Valóra vált álom |18+|

13. Új Kezdet

Emma szemszöge

Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc...nyolc. Bevettem mind a nyolc gyógyszert, fogat mostam, bekentem magam testápolóval majd írtam Lukenak és lefeküdtem aludni.

Reggel fáradtan, de hatalmas nagy erővel indultam neki a napnak. Felvettem az este kikészített fekete farmerem hozzá egy fehér vállnéküli hosszú ujjú felsőt és a bőr dzsekim, ahogy készlettem már hallottam is Luke autójának hangját. Beültem mellé és egy gyors csók után el is indultunk.

Minden olyan tökéletes volt, úgy éreztem, hogy ez az év az én évem lesz. Ez a vélemény hamar megváltozott a második hét közepén. Reggel iszonyatos görcsre ébredtem. Nem tudtam hova tenni, mert nem rég volt meg a mensim, terhes nem lehetek, mert eddig csak 1-szer feküdtünk le Lukkal és akkor is védekeztünk úgyhogy nem tudtam mitől van. Az órára pillantva láttam, hogy hajnali 5 óra van, be vettem egy fájdalom csillapítót és megpróbáltam vissza aludni, de nem igazán sikerült.

Hulla fáradtan, görcsök közepette be estem a suliba. Ma nem Lukkal jöttem, mert neki nem volt első két órája. Leültem a helyemre és bevettem egy újabb fájdalomcsillapítót nem igazán hatott, így végig szenvedtem az első órát. Szünetben nagyon rosszul voltam. Hányingerem volt.

-Oliviaa. - próbáltam oda kiabálni a barátnőmnek.

-Mond életem. Jól vagy? Nagyon sápadt vagy!

-Hányingerem van és görcsölök reggel óta. - a sírás kerülgetett.

-Jól van, gyere menjünk ki a mosdóba.

Nagy nehezen eljutottam a mosdóig, ahol egyből bele hánytam a wc kagylóba. Pár perc múlva kezdtem jobban érezni magam, bevettem egy rágót és vissza sétáltunk a terembe. Folyamatosan csippogot a telefonom, így annak ellenére, hogy az óra elkezdődött meg néztem ki írt.

Luke: "Jól vagy kislány?"

Emma: "Persze, miért ne lennék?"

Luke: "Mondjuk, mert pár perccel ezelőtt még a mosdóban hánytál? Haza vigyelek?"

Emma: "Honnan tudsz te róla?? Nem nem kell már jól vagyok."

Luke: "Olivia írt. Neked kellet volna és nem letagadni. Jót tenne egy kis pihi! Menjünk haza mindketten."

Emma: "Jó itt, nem akarok haza menni. Megyek. Órám van."

A második óra is has fájással és unalommal telt, szerencsére az osztályfőnök egyik órán sem vette észre, hogy rosszul vagyok, így nem kellet magyarázkodnom.

Óra után Luke is megérkezett és rá vett, hogy üljek oda mellé, így beültem én is a leghátsó padba. A tanárok kevésbé vettek észre, így egyiknek sem tűnt fel, hogy rosszul érzem magam, viszont a többiek furcsálták Luke viselkedését, mert nem tudták még, hogy eggyütt vagyunk.

A fájdalom nem csillapodott és az ötödik óra közben megint kezdett hányingerem lenni.

-Luke. - suttogtam.

-Igen? - nézett rám aggódva.

-Hányingerem van megint.

-Édesem. Jó gyere menjünk ki a mosdóba.

-De óra van.

-Nem érdekel. - ezzel felsegített és elindultunk.

-Talán valami baj van? - kérdezte tőlünk a történelem tanárnő.

-Emma nem érzi jól magát, kikisérem a mosdóba. - mindenki nagyot nézet, de nekünk nem esett le addig amíg Olivia fel nem állt.

-Szerintem jobb lesz, ha én is megyek, hisz a női mosdóba te nem mehetsz be. - próbálta nekünk magyarázni.

