In pieces~Darabokban//Charles Leclerc Ff.//

2.fejezet

Kicsit késve indultam és még dugóban is ültettem 20 percet így 5 után pár perccel érnem be az étterembe, ahol az első utam az öltözőbe vezetett. A laza szinte már otthoni szettem váltottam át egy hosszú fekete csillogós estélyire a kezembe vettem a ma esti dal listát és elindultam vele a főnök irodája felé, de előtte beugrottam konyhába, ahol a fiúk, Lola és Anne készülődtek elő az esti vacsorához.

- Sziasztok!- köszöntem, amint a lengőajtó túloldalára értem ahonnan egyből jött válaszul a "Hello", a "Szia" és ezeknek a könböző változatai.

- Ma is csinos vagy Rose!- mondta egy kacsintás kíséretében Mark az egyik szakács, de mire tudtam volna rá reagálni Anne észre vett.

- Rose gyere kostold ezt meg.- szólt a konyha túloldaláról az előbb említett lány.

- Mi ez?- kérdeztem mikor megláttam azt, ami a kezében van.

- Fogd be és csak kostold meg!- emelte a szám elé az ételt. Kis hezitálás után bekaptam azt a falatot és pillanatok alatt egy igazi ízbomba ként robbant a számban.

- Mi ez?

- Egy sima lazac tatár feltúrbózva a speciális füszerkeverékemmel.

- Esküszöm nem szeretem a halat, de n....

- Rosalie hol van a dal lista? Ilyenkor már rég próbálni szoktál.- jelent meg az ajtóban Robert.

- Robert! Pont hozzád tartottam.- sétáltam oda hozzá és a kezébe adtam a lapot.

- Rendben...- gyorsan végig olvasta a listát majd rám emelte a tekintetét.

- Igen?- szólaltam meg mert nem mondott semmit csak nézett.

- Mehetsz a zongorához Mrs. Potts már biztosan végzett a takarítással.- hajtotta össze a lapot és visszament az irodába.

- Bejössz neki!- lökött oldalba a csípőjével Anne.

- Kinek?- indultam el az étkező térbe, és nagy szerencsémre jött utánam Anne.

- Na vajon kinek?- kérdezett vissza és közben Robert irodája felé biccentett.

- Dehogy jövök be a nagyfőnöknek. Meg amúgy is a főnököm, soha nem szűrném össze vele a levet.

- Nem is kell összeszűrni, elég keverni.- kacsintott egyet majd felnevetett.

- Neked véletlen nincs semmi dolgod?- álltam oda a zongorához és a ma estére szükséges kottákat raktam sorba.

- Voltaképp jelenleg semmi, a fiúk pucolják a zöldségeket nem kell oda még egy ember.

- Nagyszerű...- forgattam meg a szemeim majd mosolyogva barátnőmre pillantottam.

- Eljátszodd nekem a You Are The Reason-t?- nézett rám hatalmas bociszemekkel.

- Már megint?

- Miaz hogy már megint? Már vagy két napja nem kértem ezt a számot.

- Igen mert szabad napos voltál úgy nehezen kérsz te bármit is.

- Az lényegtelen.- legyintett és a megmaradt kották között keresgélt.

- Nem kell kotta.- vettem el tőle a papírokat és zongora tetejére raktam.- Na nézzük.- tördeltem meg az ujjaimat. Helyet foglaltam a padon és a kezdő akkordok lenyomása után teljesen átadtam magam a zene dalamainak. Egyik billentyűt nyomtam a másik után és egyre jobban beszippantott a dal dallamai, amik így egymás mellett egy csodálatos harmóniát képeznek.