Mikor kinyitottam az íriszeimet, rettentően furcsa érzésem támadt. Sebezhetetlennek éreztem magam, és tombolt bennem az adrenalin. Fizikailag úgy éreztem magam, hogy egy elefántcsordával is képes lennék elbánni.
Ami viszont számomra furcsa, hiszen a testalkatomat elnézve igazán nevetséges látvány lennék, egy több tonnás állattal szemben. Egy szempillantás alatt kikerültem az ágyból, ahová lefektettek, az isten tudja kik.
Mintha teleportáltam volna, vagy tudja az ég. Minden olyan gyors volt. A helyet, ahol el lettem szállásolva, félhomály borította. Normál esetben nem kellene prímán látnom, de látom a szoba minden egyes négyzetcentiméterét.
Össze-vissza forgolódtam a szobában. Semmit nem értettem. Aztán mint derült égből villámcsapás, úgy rohamoztak meg az emlékek. És ezekkel együtt úgy öntött el a mindent elsöprő düh. Ahogyan anya vigyorogva elém áll, és közli, hogy megajándékoznak apával egy Olaszországi körúttal. Mivel imádom Olaszországot.
Ahogyan kikötünk Volterrában. Egy műtermet néztünk volna meg, de hiba csúszott a rendszerbe, és kárpótoltak minket egy ingyenes túrával, egy óratoronyba.
Anya vidáman kattingatja a fényképezőgépjét, apába karolva. Aztán ahogy beérünk a nagyterembe, elkezdődik maga a pokol.
Szinte vihar szerűen robbantam ki a szobából. Perpillanat az sem érdekelt, hogy valószínűleg kitört az ajtó a helyéről. A vörös köd leereszkedett az agyamra, és innentől csak az ösztöneim irányítottak.
Mentem előre irreálisan gyorsan. Akárhová néztem, csak színes csíkokat láttam. Aztán egy tagbaszakadt férfi közeledett felém. Le akart teperni, de én gyorsabb voltam. A fejét elválasztottam a testétől, és vicsorogva, meg morogva mentem tovább.
Jött egy másik. Az is le akart teperni, de a lábaközött átcsúsztam, majd megfogtam a végtagot, és elválasztottam a törzsétől. A férfi fájdalmasan felüvöltött. Majd a következő pillanatban hihetetlen fájdalom lett úrrá az egész lényemen.
Hasonló volt ahhoz a pokoli fájdalomhoz, mint amit napokig éreztem, csak annál kétszer rosszabb. Magassarkú kopogás, mely egyre közeledik. Végül megállnak a fejem mellett. Felnéztem, és egy valóságos démonnal néztem farkasszemet, aki elégedetten mosolygott rám.
- A Mester nem fog örülni neki, hogy két legjobb emberét is elpusztítottad. -ciccegte, majd ez a szörnyű érzés abbamaradt.
- Jane, kedvesem. -jelent meg egy hosszú, fekete hajú, robosztus termetű férfi.
Nehezen tápászkodtam fel a földről, és a falig hátráltam. Ijedt voltam, értetlen, és mérhetetlenül dühös. Ez a mester rikító színű vörös először rám, majd a hátam mögött, nagyjából 3 méterre kínlódó férfire esett.
Szótlanul odasuhogott.
- Mester....kérlek. -nyökögte.
Egy pillanatra, de csak egy pillanatra lelkiismeret furdalásom támadt. Aztán eszembe jutott, hogy mit tettek velem, és a szüleimmel. Ez még csak a kezdeti elégtétel volt.
- Szegény kicsi Aftonom. Renata csalódott lesz.
Majd egy mozdulattal elválasztotta a fejét a testétől.
- Jane, kérlek kísérd ifjú tagunkat a nagyterembe. -morogta a férfi, majd elsétált.
- Igen Mester. -felelte Jane, majd intett a fejével, hogy kövessem.
Nagyjából néhány perces séta után megérkeztünk abba a terembe, ahol elkezdődött a pokol. Jane észlelte, hogy megtorpantam. Egy finom mozdulattal előre lökött, és kishíján beestem.
- Á...ő lenne az a fruska, aki az imént két emberünket is elpusztította.
E mondatot a szőke hajú kissé csúfondárosan ejtette ki. Kevésen múlott, hogy ne ugorjak neki. De Jane, a kis szőke fruska, ismét gyakorolta rajtam a képességét. Most ennek a Mesternek köszönhetően nem tartott sokáig.
- Igen fivérem, ő lenne az. -válaszolt neki, majd a következő mondatot nekem címezte. -De hajlandóak vagyunk megbocsátani neki, hisz' páratlan képessége kárpótol minket.
- Valóban. -értett egyet a másik.
- Most pedig, mutatkozzunk be új tagunknak, Gracenek. -újjongott a fekete hajú, akit itt Mesternek hívnak.
Én erre felmordultam. A szőke hajú vámpírnak megvillantak szemei.
- Van valami problémád?
- Probléma? Nos, lássuk csak. Akaratomon kívül tettetek vámpírrá. Ez az egyik. A másik, hogy megöltétek a családom.
- Kérlek! -csapott közénk a középső.
Én pedig mint a szélvész, úgy száguldottam ki a Nagyteremből. Nem tudom merre mentem, csak a lábaim vittek. Végül egy erdőben találtam magam, ahol kiadtam minden bennem tomboló indulatot.
YOU ARE READING
When Night Comes-A Volturi Kötelékében
Fanfiction|THE TWILIGHT SAGA| Grace Pierce-t a szülei csupán egy Olaszországi körúttal ajándékozták meg, a nagyszerűen sikerült érettségije után. De mikor a család Volterrába kerül, minden egyik pillanatról a másikra megváltozik. Grace belecsöppen egy igazi...
