Üvöltő szelek

1.

Sürögtünk-forogtunk anyuval, és Joannával a konyhában. Meglepően csendes reggel a mai, semmi veszekedés semmi hangoskodás.
A szürke gránit pulttól ellépve, a hűtőhöz álltam, és zöldségek után kutakodtam. Kivettem egy kígyóuborkát, paprikát, salátát és paradicsomot, vissza álltam a pult mögé és egy műanyag tálba aprítottam a zöldségeket, gyorsan készen lettem a salátával.

-Ami.-Fordult felém Joann, és a szemeit elszakította a tojásokról, amit épp felütött.-Felkeltenéd az ikreket?-Mosolygott rám kedvesen.

-Persze.-Bólintottam, és közben hátra simítottam, az előre hulló hajtincseimet.
Kiléptam a konyhából, és átsétáltam az étkezőn, majd fel a lépcsőn az emeletre. Elindultam felfele a ,,gyerek szintre". Az első ajtó a folyosón Jane szobája, a legidősebb Heierst gyermeké. Aki csak holnap érkezik haza a suli miatt. Második ajtó, az én szobám ajtaja. Tovább sétálva a tágas bézs színű folyosón egy kisebb nappali következik. Ami egy kanapéból és egy tévéből áll, majd megérkezünk az ikrek ajtajához. A lányok szobája után van még kettő ajtó, egy fürdő és Felix szobája.
A lányok ajtaja fehér volt, rajta H&L rózsaszín csillámos betűk álltak.
Kopogtam egyet az ajtón, majd halkan benyitottam. A két kisangyal még javában aludt. Lassan az ablakoz sétáltam, és elhúztam a pink sötétítőket. A lányok mocorogni kezdtek, de még nem nyitották ki a szemeiket.

-Jó reggelt.-Léptem Lizzi rózsaszín ágyához, és vigig simítottam a kislány arcán. Majd Heidihez léptem és az ő kis anygali arcát is megsimogattam.-Gyerünk csajok, ki az ágyból.-Lassan lehúztam róluk a takarót. Mire grimaszolva felültek, és a szemeiket dörzsölgették, imádtam a reggeli fejüket. Az álmos szemiket, és az elfeküdt kócos hajukat, olyan imádnivalók.

-Jó reggelt Mia.-Suttogta álmosan Lizzi.

-Jó reggelt.-Nyomtam egy röpke puszit göndör kis fürtjei közé. Heidi oda sétált hozzám, és megölelte a lábamat. Felvettem és megpuszilgattam az arcát.

-Hogy aludtál Kincsem?-Igazgattam a haját, mert a fürtjei össze-vissza álltak.

-Jól.-Nyomta az arcát a vállamba.
Megfogtam Lizzi kiskezét és lesétáltunk az étkezőbe. Leültettem őket egy-egy székre. Majd vissza sétáltam a konyhában, és segítettem a szüleinknek kihordani a reggelit.
Anyu és Joanna is helyet foglalt. Majd körbe néztek.

-Felix?-Kérdezték. Mire csak egy pofát levágva, megráztam a fejem. Jelezve, hogy honnan az istenből tudjam hol van Felix.

-Majd én.-Állt fel Lizzi és felsietett az emeletre. Addig én szedtem magamnak rántottát és szalonnát, és egy kis salátát. Majd megjelent Felix és Lizzi. Lizzi a bátyja kezét fogta. Felix vagy 190cm magas. Barna göndör fürtös haja a homlokába lógott. Sötét szemeiből próbálta az álmosságot kiseperni. Egy trikó volt rajta, és egy sort. Széles vállai így figyelmet kaptak. Izmos hosszú keze lelógott, és gyengéden fogta a kishúga mancsát. Ahogy végig néztem rajta elundorodtam. Lizzi vissza ült mellém. Megfogtam azt a kezét amelyikkel a bátyja kezét fogta, és megtöröltem. Kitudja Felix Heierst undorító ujjai hol jártak. Felix leült velem szembe.

-Jó reggelt.-Motyogta.

-Jó reggelt kisfiam.-Mosolygott az anyukája. Szedtem reggelit Lizzinek, és enni kezdtünk. Csendben falatoztunk amikor Felix megszólalt.

-Ki csinálta a salátát?-Kérdezte összezavarodva.

-Én.-Mondtam, és ránéztem. Felix féloldalasan elmosolyodott.

-Kecskének nézel?-Egyből megráztam, és oldalra döntöttem a fejemet.

