Áron&Ákos

Váratlan üzenet

Már 2 hete annak , hogy utoljára hallottam volna Áronról.
Írt volna ha beteg nem?
Vagy lehet megint túlgondolom az egészet és csak nem ért rá . Vagy igazából semmi közöm sincs hozzá és nem kéne ezen törnöm a fejem..
De mégis , olyan fura volt a meccsen ,
mintha szinte szédült volna. Lefutott mindenkit , gólt lőtt de nem úgy nézett ki mint aki elég hidratált . Ráadásul utána rögtön leült és az egész kulacsnyi vizét megitta...
Nem fura hogy iszik egy ilyen hosszú meccs után , de ez már a 3. palack víz volt , és még ígyse volt elég hidratált ahoz hogy ne szédüljön.Gondolkoztam magamban.

-Ákos, gyere ki kérlek a táblához felelni , látom érdekel a téma .

Mondta a pótolhatatlan  fizika tanárnőm .

Ez hallatán kifáradtam a táblához, várva a kérdéseket amikre 'biztosan' tudok válaszolni .

-Ákos , mond meg nekem kérle--

És ekkor megszólalt az Isteni hang , ami megmentette az életem . A csengő.
Gyorsan elpakoltam a cuccaim és kiviharoztam a teremből , mielőtt a tanárnő megállítana.
Megérkeztem a következő terembe , kipakoltam az ének cuccom és leltem a helyemre .
Ekkor kaptam egy üzenetet . Meglepetésemre Áron volt az .

Kórházban?...
Gondoltam magamban.Mégis mi történt ..?
A szívem borzasztó gyorsasággal kezdett el dobogni. Feszülten vártam mikor is fog válaszolni . Hisz válaszolni kell . Válaszolni fog ugye? Tettem fel a kérdéseket magamnak egymás után megállás nélkül.Mintha az életem múlna rajta. De lehet hogy épp az övé múlik rajta és én nem teszek érte semmit . De még abba sem vagyok biztos hogy mi történt vele. És hirtelen megállt a világ , megállt az idő , minden lelassult , és elolvastam mit írt Áron.

Miután felfogtam mind ezt amit írt , mintha nem akartam volna elfogadni.  Megint elkezdődött a pánikolás és a dolgok túlgondolása . Jöttek a kérdések : Már jobban van ? Ugye jól van ? Nem történhetett vele valami borzasztó ugye? ugye nem? Az nem lehet , ő nem érdemelte ezt ki semmivel,  egy jó ember . Vagy mégsem? Még tud írni szóval minden oké ugye?Vagy csak valaki más írja le neki ? Biztos csak egy kicsi koccintás volt és egy enyhe agyrászkódása van csak .. ugye?
Ekkor már remegő kézzel bámultam a telefonom megintcsak  egy válasz reményében de semmi..
Egész nap ezen járt az eszem ... Mi történhetett vele pontosan?
Olyan lehangolt volt . Kedvetlen , vagy inkábbegyszerüen fáradt? Nem csoda hisz balesete volt..
Suli után haza vonatoztam és a nap további részét a szobámban töltöttem.
Próbáltam elfoglalni magam minden mással de nem jártam sikerrel.
Végül 3 kínzó nappal később visszaírt...

Puff ,és a szívem a gyomromig zuhant. Nem ez csak valami vicc , nem történhetett ez még vele. Ez volt az álma.. hogy focista legyen . Ahh ez tuti egy nagyon vicces prank lesz. De mivan ha nem? Most mi lesz vele? Újra kell gondolnia úgy kábé az egész hátralevő életét. Erre alapozott mindent , és most veszíti el ?
Tudom, hogy karriert akart építeni a focizásból , és fáj így látni őt . A semmiből véve csak úgy elkezdett bocsánatot kérni tőlem hogy egy ilyen emberrel kell barátkoznom,  és teljesen megérti ha én is dobni akarom a barátságunkkat emiatt.  Megnyugtattam , hogy minden oké és nem ítélem el most és soha nem is fogom akármi történjen. Nem az a fajta ember vagyok aki ott fog hagyni valakit egy ilyen dolog miatt , el sem tudom képzelni min mehetett keresztül hogy már így áll hozzá a dologhoz. Tudom hogy rajtam kívül már több barátja is van a suliból de az összes csak nem utálta ki emiatt.  Szeretem őt , bár ezt nem mondhatom el neki de tényleg szeretem . Szeretem minden egyes porcikáját.Tetőtől talpig mindent.A mosolyát , a személyiségét , a nevetését és az osszes többi dolgot amitől ő ,ő . Még beszélgettünk pár órát telefonon , és hamarosan kiengedik ha minden teszt jól sikerül.
Látogatási időpontot is szereztem , szeptember harmincadikára azaz 2 hét múlvára péntek 15től 16ig . Őszintén remélem minden jóra fordul számára és megint boldog lehet . Ez az egyetlen fontos dolog számomra most.
Nem hagyhatom egyedül , szüksége van rám , nekem meg rá.