasabb módon! A szemem láttára teszed meg... legalább élvezted? Jó volt?!
- Igen, jó volt - néz a szemeibe kihivóan a nő. - William ért ahhoz, amit csinál. Egyesekkel ellentétben, akik azt sem tudják, hogy mit akarnak...
Owen felnevetett és a szemét forgatva nézett rá az egykori szerelmére.
- Neked meg ugye nagyon tetszik, hogy van pénze, igaz? Gondolom a családodnak egy szava sem lesz Sir William Roscoe ellen, nem úgy, mint nálam igaz? És gondolom a te kis Morvinod is nagyon boldog, hogy veled ekkora halat tud kifogni. Undorító, hogy ennyire kihasznál mindenki egy olyan embert mint Will, aki az égről a csillagokat is lehozná...
- Owen, én hozzá fogok menni Sir William Roscoehoz - mondta ki végül Eileen, a Lord azonnal lefagyott. - Azt mondta olyan feleséget akar magának, mint én vagyok. Mondtam, hogy én leszek a felesége... és... nagyon gyorsan történt. - a nő nyelt egyet és többet nem nézett a férfira. - Én nem fogok meghátrálni, másokkal ellentétben. Hozzá fogok menni, Lord Owen Pendragon. És ebben senki nem akadályozhat meg. William szeretni fog egészen a halálomig, és én addigra fiúkkal ajándékozom meg őt. Te pedig nézheted irigyen a boldogságomat.
Eileen nevetett egyet, majd az earlt kikerülve tovább haladt a halványan megvilágított utcán. A nevetése sokáig visszhangzott még a férfi fejében.
- A... a büdös életbe! - kiálltott fel Lord Owen, és belevert egy közeli ház falába.

Eileen egy lepukkant házhoz ért, szemei még vörösek voltak, de a könnyei útközben felszáradtak. Jamessel beszélték meg, hogyha valami miatt külön kéne válniuk akkor itt találkoznak újra. Belökte vállával óvatosan a vaskaput és beljebb sétált. Sosem járt még ezen a helyen, egy kis félelem fogta el a szívét. A bejárati ajtón is bejutott. Besétált a ház belsejébe és megnyugodott amikor meglátta, hogy Morvin cigarettázik és újságot olvasgat a legnagyobb nyugodtsággal. Felpillantott és elmosolyodott.
- Eileen! Na hogy ment?
- Képes vagy te ezt megkérdezni?! - emelte fel a hangját a nő, majd mély levegőt vett. - Jól ment. Megtörtént és...
- Az remek! - csapta össze az újságot James. - Nagyon remek Eileen! Beszéltetek meg még találkozót? Hm? Áthívott vacsorára?
A lány a kezeit kezdte tördelni. Ha Lord Owen Pendragonnak el tudta mondani, akkor neki is el fogja tudni.
- Azt hiszem... hozzá fogok menni feleségül. Más választásom nincs. Elérem azt, hogy... hogy megkérje a kezem. Hogy valahogy megkérje...
A férfi szemei felcsillantak és elégedetten elvigyorodott. Nagyon tetszett neki az a kis elhatározás amire a lány jutott. Ő csak profitálhat, hogyha Mrs. Roscoe lesz. Főleg ha az öreg Roscoe meghal, úgy egyetlen fia és gyermeke kapja meg az összes vagyonát... Megsimogatta az állát és mosolyogva mérte végig Eileent. Nagyon is képesnek nézett ki arra, hogy bárkit is elcsábítson akire csak fáj a foga. Szőke hajával és kékes szemeivel minden férfi álmának nézett ki. Főleg egy olyan ember mellé, akire az egyszerűbb emberek is felfigyelnek és sok a pénze. Kell az ilyenek mellé egy nagyon szép, kis mutatós feleség. Eileen St. Claire nagyon is megfelelt volna erre a célra.
Morvin felkelt és letette az újságot a kopottas fotelre. A lány elé sétált és megigazította rajta a ruhának a dekoltázsát. A saját kezét a szájához emelte és a gyűrűjére nézett.
- Mindent meg fogok tenni az elhangzottak érdekében.
- Mindent meg fogok tenni az elhangzottak érdekében - ismételte meg Eileen monoton hangon.
- Roscoe felesége leszek.
- Roscoe felesége leszek.
James Morvin elvigyorodott és megpaskolgatta a lány arcát.

Lord Owen megérkezett a barátja lakásához. A formaisság kedvéért Williamnek volt egy legény lakása Londonban, hogy már ne a szüleivel éljen egy fedél alatt. Saját alkalmazottakkal, házvezetéssel, mindennel fel volt szerelve a háza. Beljebb tessékelte a barátot, öntött neki egy italt és leültek a társalgóban. Tűz ropogott a kandallóban és az egész szobát melegség árasztotta el.
- Nem találtalak meg a partymon egy idő után - emelte Will az ajkához a poharat.
Owen nem tudott inni. Csak nézte a kezében lévő alkoholt és lassan visszatette az asztalon lévő tálcára.
- Nagyon sűrgősen el kellett mennem. Tényleg sajnálom, hogy nem voltam ott.
A kimondott szavak úgy elszálltak, mintha nem is lettek volna. Nem számított hogy a gróf hazudik a barátjának. Roscoe elgondolkodott, majd bólintott egyet. Ő nem tudott arról ami Owen és Eileen között játszódott le, nen is annyira régen.
- A lány azonnal el ment utána - törte meg a csendet az idősebb férfi. - Lehet nem voltam neki maradandó élmény. Nálam még annyival fiatalabb...
- Ebben tökéletesen igazad van. Korban hozzám áll közelebb... - próbálta Owen támogatni a barátja által elkezdett gondolatsort.
- Ugyanakkor annyira értelmes... - folytatta Will, mintha félbe se szakították volna. - Mindenről lehet vele beszélni. Talpraesett..
Owen cinikusan mosolyodott el. Nem tudta eldönteni, hogy vajon mikor beszélgettek ők ketten az élet nagy kérdéseiről. Esetleg a raktárban töltött idő alatt? Nem tartott az olyan sokáig... A barátja olyannak tűnt számára, mint egy lila ködben úszó szerelmes. Pontosan ugyanez volt és nem is próbálta tagadni. Nem gondolta volna, hogy ennyire komoly is lehet egy ma indult, se veled se nélküledre hajazó kapcsolat. Will mosolygott az orra allatt.
- Owen... én feleségül fogom venni Eileen St. Clairet. Nem érdekel a családom. Semmi nem érdekel...
A Lord felpillantott és azt a fájdalmat semmi nem tudná leírni, mint amit a szívében érzett. Felkapta a tálcáról a poharat, a tartalmát pedig egy húzassal itta ki.
- Gratulálok William.