-Igazad van, együtt megyünk. - jelentette ki Luke.

-Rendben, menjetek csak. - mondta a tanárnő.

Ahogy becsukodott az ajtó Luke felemelt és az ölében vitt el a mosdóig. Megint hánytam, nem is keveset.

-Ha itt végeztünk haza megyünk.

-De... - kezdtem volna tiltakozni.

-Nincs de. Megyünk és kész. - mondta ellentmondást nem tűrően.

-Igaza van Emma. Tényleg pihenned kell. - támogatta Olivia.

Vissza mentünk a terembe Luke szólt a tanárnőnek, hogy haza visz és igyis lett. Ő se ment vissza a suliba, hanem velem maradt egész nap. Este is nálunk aludt majd reggel közösen elmentünk az orvoshoz.

-Szervusz drágám. - köszöntött kedvesen az orvosom.

-Jó napot doktor úr!

-Kit köszönthetek az úr személyében? - kérdezte Lukot.

-Jó napot, Luke Morgen vagyok, Emma barátja. - fogtak kezet.

-Nagyon örvendek, látom Emma jól választott. - mosolygott. - És miben tudok segíteni?

-Tegnap reggel óta folyamatosan fáj a hasam és már 4-szer hánytam.

-Uhh hát az nem kellemes, gyere nézzük meg mi a helyzet.

Megvizsgált a doktor úr és a végén arra jutott, hogy elkaptam egy hányásos vírust. Írt fel pár gyógyszert és szigorú pihenésre ítélt.

A gyógyszereknek és a pihenésnek köszönhetően kezdtem egyre jobban lenni. Luke is kiírattatta magát az orvosával, így eggyütt pihiztünk egész héten.

Szombatra már szinte teljesen meggyógyúltam, ezért úgy döntöttünk, hogy átmegyünk Lukékhoz.

-Sziasztok drágáim, gyertek csináltam ebédet. - köszönt Luke anyukája ahogy beértünk a házba.

-Szia anya. - köszönt Luke és megölelték egymást.

-Szia. - én is kaptam egy ölelést, majd leültünk a pulthoz.

-A kedvenceteket készítettem, spagettit!

Megterítettünk az asztalnál és hármasban kezdtünk el enni.

-Na és meséljetek, hogy álltok az érettségire való tanulással?

-Egész jól. - vágtuk rá egyszerre.

-Szóval sehogy. - nevetett fel Lucy. Fején találta a szöget.

Ebéd után átmentünk a nappaliba filmet nézni, Lucy pedig elment vásárolni.

Luke keze elkalandozott, a mellemet kezdte el simogatni, majd finoman gyúrni. Egy pillanattal később már felettem volt és csókba hívta az ajkaim. Csók csatánkat meg szakította, felemelt és elindult az emelet felé. Ahogy beértünk a szobájába máris lerakott az ágyra és elkezdett fetköztetni. Hamar lekapkodta rólam a ruhákat, én is lehuztam róla a felsőjét majd kicsatoltam övét és letoltam a nadrágját is.

Ott feküdtem az ágyban meztelenül, Lukon még rajta volt a boxere és épp az egyik szekrénynél matatott valamit. Nem sokkal később megfordult és vissza jött hozzám.

-Emlékszel az edzőteremben történtekre? - kérdezte kaján mosollyal.

-Nem igazán.

-Akkor elevenitsük fel. Kiabáltál velem, majd kétszer is megakartál ütni, amiből egyszer sikerült is.

-Ohh én arról nem tehetek, hogy nem voltál elég figyelmes és sikerült. - dacoltam.

-Ja hát akkor én se tehetek róla, hogy most meg foglak büntetni. - kaptam az ezer wattos mosolyt.

-Ne aggódj édes most nem fenekkellek el, azt túlságosan élvezed.

Ledöntött az ágyra, fölém kerekedett és egy kendőt tartott felém, majd bekötötte a szemem és elfogott a sötétség.