Never never

quatrième

Willow

Az egyetem könyvtárából sétáltam kifelé. Mindenki a folyosón engem bámult és suttogott a hátam mögött de ezt már megszoktam. Az emberek furának tartanak és őrültnek.

 A suliból kilépve a járda felé sétáltam a gondolataimba merülve amikor egy papaya színű sport kocsi lassított le mellettem. Megálltam és oda fordultam. Kivágódott az ajtaja és Lando pattant ki belőle egy napszemüvegben. A körülöttünk lévő emberek megbámultak minket és sikítani kezdték a srác nevét. Honnan ismerik?

- Mit csinálsz itt Norris?- fontam össze karjaim a mellkasom előtt.

- Ja hát csak erre jártam és ha már egy helyre megyünk akkor gondoltam eljövök érted- vont vállat és néha, néha idegesen el-el pillantgatott a hátam mögé. 

- Nem szállok be idegen autójába.

- Jaj Willow ne csináld már!- kezdett türelmetlenkedni és egyre többet figyelte a körénk gyűlt kisebb közönséget.

- Lando kaphatok egy autó grammot?- kérdezte valaki.

- Öhm persze- fogta és aláírta a kis füzetet, majd ismét felém nézett.

- Lando!- visították a lányok. 

- Ki vagy te?- ráztam a fejemet és elindultam a kávézóba ezzel egyedül hagyva őt a tömegben.

- Bocsánat srácok de nekem mennem kell- esedezett Norris, majd újból mellém gurult és lehúzott ablakkal beszélt hozzám.

- Hogy ki vagyok?- nem néztem oda. Nem érdekelt- egy forma1- es pilóta aki naponta kockáztatja az életét. Lando Norris aki soha nem komolyodik meg és aki nem veszi komolyan ezt a sportot- csapott a kormányra. Én pedig csak megforgattam a szemem- Most meg hallgatsz. Remek. Az emberek csak úgy futnának utánam ha megtudnák ki vagyok igazából, de te csak a szemedet forgatod. 

- Fussanak csak! Engem kibaszottul nem érdekel. Én nem vagyok ők!- monoton, nyugodt hangnememben beszéltem hozzá.

- Persze, hogy nem!- horkant fel.

- Persze, hogy nem?

- Jól mondtad. Te nem vagy ők! Teljesen más vagy a többi lánynál. 

- Ezt most sértésnek vegyem?- ballagtam tovább.

- Lehetetlen vagy- suttogja. Beléptem a kávézóba és rendeltem magamnak egy white flat- et. Idő közben Lando is mellém ért aki csak egy pohár tejet kért. Sóhajtva helyet foglaltam a szokásos helyemen. Az előadáson írt vázlatomat olvastam amikor a srác lecsapódott velem szembe. Zavartalanul olvasgattam tovább.

- Csak egy vacsora.

- Nem.

- Will kérlek!- lassan felemeltem a fejemet. Nem tetszett, hogy becézgetett.

- Ne hívj Will- nek. És nem értem, miért kéne veled vacsorázzak?- mértem végig nem is egyszer és elég feltűnően.

- Jobban meg szeretnélek ismerni. Ez nem egy randi csak csupán két barát együtt vacsizik.

- Először is, te nem akarsz engem jobban megismerni hidd el. Másodszor nem vagyunk barátok, sőt még ismerősöknek se mondanám.

- Te aztán tényleg kimondod mindig a véleményedet.

- Ez a személyiségemmel jár- vontam vállat, majd semleges arckifejezéssel bámultam rá.

- Tudom, hogy ezt szándékosan csinálod!

-Mit?

- Szerintem pontosan tudod- mondta, majd felpattant a helyéről és kiviharzott a kávézóból. Diadalittas mosollyal ittam bele a kávémba. Mielőtt indulni készültem volna leszakadt az ég. Hiába a szomszéd utcában van a lakásom bőrig áznék mire oda érnék. Végül is, mindig kiakartam próbálni. Kimentem az esőbe és elhomályosult utakon kezdtem forogni. Szeretem az esőt, de még sosem 'láttam' ilyen szemszögből. Táncoltam és forogtam. Talán még egy apró mosoly is bujkált szám szélén.

- Willow! Gyere haza mielőtt tüdőgyulladást kapsz!

- Nincs közöd hozzá mit csinálok!...

___

Másnap reggel lázasan ébredtem. Le voltam izzadva és minden a víztől csucsogott. Ruhástól mindenestül bementem a zuhany alá és megengedtem a hideg vizet, hogy kicsit lenyugtassam felhevült testem. 

Nem éreztem jól magamat. Köhögtem, fájt a torkom és a mellkasom is. Rázott a hideg aztán izzadtam. Majdnem 40 fokos lázam volt. Nem volt étvágyam se. 

Takaróval a fejemen indultam ajtót nyitni az illetőnek.

- Mit akarsz?

- Először is én megmondtam- vigyorgott mire megforgattam a szemeimet- másodszor pedig jobbulást.

- Remek ettől meg fogok gyógyulni. Egyszerűen érzem Lando.

- De legalább megérte?- vigyorgott és nekem ennyi elég is volt belőle rávágtam az ajtót.