Visszatalálunk - Larry Stylinson ff (18+) - teljes

18. fejezet

– Sajnálom – feleltem szomorúan, és ekkor elhatároztam, hogy még ma este el fogok mondani a szüleimnek mindent.

Azt akartam, hogy ismerjék meg Louist, és hadd töltsön velünk minél több időt. Ha a saját szülei nem adják meg neki azt a törődést, amit megérdemelne, akkor majd megkapja tőlünk. Anya biztosan kedvelné őt, és reméltem, hogy apa is megbarátkozik majd a gondolattal, hogy én egy fiúba lettem szerelmes.

***

Sokáig beszélgettünk Louis-val, ami boldoggá tett. Ez volt az első alkalom, hogy nem kellett semmi miatt aggódnom, csak rá koncentrálhattam. Alig vártam, hogy párként jelenhessünk meg a barátaim előtt, csakhogy előtte még egy nagy feladat várt rám. Megálltam a házunk előtt, és úgy parkoltam, hogy reggel apa majd kiférjem mellettem. Már az előszobában éreztem a finom illatokat. Anya vacsorát készített. Ledobtam a cipőm, és bementem hozzá a konyhába.

– Ó, Harry! Nem is hallottam, hogy megjöttél – mosolygott rám, miközben a tányérokat szedte elő a szekrényből.

– Segítek – léptem oda gyorsan, és kivettem a kezéből.

Nem volt ez szokatlan, hiszen máskor is besegítettem a házimunkákban, de most minél több jó pontot be akartam gyűjteni, mielőtt közlöm velük a meglepő hírt.

– Merre jártál? Niall keresett, azt hittem, náluk vagy – kérdezte pakolászás közben.

Na, most rendesen megfogott, mert hirtelen nem tudtam mit válaszolni, pontosabban az jelentett nehézséget, minek is nevezzem Louis-t.

– Loláéknál voltam. Nem vettem észre, hogy Niall hívott, talán lemerült a mobilom. Mit akart? – tereltem a témát.

Anya felém sandított.

– Loláéknál? A múltkor mintha nem éppen a legszebb szóval illetted volna azt a lányt – jegyezte meg. – Csak nem alakul valami?

Majdnem kicsúszott a kezemből az egyik tányér, de időben elkaptam.

– Lola Zaynnel jár – motyogtam az orrom alatt. – Apa hol van? – próbáltam megint más irányba vinni a beszélgetést.

– Átszaladt Rogersékhez, mert már két hete azzal nyaggatják, hogy segítsen megtervezni az átalakítást, de mindjárt jön – magyarázta anya, és tovább folytatta a ténykedését, ami jelenleg a hússzeletek sütést jelentette.

Apa tervezőként dolgozott egy nagy cégnél, de néha privátban is vállalt kisebb munkákat. Rogersék három házzal laktak arrébb, és most készültek egy nagy felújításra.

– Anya, szeretnék elmondani valamit – jutottam hirtelen elhatározásra, mert az ő pozitív reakciójában valahogy jobban bíztam, mint az apáéban.

– Figyelek – fordult meg, és várakozóan nézett rám, kezében a húsvillával.

Nem mentem vissza hozzá, az étkezőasztalnál álltam, és azon gondolkoztam, hogyan is kezdjek bele. Míg Louis-tól hazafelé tartottam, addig nagyjából kigondoltam, de most valahogy olyan hülyén hangzott volna az eredetileg eltervezett szövegem.

– Nagyon meglepődnél, ha azt mondanám, hogy beleszerettem egy fiúba? – kérdeztem végül, és az alsó ajkam beharapva vártam anya válaszára.

Láttam a változást az arcán, amit a kérdésem váltott ki rajta. A teljes döbbenetet váltotta a felismerés, majd hirtelen kisimultak a halvány ráncai, és elmosolyodott. Félhosszú, barna haját a füle mögé igazította, és vett egy mély levegőt.

– Hm, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepne meg, szóval igen, meglepődnék, ám semmi bajom nem lenne vele – nézett rám szeretettel, majd kitárta a karját, hogy menjek oda. Nem kellett kétszer kérnie. Sietősen megkerültem a konyhát az étkezőtől elválasztó pultot, és anya ölelő karjaiban találtam magam. – Szerelmes lettél, Harry? – kérdezte, és közben úgy kezdett el ringatni, mint kiskoromban.