Mindenki hallgat

7. Féligazságok

Tatjána

Éppen egy újabb cikket nyálaztam át, amikor... Egy sikoly ütötte meg a fülemet. A hangosbemondóból jött.
Egy újabb nyom. Jó, inkább rejtély. Az asztalhoz léptem, ahol még mindig a térkép volt kiterítve.
- Hol lehet hangosbemondó? - kezdtem el tüzetesebben átnezni. - Az igazgatói és a rádió szoba - böktem meg mind a kettőt. - Elterelés - suttogtam. A gyilkos tudja, hogy jó nyomon vagyok, és el akarja tűntetni a bizonyítékot. És amúgy is. ÉN EGY HALOTTKÉM VAGYOK!

Inkább elolvastam egy másik cikket.
" A nagszalontai vadász vagy brutális gyilkos? "

" Kovács Kálmán brutálisan gyilkolta meg családját tegnap. Az áldozatokat először felakasztotta, majd négy kést döfött mindegyikőjükbe. Ha ez nem lenne elég öt-öt ujjukat vágta le. A gyilkost azóta is keresik.
A legnagyobb kérdés viszont az, hogy mindenki meghalt? Egy-két helybeli állítása szerint, legkisebb lányát, Martinát, nem ölte meg. De akkor hol van?"

Ez vajon ugynaz a Kovács Martina egyáltalán? Miért van ilyen átlagos neve?

Simon

- Halucináltam, vagy valaki sikoltott? - fordultam Hazel felé.
- Kathe volt - suttogta.
- Katherina Jankowski? - kérdeztem rá. Bólintott. - Hol van hangosbemondó?
- Az igazgatóiban és a rádió szobában - vágta rá. - Oda akarsz menni?
- Oda megyünk - jelentettem ki, felpattanva a medence széléről.

Ábel

Az előadás ugyanúgy folytatódott, mintha semmi sem történt volna. Ali lépett a színpadra egy szaxofonnal, amikor hirtelen Tina huppant le mellém.
- Na ki fogja megnyerni? - bökött a vállamba Tina.
- Ali - biccentettem a színpad felé.
- Esetleg második - legyintett.
- Miért ennyire magabiztos? - fordultam felé.

- Zsinórban hét éve nyerem ezt a versenyt - magyarázta. - A bálra sosem mentem el ezelőtt, de a versenyen mindig részt vettem.
- Hét éve? - akadt fel a szemöldököm.
- Igen, tíz éves voltam, amikor a Gatnel általános sulijába kerültem - ült ki egy szomorú mosoly az arcára.
- A verseny előtt durván beszéltem veled - vallottam be.
- Most már tegeződünk? - nevetett fel halkan.
- Fogjátok már be! - küldött Max egy ideges pillantást felénk.
- Akkor menjünk, ne zavarjuk a művelődni vágyókat - nyújtotta felém a kezét. Max egy pillantásával ölt meg, de elfogadtam a felém nyújtott kezét. Ez a lány tud valamit, ami kulcsfontosságú a nyomozás szempontjából. Hirtelen a fülemhez hajolt. - Találkozzunk a templomkertben - suttogta a fülembe, majd elengedte a kezem. A hátsó ajtón osont ki.

David

Minden egyes milimétert megnéztem a templomban. Még azt is tudom, hogy a gyóntató fülkének a bal alsó sarkában lejött a tapéta, és egy bazi nagy penész folt van ott. Már hidegrázásom volt ettől a helytől. Mindenhonnan Isten, meg a Jézus bámult rám. Meg még valaki, akit nem tudtam beazonosítani.

Inkább kimenetem a templom kertbe.
- Gattein Nelson - olvastam le a szöveget a szobor lábánál. - Ki ez a muki, hogy szobrot állítottak neki? - tűnödtem. Ekkor egy nagyot kattant az ide vezető kapu. A fák és bokrok mögé rejtőztem el. Láttam már a jelentésben ezt a lányt. Olyan ismerős volt. Aztán beugrott a neve is: Kovács Martina.
Mit csinál itt egyedül? Vagy találkozni fog valakivel?

Tatjána

Éppen egy újabb cikket olvastam, és fordítottam. Oroszul volt. amikor Ábel rontott be a könyvtárba.
- Nem az élőadáson kéne lenned? - lapoztam a szótárban.
- Meg tudtál valamit? - kérdezte, összecsapva előttem a szótárt.
- Tina apja vadász volt - kezdtem bele.
- Ez tudom! - szólt közbe.
- Aki, brutálisan meggyilkolta a családját. Felakasztotta őket, kést szúrt beléjük, és levágta öt ujjukat - tartottam egy kis szünetet. - Lehet, hogy Tina is meghalt akkor.
- Lehet? - nevetett fel.
- A cikkek egyik része azt írja, hogy igen, a máisk azt, hogy nem - magyaráztam. - Az az érdekes, hogy Tina családja is úgy halt, meg mint Alan. Ha egyáltalán ez ugyanaz a Kovács Martina.