- Hűha. Ez nem semmi. – Dicsértem a dizájnt.
- Tetszik?
- Szép, de nem bírnék így élni. – Levetettem a cipőm és a kabátom. – Szét nézhetek? – Úgy gondoltam illendő engedélyt kérni, hisz nem az én otthonom. Ő csak bólintott. Így indultam felfedezni a hatalmas lakást.
- Kérsz valamit? – Már a galérián sétáltam, mikor újra megszólított.
- Azt hiszem ma már nem alszok. Egy kávét szeretnék. – Kiáltottam le neki.
- Miért nem alszol? Egy hétig pihenőn vagy. Mindegy mikor ébredsz.
- Igen, de be kell hoznom a lemaradásom az egyetemen. – Nem mondott semmit, inkább eltűnt a konyhában. Én is arrafelé vettem az irányt, és egy egyszerű, letisztult fehér főző fülkében tálaltam magam.
- Mit kérsz bele? – Nem nézett rám. Mintha bántotta volna valami.
- Két cukor, tej. – Nem tudtam, hogy rá kérdezzek-e a hangulatára. Azért talán nincs olyan szoros a kapcsolatunk. Viszont, én úgy érzem, hogy szüksége van rá.
- Mi a gond? – Felugrottam a pultra, így közvetlen mellé kerültem. Ő állt, én pedig ültem.
- Csak ezen a mostani helyzeten gondolkoztam. - Csípőjével neki dőlt a munkalapnak.
- Érdekes az biztos. Mindenesetre nem tűnsz olyan megátalkodott gonosztevőnek, mint amiket terjesztenek. – Halkan felnevetett, nekem pedig akkorát dobbant a szívem, hogy azt hittem a gyomromba zuhant.
- Meg kell tartanom a félelmetes imidzsemet. Ha senki sem tartana tőlem, akkor oda lenne a cégem és minden emberem élete. – Logikus.
- Hm, ebben van igazság. De, nem félsz, hogy világgá kürtölöm? – Incselkedve hajoltam közelebb. Ki akarom ebből a gondterheltségből hozni egy kicsit.
- Akkor meg kéne öljelek. Hidd el, nagyon bánnám. – Vigyorogva dőlt ő is felém. Így közelebbről jobban láttam mi csillog ilyenkor a szemében. Vágy. Jelenleg már a puszta nézése is olyan folyamatokat indított el a testemben, amit talán évekkel ezelőtt éreztem. Tudtam, hogy ha engedek ennek a férfinek, akkor onnantól nincs megállás. Fenekestől fel fog fordulni az életem. Bár, már valószínűleg mindegy. Ha nem lenne totál káosz már most, akkor nem itt bujdosnék. Azt hiszem itt az ideje fejest ugranom az élet nevezetű medencébe.
