A múlt árnyékában - Ninjago ff.

1.Rész

-Lloyd! - Nya kopogtat Lloyd ajtaján. Válasz nem érkezik, aggódva tekint bal karján lévő órára. Fél 1 is elmúlt már. Így mennek a napok mióta a ninják ismét győzedelmeskedtek a gonosz felett. Ninjago lakossága azóta ünnepeli őket, viszont Lloyd teljesen elzárkózott mindenkitől.
-Most sem tudod kicsalogatni? - Jay lép az aggódó Nya mellé. Átkarolja, vállát simogatva próbálja nyugtatni kedvesét.
-Aggódok érte. - suttogja a választ Nya. Jay nagyot sóhajt. Ketten bámulják tovább a zárt ajtót. Jay azonban haragot is érez, méghozzá nem is keveset. A sok szenvedés után, mikor végre boldog lehetne élete szerelmével Lloyd kis hisztije miatt nem tudnak egymásra koncertrálni.
-Tudom kincsem. Viszont... - összeszorítja ajkait. Nya kérdőn néz rá, várja, hogy befejezze amit elkezdett. Jay ismét sóhajt mielőtt folytatná. - Alig két hónap van az esküvőnkig. - Nya felvonja szemöldökét, Jay abban a pillanatban meg is bánja, hogy kimondta amit gondol.
-Jay ne legyél már ennyire önző. - lelöki magáról kedvese kezét, majd faképnél hagyja a csukott ajtó előtt.
-Én? - kérdi Jay felháborodottan. - Én vagyok az önző? - Nya megtorpan. Jay ökölbeszorított kézzel indul felé.
-Nem tehet arról, ahogy érez! - Nya hangjától visszhangzik a folyosó, könnyek szöknek szemébe. Maga sem érti miért, de az utóbbi időben nagyon érzékenyen reagál a legtöbb dologra. Lloyd fontos neki, szinte teljesen átérzi fájdalmát. Jay viszont egyre jobban várja a nagy napot, nem tetszik neki, hogy Lloydot helyezik előtérbe. Ahogy meglátja Nya nedves pilláit nagyot nyel. - Te hogy éreznéd magad ha a szemed láttára haltam volna meg? Sosem fogod átérezni azt a fájdalmat-
-Nem? Nem emlékszel? - Vág Nya szavába. Alsó ajkába harap, nyugodtabban folytatja. - Haldokoltál már a karjaim közt. - Jay könnyei is útnak erednek ahogy felidézi azokat a képeket. Talán sosem érzett olyan rettenetes fájdalmat mint akkor.
-Az nem ugyanaz. - karjait összefonja mellkasa előtt. Jay a falnak dőlve csóválja fejét.
-Már hogy ne lenne-
-Ne! - Nya félbeszakítja. - Ha ennyire nem vagy képes empatikus lenni- ridegen néz Jay szemeibe-akkor még át kell gondolnom, valóban hozzád szeretnék-e menni. - Minden további nélkül Nya megfordul és elhagyja a folyosót. Elakad Jay lélegzete egy pár másodpercre. Remegnek lábai, szíve hevesen ver mellkasában. Újra és újra hallja Nya szavait, hányinger kapja el.
-Jól vagy haver? - észre sem veszi ahogy Cole elé lép, mintha egy pillanat alatt került volna elé a sötét szempár. Az ijedtségtől visszatér a jelenbe. Megtörli szemeit és gondolkodik mit hazudhatna, bár lehet, hogy az egész ház hallotta a vitájukat.
-Asszem' kiszellőztetném a fejem. - Cole bólint, úgy dönt nem kérdezősködik. Megveregeti vállát és Jay után indul. Jay egy utolsó pillanatást vet az ajtóra, majd gondolatban magát kezdi el szidni amiért ekkora barom.

Lloyd végig ébren volt. Végigjallgatta a veszekedést, és úgy gondolja, Jay-nek talán igaza van. Önző. Attól, hogy ennyire elzárkózik Harumi nem fog feltámadni. Nem akarja, hogy aggódjanak érte, de nehezére esik emberek közt lenni. Néha úgy érzi megöli a gyász, és azt kívánja bár gyorsabb lenne ez a halál. Örül a barátai boldogságának, de nem tudja jót tenne e neki részt venni az esküvő szervezésében. Feláll az ágyról, hogy elhúzza a függönyt, viszont a hirtelen mozdulattól megszédül. Belekapaszkodik a legelső dologba ami a kezeügyébe akad, ami a függöny. Kicsúszik kezéből a selymes anyag, ő pedig a földre esik. Nagyon legyengült, muszáj lenne ennie valamit.
-Ebből elég! - nyit be Kai. A földön lévő Lloyd láttán összeszorul szíve. - Lloyd... - odasiethez Llyodhoz, aki az ágynak támaszkodva néz fel rá. Kai mellé ül.
-Jól vagyok.
-Dehogy vagy! Néztél tükörbe mostanában? Tök sápadt vagy. - Lloyd nem válaszol. - Tudom, hogy ez most elég érdekesen fog kinézni kivülről... - Kai közelebb csúszik a fiúhoz és szorosan átöleli, belepirul saját tettébe. - Nem kell, hogy egyedül gyászolj.
-A ti szemetekben ő csak egy ellenség volt.
-Nem. Az én szememben biztosan nem. - Kai rövid szünetet tart, majd elhúzódik Lloydtól. - Az én szememben egy sérült lány volt, aki sokat jelentett neked. - Lloyd kerüli a szemkontaktust.
-De ő rossz volt.
-Lloyd. - Kai határozottan szólítja, emiatt muszáj szemébe néznie.- Ez bonyolult. Most fejtsem ki a jó és a rossz fogalmát Wu mester módra? - Lloyd elmosolyodik ezen. Mindig is felnézett Kai-ra. Kicsi korában ő volt neki az az "apafigura" akire hasonlítani akart, és ezt Kai nagyon is jól tudja. Ahogy azt is, hogy most ő lehet az egyetlen aki kirángathatja ebből a helyzetből. Megsimogatja fejét, Lloyd pedig vállára dől. Most előszőr érzi ezt a melegséget Rumi halála óta. Lecsukja szemeit, és így hallgatja Kai-t, ahogy a jövő hétről beszél. Nem érdekli mit mond, csak élvezi a meleget amit a hangja áraszt. - Benne vagy?
-Jaj ne haragudj! - emeli fel Lloyd a fejét. - Picit elkalandoztam. - Lloyd felegyenesedik, úgy várja a választ.
-Szóval... - Kai sóhajt, nem szereti megismételni magát. - Nya egy barátnője és a húga a városba költöznek. És tudod a nőknek mennyi cuccuk van... Jól jönne a segítséged. - Lloyd bár eléggé elkényelmesedett az utóbbi időben, szívesen segít. Talán ha egy kicsit eltereli a figyelmét valamivel, kellemesebben telik majd az idő.