Az én Halál Angyalom

11. rész {E}

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Emily Simpson
Szemszöge

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szememet kinyitva a fény találta el ami miatt rögtön becsuktam. Mikor észhez tértem eszembe jutottak a tegnap történtek. Mikor fel ültem és az egyik kezemre pillantottam ahol egy lilás folt virított. Már nem fájt annyira csak ha hirtelen megmozdítottam. Nehezen felkeltem az ágyból és a szekrényemhez lépve kerestem valami elviselhető öltözetet. Majd felöltözve le indultam a konyhába reggeli után nézve. A konyhába csak Azrael-t találtam meg egy széken ülve ahogy maga elé nézet. Mikor pedig beléptem rám nézet és le sütötte a szemét. Én nem figyelve rá odamentem a pulthoz és készítettem egy kávét. A kávé főzés közben folyamatosan éreztem magamon egy égető tekintetet ami az asztaltól jött. Majd végül egy nyíkorgó hangot hallottam meg majd egy mellettem lévő alakra figyeltem fel. Egyik kezét lassan derekam köré csavarta míg másikkal a lila kezemre nézet. 

~Ezt én..tettem?~kérdezte akadozva miközben óvatosan megfogta a kezem.

~Igen te tetted miközben próbáltalak meggyőzni arról hogy ne rohanj a halálba mégha te magad is vagy
az!~mondtam ki nem kímélve őt majd fogtam a kávémat eléptem tőle és az asztalhoz ültem.

~Nem akartalak bántani! Egyszerűen nem értettem hogy Raphal-ék mért nem szóltak Mihály-al kapcsolatban. Segítenem kell neki hiszen ezt ő is megtenné értem.~mondta majd mellém ült és a kezemre tette a kezét.

~Mégis bántotál miközben azt hittem hogy te ezt soha nem tenéd meg! Bíztam benned Azrael de te ahelyett hogy figyeltél volna rám inkább elöktél magadtól!~mondtam majd szemébe néztem. Arcát már a könnyek áztatták miközben lassan hozzá akart nyúlni az arcomhoz de útközben megállt és csak az arcom nézte. Én nem bírtam ki és az arcomat oda érintetem a meleg kezéhez.

~Sajnálom nagyon, sajnálom
Emily!~mondta majd lehajtotta a fejét a mellkasomra.

~Nincs semmi baj! Már nem fáj..~próbáltam győzködni és az álla alá nyúlni de nem engedte nekem.~Azrael...~szolítottam meg halkan.

~Nem, megbuktam angyalként! Már azon se lepődnék meg ha az Úr magához hívna és elvenné az angyalságomat.~mondta csalódottan.

~Nem ezt nem engedném meg! Te hoztál fényt az életembe Azrael. Nem engedném hogy elmenj melőlem! Hiszen szeretlek téged Azrael a halál arkangyala!~mondta de erre a mondatomra felemelte a fejét és szemembe nézet. Majd végül közelebb hajolt és a számra nyomta sajátját.

~Uram irgalmaz most nekem
kérlek!~mondta halkan mikor elvált a számtól.~Én is nagyon szeretlek téged Emily!~mondta majd egy újabb csókba akart volna hívni de egyszer csak a lépcső felé nézett. Én is oda néztem és Haniel-t láttam meg ahogy mosolyogva figyelt minket.

~Ne zavartasátok magatok.~majd legyintett egyet.~Nagyon gyönyörűek vagytok!~mondta majd az asztalhoz lépett.~De Azrael ha legközelebb valami rosszat csinálsz vele nem fog érdekelni hogy ki vagy én magam fogom le tépni mindkét szárnyadat! Értetted?~nézet szigorúan az említetre.

~Igen értettem!~húzta magát ki egy kicsit majd rám pillantott és elmosolyodott.

Reggeli után úgy döntöttünk hogy elmegyünk gyakorolni csak mi ketten. Egy gyönyörű tisztáson találtuk meg a nyugalmat ahol a kardot tanultam forgatni. De valamiért egy pillanatban értetlenül nézet rám majd mögém lépet és a kezemre tette a kezét.

~Próbáld meg így tartani, a lábad pedig egy kicsit lazísd be. Nem muszáj olyan mereven tartanod magad.~suttogta a fülem mellett de nem annyira tudtam koncentrálni. Miután megmutatta még akkor se lépet el mögülem és lassan már kezdet zavarni.