Halálfalók

179 19 1
                                    

Másnap Harry viszonylag kipihenten ébredt, Cosmoval mostanában nem foglalkozott eleget, ezért úgy döntött, hogy a reggelire majd leviszi magával a jólnevelt denevért. Miután felkelt átrohant Perselushoz, aki most is tovább aludt, mint ő. Kezét a vállára tette, majd finoman megrázta a testét és szólongatta.

-Mi van? -nézett rá fáradtan összehúzott szemmel.

-Ébredj! Lekésünk a reggeliről!

-Megyek már! -mondta Perselus dühösen, majd varázslattal levette a ruháit és magára varázsolta a roxforti egyenruhát. -Kész vagyok, mehetünk.

-Rendben. -válaszolt Harry, majd a vállára tette Cosmot és úgy indultak le. -Már éhes vagyok.

-Mhm. -hümmögött Piton, majd némán követte a fiút.

Miután leértek az ebédlőbe és mindeketten szedtek maguknak enni, Perselust megszólították páran.

-Hé Piton! Új kis barátod lett? Elhanyagolva érezzük magunkat. -szólalt meg gúnyosan egy mardekáros fiú.

-Mit akarsz Avery? -szólalt meg rövid hallgatás után Piton.

-Téged. -szólalt meg hirtelen egy lány és utána tébolyultan nevetett, Bellatrix, ismerte fel Harry.

-Nagyon vicces. -mondta tovább Perselus.

-Na és ki ez a szépfiú melletted? -kérdezte Bellatrix, miközben folyamatosan Harryt bámulta.

-Ha a beszélgetés helyett figyeltél volna a beosztási ceremónián, akkor emlékeznél rá Bella. -szólalt meg még valaki a mardekáros asztaltól.

-Ó fogd be, te is ugyanúgy beszélgettél! -mondta Bellatrix mosolyogva és a mardekáros arcán is mosoly jelent meg. -Bellatrix vagyok. -mondta, majd a kezét nyújtotta Harry felé.

-Harry Day. -fogadta el végül a kezet.

-Ők pedig Avery és Mulciber. -mutatott Bellatrix a kettő mardekárosra.

-Üdv. -köszönt Harry udvariasan.

-Őt pedig már gondolom ismered. -intett fejével Piton felé. Harry Perselus szemébe nézett, majd elmosolyodott, ő pedig halványan visszamosolygott.

-És elmondanátok végre, hogy mi akartok? -kérdezte Perselus türelmetlenül.

-Megleckéztethetnénk valakit. -mondta Mulciber, majd gúnyos mosolyra húzta a száját. -Na mit szóltok hozzá?

-Kit leckézetnénk meg? -kérdezte Harry.

-Az én drága griffendéles unokatestvéremet. -mondta, majd Harrynek rögtön beugrott Sirius.

-Felőlem csináljátok, de most nem érek rá, még be akarok fejezni a szünetben egy beadandót. -mondta Perselus, ügyesen kivonva magát a dologból.

-Nekem is. -mondta Harry tetetett szomorúsággal.

-Na sebaj, akkor menjetek tanulni, stréberek! -közölte velük durcásan Bellatrix, majd Harry és Perselus, akik a beszélgetés közben elhagyták az ebédlőt, gyorsan elvonultak és megírták a holnapi beadandót, hogy csak ne kelljen hazudniuk. Utána elindultak gyógynövénytanra, de az úton Piton egy szót sem szólt Harryhez, ezért Harry próbált beszélgetést kezdeményezni.

-Perselus... -kezdte volna a fiú.

-Mi az? -nézett rá dühösen a másik.

-Délután nem megyünk sétálni a tó körül, megröptethetném Cosmot és taníthatnánk neki trükköket? -kérdezte reménykedve.

-Miért kell mindig az csinálni, amit te akarsz?! -kérdezte felháborodva.

-Miért, te mit szeretnél csinálni? -kérdezte érdeklődve Harry.

-Mindegy, legyen az, amit te akarsz. -mondta Perselus, majd elzárkózva keresztbe fonta a karját.

