Rossz esték [Manuel ff.] 18+

6 fejezet

-Pszt!-éreztem egy bökést az oldalamban, de nem nagyon mozdultam.

Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de olyan jó érzés volt. Ezért szerettem aludni. Segített kiszakadni a hétköznapokból és nem kellett a tudatomnál lennem. Imádtam!

-Legközelebb ha azt mondod, hogy kedves barátom, egy kicsit idehajtom a fejem, akkor inkább kicsit lejjebb tedd, mondjuk olyan ágyéktájékra...-éreztem, hogy valaki belesúg a fülembe, amitől megborzongtam.

Ez is mekkora egy balga álom volt! Már most ezzel álmodok... Tök gáz... De túlságosan is fáradtan éreztem magam, hogy ezen agyaljak.

-Rendben...-dünnyögtem sokkal inkább magamnak.-A macsó szerep helyett inkább vicces vagy.-motyogtam.

Erre hallottam, hogy felnevet.

-Szóval akkor az is rendben van, hogy ide becsúsztatom a kezem?-éreztem meg a felsőm alatt a hátamnál a kezét.

-Kicsit csikiz.-vallottam be.

Aztán amikor elkezdett cirógatni, valami átkattant bennem és rájöttem, hogy én rohadtul nem álmodom! Baszki! Mégis hogy?

Kinyitottam a szemem és amikor felnéztem rá, elmosolyodott.

-Jó reggelt.-villantotta meg a széles mosolyát.

Fogalmam sem volt, hogy mi a francot kerestem itt és még minden le volt lassulva körülöttem, még szinte nem ébredtem fel rendesen.

Nagyokat pislogtam és azt hiszem, hogy kezdett derengeni a dolog, ezért csak egy dolgot tehettem. Ökölbe szorítottam a kezem és lendítettem az állkapcsa felé. Nem tudtam olyan nagyot ütni, mert full kóma voltam, de azért megérezte és kellően meglepődött.

-Baszki! Léna!-kiáltotta a nevemet.

Ezt a pillanatot választottam arra, hogy kimásszak az öléből és távolabb csússzak.

-Miért kaptam?-kérdezte zavarodottan.

-Miért ne?-dobtam vissza a labdát.-Én csak beparáztam...-magyarázkodtam.-És a ruhám alatt volt a kezed...

-Azt mondtad, hogy oké!

-Aludtam, seggfej!

-Még szerencse, hogy lányból vagy és nem tudsz nagyot ütni...-dünnyögte ugorva a témát.

-Miért vagyunk még itt?-néztem körbe, hisz még mindig a parkban voltunk és rohadtul fájt mindenem... A hátam, a nyakam... Ezt még napokig érezni fogom.

-Elaludtál. Az egyik haverom hozott takarót, én meg keltettelek fel. Illetve most, mert most van a napfelkelte.-biccentett előre és megfordultam és tényleg most kelt fel a nap.

Gyönyörű volt, ahogyan a narancs sugarak megjelentek a fák között.

-Nagyon szép.-mondtam végül és újból hátradőltem és ekkor tűnt fel, hogy egy pléden osztozkodtunk.-Felkelthettél volna és hazamehettél volna.-fordultam felé újból.

-Úgysem aludtam.-vont vállat.-Telefonoztam.-biccentett a mobilja felé.-De már lemerült, ezért is keltettelek fel.

Felvontam a szemöldökömet és valami fura volt. Fogalmam sem volt, hogy mi, de majd rá fogok jönni. Olyan csendes volt... és nem voltak perverz megjegyzései.

Úgyhogy most én szólaltam meg.

-Azért jobb a szabad ég alatt kelni, mint valahol részegen a földön, nem?-löktem meg a vállát.

-Hát... Brúnó haverom a videó szerint a mélygarázsban feküdt.-mesélte.

-Biztos bealudt a zöldtől...-dünnyögtem, de csak felnevetett.

-De... Végülis ez jó volt, egész kellemes.-ismerte be végül.

-Ennek örülök.-néztem mélyen a szemébe és elmosolyodtam halványan.

Talán nem is lesz olyan rossz ez a nyár, egész jó társaságom lesz...

Annyira jól esnek a kommentek, hogyha egyre többet írtok, egyre gyorsabban írom és írom :))

Amúgy meg annyira nyarat akarooook... Ti is?

Az egyik barátnőmtől meg kaptam egy bókot erre a sztorimra, azt mondja: "Annyi ember van a Földön, de pont a Manuel, aki.....(cenzúra) néz ki?". Annyira jót nevettem!

Amúgy én sem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen sztorit fogok írni meg minden, meg tudjátok rólam, hogy nálam ezek nem érzelmi vagy rajongási kötődéssel mennek, csak rábökök egyre, aztán pedig kitalálok valamit, de ezt most egészen élem.

Meg múlt nyáron voltam több koncerten is, de nálam a manueles vitte talán a prímet (a magyarok közt, amúgy Harry). Meg vele valahogy sikerült képet is csinálnunk és már fogalmam sincs, hogy én hogyan jutottam erre, mert én kb. senkinek sem vagyok a rajongója. (előtte Tankcsapda volt, azzal kicsit meg kellett küzdenem), de nekem mindig röhögőgörcsöm van, amikor visszagondolok arra az estére. Egy fiú ismerősömmel voltam ott és ő kopogtatta meg a vállát, így halál lazán, hogy "Haver, a lány képet szeretne, ha lehet...", én teljesen el voltam képedve, hogy ez ilyen lazán megy és még vállba is veregette, meg minden, én meg így néztem...

Aztán pedig beküldtem a "Család" csoportba és ezzel flexeltem, addig amíg megkaptam, hogy miért néz ki úgy, mint egy Kung Fu panda...

Nem tudom, hogy ezt így miért írtam le, de a nosztalgia... Meg legyen már nyár :))