Démonba szeretve (KNY ff)

5.rész

     Tanjiro szemszöge: Amióta a húgom visszaváltozott emberré sokkal nyugodtabb vagyok. Muzan abbahagyta Nezuko keresését és inkább Oyakata-sama-t vette célba. Megkell védenünk őt minden áron, de vagyunk-e elegen, hogy ezt megtudjuk csinálni? Őszintén kicsit tartok attól a naptól mikor harcolnunk kell vele, de állok elébe főleg azok után amit tett ezt már nem fogja élve megúszni, de most inkább koncentráljunk a jelenre. Ma is nagyon messzire kell, hogy menjek csakhogy ezt Zenitsu és Inosuke nélkül teszem meg. Idáig mindig velük tettem meg, de ez a mai naptól megváltozik.
Egy távoli faluban furcsa eltűnésekről beszéltek és a mester szerint Muzan-nak ebben benne van a keze. Arra kért, hogy kutassam fel a démont és végezzek vele, ahogy kell.
Úgy két óra elteltével odaértem a kis faluba, ami nyüzsgött a jobbnál jobb árukkal, de néhány itt élő embernek az ábrázata elárulta, hogy ő milyen ember is valójában. Lassan megy le a nap és nekem elkellene indulnom megkeresni az ellenséget még mielőtt valaki meghal. Körülbelül este tíz óra lehetett mikor egy női sikolyra lettem figyelmes. Egyből a hang irányába indultam egészen egy eldugott sikátorig jutottam és mikor odaértem a vér megfagyott az ereimben, a lábam a földbe gyökerezett a rémülettől. Egy Felső Telő hold állt előttem miközben lakmározott az áldozatából. Az aurájából ítélve nagyon erősnek és veszélyesnek látszott, de vettem a bátorságot és neki támadtam.
Hiába förmedtem rá semmi esélyem nem volt győzedelmeskedni felette. A lábamba beleállította a katanámat és a vállam is kiugrott a helyéről egy rossz mozdulat miatt. Már mikor azt hittem, hogy itt a vég akkor láttam meg a napnak első sugarait. Csakhogy hiába lett reggel a démon nem égett porrá tőle. A lábamból valahogy kiszedtem a katanámat és mikor megtámadt azzal kivédtem, hogy ne sérüljek tovább. Sajnos az utolsó támadását már nem tudtam kivédeni, de furcsáltam, hogy nem sérültem meg. Mikor a démonra néztem az egyik lába már hiányzott.
-Ne aggódj Tanjiro! Már itt a segítség!-mondja nekem Tomioka Giyuu.
A víz pillér megvédett egészen addig amíg a többi pillér meg nem érkezett a faluba.

     Giyuu szemszöge: Éppen tartottam hazafele mikor is a varjam értesített, hogy az egyik démonvadász bajban van. Azonnal odaindultam, de közben a varjúval üzentem a többieknek, hogy egy Felső Telő hold van az egyik faluban. Remélem hamar megkapják az üzenetemet és elindulnak a hely felé, mert egyedül nem vagyok annyira erős, hogy letudjam győzni meg nem is lehet tudni, hogy milyen rangban van a démon. Egész úton csak agyaltam aztán mikor megérkeztem a helyszínre, ahol olyannal szembesültem, ami számomra felfoghatatlan volt. Az a démonvadász akit ide rendeltek az Tanjiro volt. Gyorsan a fiú elé rohantam és kitértem a démon támadását aztán levágtam a jobb lábát. Ő ameddig meghátrált addig én közelebb mentem Tanjiro-hoz és fedeztem őt ahogy tudtam.
Hamarosan megláttam Tengen-t a fák között miközben közeledett felénk. A hang pillér olyan gyorsan mellém került, hogy nem is tudtam követni a szemeimmel az eseményeket. Eközben Sanemi és Obanai rátámadt a démomra, aki próbálta ki kerülni a támadásaikat csakhogy nem mindig járt sikerrel. A lányok közül Mitsuri csatlakozott a csatához és őt követte Gyomei, Muichiro és Rengoku addig Shinobu megnézte Tanjiro sérüléseit. Mikor a szél pillér szólt, hogy kellene még segítség akkor azonnal mentem oda habár éreztem, hogy nem igazán tudok olyan nagy segítséget nyújtani nekik. Ahogy rátámadtam az ellenségre akkor használta először a vértechnikáját, amivel néhányunkat megsebesített. A démon pont akkor kezdett elmenekülni mikor Sanemi újra megakarta őt támadni. Ekkor fogtam magam és futottam utána nehogy felszívódjon.

