+18

583 42 2
                                    

Vee szemszögéből

Motoszkálásra ébredek, de még nincs kedvem felkelni. Hallom, ahogy Nong Fuse elhúzza sátor cipzárját, majd visszahúzza. Kettesben maradtunk, ránézek az órámra, hajnali hat óra van. Túl korai még felkelni. Inkább magamhoz szorítom Mark testét, arcomat nyakhajlatába temetem, érzem finom illatát mely kellemes érzésekkel tölt el, majd lehunyom szemhéjaimat és tovább pihentetem szemeimet. Külső beszélgetésfoszlányokra leszek figyelmes a nagy csöndben.

- Jó reggelt, Nong Fuse! Nem tudtál aludni? - Kérdezi Yiwaa.

- Nem arról van szó P', tegnap kialudtam magam.

- Elfértetek rendesen?

- Persze, táncolni is tudtam volna! - Hallottam, ahogy mosolyog, miközben mondja. - Annyira összebújt P'Vee és Mark, akár a szerelmesek. Ha nem tudnám, hogy csak barátok, azt hinném, hogy egy turbékoló szerelmespár. - Biztosan a éjszakai hűvös idő miatt bújtak össze, mert valaki nem gondoskodott rendesen megfelelően magáról! - Felelte Yiwaa.

- Igazad van és nagyon sajnálom. Csak azt akartam ezzel mondani, hogy én is így szeretnék összebújni a leendő párommal. - Ezen elmosolyodom, minket vesz alapul. Nagyon kedves ez a srác, remélem bejön a számítása.

- Van már kiszemelted?

- Neked elárulom, de még ne mondd el senkinek. Úgy van, hogy... - Egyre halkabb a beszélgetésük, valószínűleg távolodnak a sátrunktól. Nem is baj, legalább nem ébresztik fel a mellettem édesen szuszogó Markot. Elkezdett mocorogni, lassan felém fordult, és mellkasomba fúrta az arcát, kezét átvetette derekamon, beigazította magát majd mint aki jól végezte dolgát, tovább szunyókált. Államat feje búbjára teszem, és nyugtató szuszogásának hallatára visszatértem az álmok tengerébe.

Kinyitottam álmos szemeimet, Marknak hűlt helye. Megnézem az időt, délelőtt tíz óra. Jól visszaaludtam. Gyorsan felkeltem, kikászálódtam a sátorból és körülnéztem. Szememmel a többieket kerestem, a tábor környékén egy lelket sem láttam. Kicsit arrébb sétáltam és megláttam a barátaimat a kültéri konyha asztalánál gyülekezni. Odacsoszogok hozzájuk, megnézem mit csinálnak.

Nagyban megy az osztozkodás, hogy ki mit eszik. Mark háta mögé osontam, kezemet derekára tettem, a válla felett rákukucskáltam az asztalra, majd megkérdeztem, hogy esetleg nekem is hagynak e valamit?

- Persze, P'Vee! Mark már kiválasztotta neked! - Szólalt meg Nong Fuse.

- Igazán? - Nézek Markra felvont szemöldökkel.

- Tessék, vedd el, a tiéd! - Mark félénken rám néz, kezembe adja a tányért, melyen kedvenceim sorakoznak. Legtökéletesebb reggeli, finom ropogósra sült bacon, tükörtojás, saláta, paradicsom.

- Csokis tej nincs? - Nézek rá bánatos szemekkel.

- Csak neked! - Fogja, és kezembe nyomja.

- Ezt már szeretem! Ilyen egy jó feleség! - Ezt már csak belesuttogom a fülébe, hogy más ne hallja.

Hálaképp erősen rálépett a lábamra, annyira fájt, hogy fel tudtam volna kiáltani, de erőt vettem magamon és csak némán tűrtem.

Mindenki befejezte a reggelizést, elpakoltunk magunk után és visszatértünk sátrainkhoz. Egy ismeretlen autó kanyarodott be hozzánk. Egy fiatal magas, nekem kissé sovány fiatalember szállt ki az autóból. Többen összenéztünk, nem tudtuk hova tenni az illetőt. Hirtelen a semmiből Nong Fuse jelent meg.

- Hát ideértél! - Mondta.

- Úgy tűnik. - Felelte szerényen az ismeretlen.

- Gyere, bemutatlak a többieknek. - Ezzel megfogta a kezét, és odahúzta hozzánk.

Csak barátok?!Where stories live. Discover now