c o l d l o v e //sirius black.

01.

A nyári zápor olyan hamar érkezett, hogy még csak számítani se lehetett rá. Egyszer csak beborult az ég, s szakadni kezdett. A három fiatal, próbált gyorsan a házba menni, de még így is sikerült bőrig ázniuk.

A két fiú, James Potter és Sirius Black röhögve léptek be az ajtón és szinte azonnal le is kapták magukról a vízes felsőjüket. Euphemia Potter rögtön a konyhába termett, és igaz, hogy rosszallóan megrázta a fejét, de jól szórakozott a gyerekek ázott fején.

A fiúk mögül nem sokkal, feltűnt egy lány is. Fekete haja most behullámosodva tapadt a hátához, ő pedig - a fiúkhoz hasonlóan - jókedvű volt. Elfogadta az anyjától a törölközőt, majd a szobája felé vette az irányt. Miközben a lépcsőn lépkedett fel, már elkezdte haja alját törölgetni. Lentről még hallotta a fiúk hangját, ám ő most szeretett volna kicsit külön vonulni.

A Potter lány amint felért a szobájába, száraz ruha után nézett. Felvett egy otthoni, kissé agyon hordott melegítőt és az ikertestvére pólóját. Haját még kicsit szárítgatta, de végül csak feltekerte a törölközővel. Felkapta az ágyán hagyott könyvét, és az ablakpárkányhoz lépett. Felült oda, s egy párnát rakott az ölébe.

Próbálkozott az olvasással, de nem igazán sikerült neki. A fiúk időközben felvonultak James szobájába és valamin hangosan viccelődtek. Everleigh Potter figyelme mindenfele elkalandozott, de az - amúgy izgalmas - regényre nem tudott figyelni. Sóhajtva lerakta a könyvet maga mellé, és inkább az esőt figyelte.

Everleigh-t teljesen beszippantotta a nyári zivatar. Úgy belemerült, mintha lenne benne valami varázslat, ami egyenesen beakarná szippantani őt.

Rutinosan kinyitotta ablakát, majd kilógatta lábait. Mélyen beszippantotta az eső illatát. Halvány mosoly kúszott az ajkaira, miközben szemét lehunyta.

Nyugodt perceiből anyja hangja rántotta ki.

-Gyerekek! Vacsora!

Everleigh kissé bosszankodva kimászott az ablakból, aztán becsukta azt. Hajáról levette a törülközőt és felkapott egy pulcsit magára. Mielőtt kilépett volna az ajtón, belenézett a tükörbe.

Arca kissé beesett volt, lábai vékonyak. Az igaz, hogy most a pulcsi takart, de tudta így is, hogy nagyon vékony. Nem szerette a kinézetét, de saját maga hozta létre.

Ugyanis nem volt mindig ilyen vékony. Kicsit teltebb volt, amivel senkinek nem volt baja, hiszen anyja szépségét örökölte. Viszont őt zavarta. Először csak csökkentett az étel adagjain, a végén már szinte nem is evett. Nagyon hamar lett ilyen sovány, és most, hogy próbálna egy kicsit felszedni, nem tud enni.

Erről a problémájáról csak egyetlen egy ember tud, aki történetesen testvére legjobb barátja - és mostmár szobatársa is.

Sirius Black, a nyár elején költözött hozzájuk - pontosabban szökött - , ugyanis a szüleivel elég csúnyán összevesztek. Everleigh tudta, hogy a Black fiú szülei aranyvér-mániások, és az sem volt titok, hogy a Sötét Nagyúr néhány nézetét is osztották. Sirius nem mondta el a lánynak teljesen a történteket, mivel nem akarta őt terhelni ezzel, hisz tudta, hogy a lány mivel küszködik. De az is közrejátszott, hogy tudott az öccse és a Potter lány barátságáról, amit semmi féleképpen nem akart lerombolni.

Everleigh még mindig a tükör előtt állt. Gondolkodásából egy kopogás zökkentette ki. Az ajtó rögtön kinyílt, s Black feje kukucskált be. Everleigh összerezzent, és eltűrte az arcába lógó tincseket.