      Sanemi szemszöge: Ahogy odaértünk a faluba Obanai és én rátámadtunk arra a szörnyetegre. Pár sebzést sikerült ejtettünk rá a katanáinkkal csakhogy azok nagyon hamar be is forrtak. A többiek sorra támadták velünk együtt, de nem nagyon értünk el ezzel semmit. A rovar pillér igyekezett a sérültet ellátni ahogy tudta addig a víz pillér védte őket. Egyszer csak annyit vettünk észre, hogy Giyuu már a démon után eredt. Mondtam Gyomei-nek és Obanai-nak, hogy utána megyek nehogy valami baja legyen. Már egy ideje rohanok mikor is az egyik falunál utol értem őket. A társam kisebb sérülésekkel indult meg felém egészen az egyik házig, ahol neki dőlt a falnak és levegőért kapkodott. Egyből odamentem hozzá, de ahogy rám nézett azokkal a mélykék szemeivel láttam, hogy teljesen kimerült. Megint túlhajszolta magát..Ha ezt Oyakata-sama megtudja biztos megint kapja majd a fejmosást. Na mindegy is felsegítem aztán hazamegyek miután őt elvittem a Pillangó Rezidenciára.

    Újabb véradagra van szükségem, de minél hamarabb. Muzan-sama minden parancsát teljesítem, hogy erősebb legyek csakhogy a mostani feladat nem igazán könnyű. A hadtestből a legerősebb démonvadászt vagy a leggyengébb pillért kell megölnöm ahhoz, hogy vérhez jussak. Ma mikor ott voltam Mesternél ő így fogalmazta a feladatot:
-Fumiko ha szeretnél újabb vérhez jutni akkor a hadtestből egy démonvadászt vagy egy pillért kell, hogy megölj. Remélem érthető a feladat?-kérdezi a lánytól.
-Igen.-mondtam mesteremnek.
Miután végeztem még kicsit maradtam a Végtelen kastélyban és hallgattam Douma beszédét. Nem igazán bírom őt, de kénytelen vagyok végig hallgatni mivel egy helyen vagyunk. Körülbelül fél óra telt el mikor láttam Akaza-t elmenni valahova. Vállat vontam aztán én is elindultam az utamra.

     Kyojuro szemszöge: Ez a démon a szokásosnál is furcsább volt. Mester szerint a lény ugyan olyan erős lehet mint maga a démon király. Miután végeztünk a főhadiszálláson ezután a többiekkel éppen Giyuu-t mentünk megnézni mikor meghallottuk Inosuke és Zenitsu vitatkozását. Ekkor megjelent Tanjiro aztán nagy nehezen rendet tett közöttük. Amíg ők kint edzettek addig mi vártuk, hogy a vízpillér felébredjen. Sanemi Obanai-val mindig kibeszéli ezt a szerencsétlent, aki mindent megtesz, hogy a csapat méltó tagja legyen és semmit nem tett ellenük. Mikor felébredt Shinobu egyből ott termett mellette és segített neki felülni.
Habár a lélegzetvétele nehézkes volt mégis nagy nehezen megtudod szólalni. A kígyó és szél pillér karba tett kézzel állt az ajtónál míg a többiek a beteg ágyánál voltak. Nekem sajnos hamar elkellett mennem onnan hiszen egy démont észleltek az egyik városba és oda csak vonattal lehet eljutni a leghamarabb és ez még hagyján a sensei rám bízta a három fiút, mint segítőket meg igazából tőlem tanulnának a ifjú démonvadászok. Elfogadtam a dolgot és elhoztak őket magammal, hogy megmutassam nekik, hogy mi pillérek hogyan öljük a démonokat. Még a városba se értünk, de már összefutottunk egy ellenséggel csakhogy őt hamar letudtuk győzni, de aki ő utána jött az rendesen meglepett minket.

Folytatás..