8 fejezet

104 11 2
                                    

1 ÉVVEL KÉSŐBB

- Hercegnő - épp benyitott az egyik szolgáló, és Visenya egyből felnézett a könyvből - levél érkezett
- Kitől? - kérdezte miközben felállt az íróasztaltól.
- A királytól - a szolgáló a kezébe adta a levelet majd meghojolt és kimenet a szobából

     𝑉𝑖𝑠𝑒𝑛𝑦𝑎 𝑚𝑎́𝑟 𝑙𝑎𝑠𝑠𝑎𝑛 𝑒𝑔𝑦 𝑒́𝑣𝑒,ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑆𝑎́𝑟𝑘𝑎́𝑛𝑦𝑘𝑜̈𝑛 𝑣𝑎𝑔𝑦. 𝐴𝑧𝑡 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑛𝑒́𝑚 ℎ𝑎 ℎ𝑎𝑧𝑎 𝑗𝑜̈𝑛𝑛𝑒́𝑙,ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑣𝑒́𝑔𝑟𝑒 𝑚𝑒𝑔𝑖𝑠𝑚𝑒𝑟𝑑 𝑎𝑧 𝑜̈𝑐𝑠𝑒̀𝑑.
     𝑇𝑢𝑑𝑜𝑚,𝑎𝑛𝑦𝑎́𝑑 ℎ𝑎𝑙𝑎́𝑙𝑎 𝑜́𝑡𝑎 𝑒𝑙ℎ𝑖𝑑𝑒𝑔𝑢̈𝑙𝑡𝑢̈𝑛𝑘,𝑑𝑒 𝑟𝑒𝑚𝑒́𝑙𝑒𝑚 ,ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑒𝑧 𝑚𝑒𝑔 𝑓𝑜𝑔 𝑣𝑎́𝑙𝑡𝑜𝑧𝑛𝑖 ,𝑒́𝑠 𝑟𝑒𝑚𝑒́𝑙𝑒𝑚 𝑎𝑧𝑡 𝑖𝑠 ,ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑗𝑜𝑙 𝑘𝑖𝑗𝑜̈𝑠𝑠𝑧 𝐴𝑙𝑖𝑐𝑒𝑛𝑡-𝑒𝑙 𝑖𝑠.
                                      𝐴 𝑘𝑖𝑟𝑎́𝑙𝑦𝑜𝑑 𝑒́𝑠 𝑎𝑝𝑎́𝑑 𝑉𝑖𝑠𝑒𝑟𝑦𝑠

                       

   Visenya könnyes szemmel tépte szét a levelet, de meg kell hogy mondja, hogy tényleg hiányzik neki a testvére, Rhaenyra. De nem akart haza menni, ugyanis neki az otthona Sárkánykő, és különben is nem akarta Tessarion-t itt hagyni, ugyanis a Sárkányvermhez túl nagy volt.
  De ugyan miért hagyta volna el Sárkánykőt, amikor már egy éve, hogy meghódította az eget és Tessarion lovasa lett, fél éve annak, hogy találkozott - véletlenül - egy nagyon vad és nagyon nagy sárkánnyal aki akkora volt mint Tessarion, és egy hajszálon múlt az élete, ugyanis ha Tessarion nem lett volna ott  akkor az a sárkány felfalta volna élve.

  Nem akart vissza menni Királyvárba, de gondolta megnézi az öccsét, egy hét után meg jön vissza.

- Marie - lépett be a szóbába a mindég mosolygó szolgálólány - kérlek csomagolj össze pár ruhát, mert Királyvárba megyek.
-Tessarion-nal?, hercegnő - kérdezte Marie aki éppen a ruhás szekrény felé vette az irányt
- Nem.
-Rendben hercegnő, akkor szólok a testőrségmek, hogy készítsek elő a hajót az indulásra - bolintol a lány és indult ki a szobából
-Köszönöm - mondta Visenya - várj csak!
-Igen hercegnő? - fordult vissza Marie, aki már fél lábbal kint volt a szobából
-Esetleg nem akarnád előbb a ruhákat össze pakolni?- mondta Visenya a ruhásszekrény felé bicentve- amibe már bele késztet?
-Ó, elnézést hercegnő, akkor előbb a ruhák és utána szólok - mondat Marie szégyenébe elpirulva.
-Semmi baj, mindenkivel megesik - monda Visenya mosolyogva amikor látta, hogy Marie elpirult - hadd csak majd én szólok, úgyis el akartam búcsúzni Tessarion-tol.
    A lány egy picit megnyugodott, meghojolt a távozó hercegnő előtt és fojtatta a munkáját.

     Miután Visenya szólt, hogy készítsek elő a hajót az induláshoz lement a parta, hogy elbúcsúzón Tessarion-tol.


   Már egy órája, hogy elindultak Sárkánykőröl. Valójábol azért nem akart vissza menni Királyvárba, mert minden az anyjára emlékeztette.
   A hajókorlátnak támaszkodva gondolkozott azon, hogy egy éve nem volt otthol, egy éve nem látta testvérét, egy éve nem látta apját, de ez mind csak Királyvárra emlékeztette, viszont egy éve hogy Tessarion lovasa lett, mindössze 17 megszeliditett egy vad sárkányt, egy éve, hogy majdnem meghalt, fél éve, hogy megint majdnem meghalt, de mindezek ellenére ő sokkal jobban érezte megát Sárkánykőn, mint valaha is érezte megát Királyvárban.

                    ____________________

  Visenya éppen szállt ki a hintóbol, amikor meglátta testvérét éppen felé funi.
- Úgy hiányoztál, Visenya - mondta Rhaenyra, miközben megölelte testvérét, aki alig szállt ki a hintóbol
- Te is - mondta Visenya miközben vissza ölelte testvérét
-Hogy telt az utat? És mit csináltál egy éven át Sárkánykőn?
-Az utam jól telt, mondhatni - mondta Visenya miközben a kapu felé sétáltak, hogy bemenjenk a Vöröserodbe - Hát elég sok mindent
- Például?
-Képzeld el, lett egy sárkányom
-Mi, hogy?
-Hát úgy, hogy a barlangokban sok vad és gazdátlan sárkány van, és én találtam egyet akit megszeliditett, máramenyir lehet egy sárkányt
-És akkor miért nem vele jöttél? És mi a neve? - kérdezte Rhaenyra érdeklődöen
-Hát a neve Tessarion, mint....
-Mint a Sárkánykirálynő sárkányáe, aki fél Essost meghoditotta - monda Rhaenyra félbeszakitva testvérét
-Nem csak mint, hanem ő az, ugyanolyan ahogy leírták , azért nem vele jöttem mert túl nagy a Sárkányveremhez
-Nem csak kitaláltad, hogy nekedis legyen sárkányod - ekkor Visenya megált és a testvére olyan szemekkel nézet mint még soha - Csak vicceltem, hiszek neked
- Jó, reméltem is, hogy csak vicceelsz.

A Sárkány leánya Where stories live. Discover now