-Nem, Felix. Marhának nézlek.
Csak lassan bólintott és láttam rajta, hogy ezt még vissza fogom kapni. Szeretek a Heierst házban élni, de amióta az eszemet tudom utáljuk egymást Felixel.
Anya és Joanna mindig is legjobb barátnők voltak, sok dologban hasonlítanak, de legfőképpen egy dologban nagyon. Sose volt szerencséjük a férfiakkal. Anyut apu elhagyta lassan 10 éve. Semmit se tudok róla, anya belebetegedett a hianyába. Apa nem volt jó ember, sokat bántotta anyut. Először csak lelkileg majd testileg. Többször is kezet emelet rá. De anya folyton megbocsájtott, majd egyszer apu lelépett, anyu kereste aput, de ő nem jött vissza. Nem keresett többé. És itt van Joanna, 4 gyerekes anya. A férfje Joe hihetetlen makacs ember, amit a fejébe vett annak úgy kellett lennie. Nem akart Joe, 2 gyereknél többet. Joanna szeretett volna még gyereket, de mivel a férje nem, ezért elvetették a témát. De végül Joanna terhes lett az ikrekkel. Joe nagyon kiakadt, hogy nem az ő tervei szerint halad tovább az életük. Elhagyta a feleségét. Egyszer látogatta meg a lányait, amikor megszülettek. Azóta nem kereste őket. Anyuval ide költöztünk, nagy terhet vettünk le Joannról, hogy nem kell mindent egyedül csinálnia. Jane és Felix soha nem beszélnek az apjukról. Joanna próbálja úgy nevelni Felixet, hogy ő ne legyen ilyen férfi. De már hiába próbalkozik, Felix tavasszal töltötte a 20. évét. Már nem változik, egy seggfej. Ezért is nem vagyunk jóba.

-Ami.-Húzta meg a pólóm alját Lizzi. Mire mosolyogva ránéztem.

-Igen?

-Szednél még?-Nézett mogyoróbarna, óriási szemeivel. Hajacskája tiszta kóc volt. Annyira aranyos.

-Persze.-Megfogtam a tányérját és előre nyúltam, hogy szedjek még neki rántottát, de hirtelen valaki meglökte a kezemet és fellöktem egy poharat, amiből a víz kiömlött. A terítőn a víz egyből kezdett szétterjedni, majd rátapadta az asztalra. Felix gúnyosan elmosolyodott.

-Amelia, ma is nagyon béna vagy.-Mondta.
Nagy levegőt vettem, hogy ne essek a torkának. Képzeletben bemutattam neki, és szedtem még rántottát Lizzinek. Majd felálltam és a konyhába sétáltam egy rongyért, szépen feltöröltem a kiömlött vízet.-Amelia töltenél legalább újjat hamár ilyen ügyetlenül kiöntötted a vizemet?- Joanna szigorúan nézett Felixre, de a fiút nem hatotta meg.-Most mi van, ezért van nem? Segít nekünk. Cserébe itt lakhat. Szóval szobalány önts vizet.-Mondta olyan pimaszul, hogy ez túl ment egy határon.

-Elnézést.-Tóltam ki a székem. Felix elérte amit szeretett volna. Az emelet felé sétáltam, és a szobámba mentem. A lépcsőn elhaladva, elundorodtam mégegyszer. Családi képek voltak fent. Amikor a Felix képéhez értem akkor elkapott a hányinger.
A szobám ajtaját becsuktam és probáltam kulturáltan kiadni a gőzt magamból. A lábammal toporzékoltam, és a párnáimat dobáltam. Egész addig amíg kopogtak. Felix nyitott be. Csak nagyképűen mosolygott, majd közelebb sétált.

-Nem mondtam, hogy bejöhetsz.-Néztem fel rá. A kezeimet a mellkasom előtt kereszbe fontam, és próbáltam szigorúan nézni.

-Leszarom! Hoztam fel neked a reggeliből, ha már nem bírtál az asztalnál enni.-Tette le a tányért.

-Gondolom Joanna küldött. Majd megköszönöm neki később. Mehetsz.

-Magamtól hoztam a reggelit. Azért küldött, hogy kérjek bocsánatot.-Ezen csak hangosan felnevettem.

-Kímélj meg.

-Ne haragudj Amelia, hogy megbánottam azt a csepp szívedet. Rettentően sajnálom.-Tette a kezét a szívére. Csak fintorogva néztem. Mire komolyabban folytatta.-Megbocsájtasz ha leveszem a trikómat?-Kacsintott. Majdnem felnevettem, de még időben kontrolláltam magam.

-Húzz innen.-Mutattam az ajtó felé.

-Ahhj de Amelia...-Suttogta a nevem. Közelebb lépett és lehajot a fülemhez.-Jól áll a fekete-kék melltartó.-Ejtett ki lassan. Mire a szemeim kitágúltak. Az arcomat átjárta a melegség, és zavarba jöttem. A kezeimet magam elől leengedtem, és elléptem tőle. Felix csak nagy képűen nézett. Látta, hogy sikerült zavarba hoznia. Egy pillanatra lepillantottam a dekoltázsamra, semmi komoly nem volt, majd felnéztem Felixre. A válláig értem. Olyan magasságból simán belát ezen a kevés helyen is, a szemét.

-Cseszd meg!-Próbáltam meglökni.

-A kék jól áll kiemeli a szemeidet.-Folytatta, mire sikerült meglöknöm.-Szeretem a királykéket, megnézném közelebbről is. Levennéd a felsőd?-Kérdezte, és közben kilökdöstem a szobámból,és rávágtam az ajtót.
Megfordulva vettem egy nagy levegőt, és próbáltam elhessegetni azt a gondolatot, hogy kinyírjam Felixet.