Kerülő utak

Az eredmény

Sok mindenre számítottam, de arra nem, ami ez után történt. Ebből is látszik, hogy bármennyit lát is az ember a politikából, az csak a jéghegy csúcsa. A következő napokban érdekes politikai csata indult meg a sajtón keresztül. ...de ne menjünk a dolgok elé. Pár nappal azután, hogy gonosz kis tervünket elengedtük a maga útjára, telefoncsörgésre ébredtem. János hívott, hogy kapcsoljam be a tévét, és nézzem meg a híreket. Miközben elindult az ébredés utáni fájdalmasnak tűnő cselekvéssor, hogy az információhoz jussak, arra gondoltam, mennyire nem történt semmi eddig. Nekem is, barátaimnak is többször megfordult már a fejünkben az elmúlt napokban, hogy talán nem lesz eredménye tevékenységünknek, és kezdhetünk mindent elölről. Egy dolog adott csak halvány bizakodásra okot. Mivel nem csak az események látszottak megállni, hanem az információk szabad áramlása is elmaradt, kissé vihar előttinek tűnt a csend.

A hírek arról szóltak, hogy az egyik napilap ma reggeli számában az első oldalon fejtegeti az ellenzék által korábban bejelentett politikusok megfigyelésével kapcsolatos új információkat. A napilap a korábbi bejelentést követően létrehozott parlamenti vizsgálóbizottságnak átadja a délelőtt folyamán ezeket a rejtélyes körülmények között hozzákerült anyagokat.

Ettől, valljuk be, felébredtem. A saját magam által állított csapda nem engedi, hogy érdeklődjek, mert ha megteszem, magamra terelem a figyelmet. A tehetetlenséget viselem a legnehezebben minden csapások közül. A hírekben elhangzottakat követően délután adott a sajtó új adatokat az üggyel kapcsolatban. Ekkor én már bent voltam az étteremben, ahol az utolsó simításokat végeztem Zoltán esküvőjén. A délután közöltek csak annyit tettek hozzá a reggeli hírekhez, hogy a vizsgálóbizottság alaposan ki fogja vizsgálni az ügyet. Felhívott Balázs, hogy ide tolja végre a képét. Hamar ideért és én még hamarabb a lényegre tértem:

- Mi a fene van? Napok óta nem látom semmi eredményét az akciónknak, most meg elindulni látszik egy lavina.

- Nyugalom. Minden sínen van – feleli, és ő tényleg nyugodtnak látszik. - Nem jöhettem hamarabb, mert az Öreg elkezdett dolgoztatni az ügyben.

- Onnan kezd, ahonnan kimaradtam!

- Másnap az NBH titkos kutatást rendezett a Stop Secu-nál – avat be a fejleményekbe. - Megtalálták minden anyagodat a gépen, és a kukában megtalálták a nyomtatót, amivel a levelet „írták". Tudod, amit bedobtál az ablakon.

- Tudom.

- Azt nem is mondtad, hogy odavitted a nyomtatót.

- Elfelejtettem mondani – válaszolok. - De jó ötlet volt, nem?

- Ezek után született egy döntés, hogy elkendőzik az ügyet.

- Akkor mi ez a sajtóban? – kérdezem értetlenül.

- Úgy kendőzik el, hogy hasznuk legyen belőle. Az ellenzék tépi az istrángot egy ideje, hogy megfigyelik őket. Hát kaptak egy csontot, amin elrágódhatnak, de nem vezet el a valósághoz. Maximum egy politikust érint, aki nem is igazán politikus, hiszen köztisztviselő.

-A Csordást.

-Igen. Őt meg amúgy is le akarják írni.

-Döbbenet – mondom leesett állal.

-Csak nem sajnálod?

-Nem – felelem azonnal. - Hazavágta a darabunkat. Hat-nyolc ember életével játszott. Nincs miért sajnálnom.

-Én is így gondolom – zárja le a témát. - Hogy állsz az esküvővel?

-Készen vagyok. Felőlem nem kéne jövő hét szombatig várni.

-Tudod, hogy mindennek klappolnia kell! – figyelmeztet, ő is tudja, hogy feleslegesen. - Mellesleg nagy játékos az Öreg. Létrejött azóta a nagy üzlet, és kifocizta egy időre az ellenfeleit. Úgy vettem észre, hogy megkedvelt téged. Végül is neked köszönheti, hogy ilyen jól alakultak a dolgok.

Itt egy kis nyomatékkal a hangomban válaszoltam:

- Nem is tudja, mennyire!

- Nem. Tényleg nem – válaszolja barátom.

- Szerintem, ez maradjon is így. Nem jó feltűnni.

- Igaz. Jut eszembe – vált témát Balázs. - Akkor most lehet lazítani Zoltán védelmén is.

- Nem szeretném. Meg akarom tartani azt a látszatot az Öreg felé, hogy keveset tudok az ügyről. Ha kevesebbet tudok, mint valójában, akkor pedig semmi nem indokolja, hogy lazábbra vegyük a biztosítást.

- Ez is igaz. Na megyek –áll fel az asztaltól.

- Szia.

Miközben elköszönünk, szerintem, mind a ketten ugyanarra gondoltunk. Most már találkozhatunk rendesen, mint eddig. Csak az elmúlt néhány nap alatt kellett, hogy kevesebbet beszéljünk. Nem lett volna jó, ha kapcsolnak az ügy hátteréhez.