-Nem, nyugodtan mondd! Mit szeretnél csinálni? 

-Mondtam már, mindegy! -mondta kicsit hangosabban.

-Oké, oké, most miért viselkedsz így? Haragszol valamiért? -kérdezte Harry megszeppenve.

-Nem számít. -mondta lehajtott fejjel.

~Délután~

<Perselus szemszöge>

Korábbi beszélgetésük miatt, Piton végül nem sokat beszélt a fiúval. Távol akarta tartani magától.

Perselus átöltözött egy kellemesebb ruhába, majd elindult le Harryhez, aki a végén mégis rávette, hogy menjen le vele és a denevérével Cosmoval játszani. Út közben úgy döntött, hogy átgondolja az érzéseit.

Miért nem fogta fel a fiú, hogy ő nem akart menni az érzései miatt? Igen, mert Perselusnak voltak érzései Harry iránt, ő volt az, aki önszántából leült hozzá a vonaton és beszélt vele a viselkedése ellenére, kedves volt hozzá, adott neki cukrot.

Kedveli őt, vicces, segítőkész és ez Perselusnak sokat jelent. Annak, aki alig jutott szeretethez életében, most kiélvezi ennek összes percét, de mégsem akart programokat Harryvel. 

Mi van, ha csak fogadásból beszél vele? Amúgyis mi történhetett vele a nyár alatt, hogy ennyire megváltozott a külseje?

A sok kérdés nyomasztotta Perselust. Előjött egy emlék, amikor azt hitte róla a fiú, hogy aludt és megsimogatta a fejét, annyira jó érzés volt! 

Ebbe belegondolva Piton boldogabban ért Harryhez, de mégis úgy gondolta, hogy távol kell őt tartania magától, habár már most sokkal jobban kedveli, mint bármelyik más mardekárost. De muszáj volt, legalábbis ő úgy érezte.

<Harry szemszöge>

A fiú végignézte, ahogy Perselus nyugodtan lépdelve jött felé, majd amint odaért hozzá, rámosolygott.

-Szia, miért kerültél ma szinte egész nap? -kérdezte a kiválasztott aggódva barátját és szerelmét.

-Képzeld el más dolgom is van, mint, hogy olyannal lógjak reggel este, akit csak pár napja ismertem meg! -mondta, miközben szeme dühösen szikrázott.

-Sa...Sajnálom. -szipogta és szeme nedvesen kezdett csillogni. -Nem tudtam, hogy zavarlak. -tette hozzá miközben végig a cipője orrát bámulta. Perselus ennek hatására megenyhülten nézett a fiúra, de kitartó nézése miatt nem láthatta ezt.

-Van valami kosz a cipődön, vagy mi, hogy annyira azt nézed? -húzta az agyát.

-Még nem, lassan a véred lesz, miután arcba rugtalak! -felelt dühösen.

-Na látod, még mindig van benned egy kis harci szellem! -mondta szórakozottan. -Csak nem vagy te annyira rosszul! -heccelte tovább.

-Akkora szemét vagy! -szólt sértődötten és újra Perselus szemébe mert nézni. -Miért is lógok veled? -tette fel a kérdést inkább magának, mint barátjának.

-Mert annyira szeretsz, hogy minden nap minden percét együtt kell töltenünk úgy általában! Lassan mosdóba is együtt járunk... -mondta cinikusan. Nagy meglepetésére Harry nevetett, majd kedvesen átölelte.

-Bocsi, nem terveztem megsérteni magasságod magánszféráját! -nézett rá tettetett bűntudattal.

-Jól van na! Elfogadom a bocsánatkérést kicsinyességedtől! -szólt vissza szórakozva. 

Ezután a két fiú tovább folytotta az egymás húzását, és végül megtanították Cosmot a gyere parancsra. A nap végén a kapcsolatuk újra kiegyensúlyozott volt, és Perselus úgy döntött, hogy inkább a jelenben fog élni és örül a fiú jelenlétének az életében.



Élet a magány után BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now