Az érkezés-bemutatkozás

37 6 7
                                    

Amikor megérkeztem a Nagymező utca 17 számhoz, remegtem és reméltem. Remegtem, mivel rettenetesen nagy nap a mai, reméltem, hogy befogadnak ezek a csodás színművészek. Miközben szüleimmel lassan sétáltunk a művészbejáróhoz, egyre kevésbé kaptam levegőt. Mikor megérkeztünk, vártunk. Életem leghosszabb öt perce volt, nagyon erősen dobogott a szívem. Ekkor kijött Kiss-B Attila, a Budapesti Operettszínház igazgatója, és kezet fogott velem és szüleimmel, mutatta az utat. Az út a művészbejárat volt. Nagyon különös érzés volt belépni azon az ajtón ahol nap mint nap megfordulnak a közkedvelt színészeink, akik miatt híres ma is a magyar zenés színház... hálás voltam, rendkívül hálás...
Mikor beléptem az előtérbe, táncosok, dolgozók rohantak össze-vissza. Majd bementünk egy ajtón, ami egy külön szoba volt, tele plakátokkal, tükrökkel, ekkor már rájöttem, hogy ez a sminkszoba lesz, ám nagy meglepetésként ért, hogy továbbmentünk. Egy üres, látszólag sok férőhelyes tárgyalóterembe mentünk. Ekkor a szüleimnek azt mondta az igazgató úr, hogy mostantól el kell válnunk, így gyorsan megöleltem őket, ők megnyugtattak hogy ne izguljak, minden rendben lesz. Ezután intettem nekik, és becsuktam a nagy ajtót. Ekkor felkínált nekem egy helyet, én csendben leültem. Ekkor egy titkárnő lépett be, és annyit kérdezett- jöhetnek? A válasz egyértelmű igen volt, amit nem értettem, kik fognak bejönni? Miért vagyok egy ilyen teremben? A szüleim miért nem jöhettek be? Sok kérdésem volt, ám semelyikre nem kaptam választ.
Ekkor nyílt az ajtó. Hirtelen kaptam oda a fejem, de a látvány ami fogadott... lefagytam. az eddig óriási gyomorgörcsöm eddig sosem érzett intenzitású lett.
Az első ember akit megláttam Polyák Lilla volt. Óriási, szelíd mosolya beragyogta a termet. Ekkor gyorsan felálltam, ám hirtelen megállt a jópár ember az ajtóban, így nem láttam a többieket, ekkor szólalt meg Kiss-B Attila, hogy lassan jöjjenek, rengeteg az időnk, ám a kis művésznő idegszálai erre nincsenek felkészülve. Ezt nagy nevetéssel díjaztuk, majd Lilla felém fordult: Polyák Lilla, üdvözöllek nálunk! Rendkívül otthon éreztem magamat ettől a mondattól és az azt követő nagy öleléstől. Majd jött a következő ember, akit amint megláttam rettenetesen nagy mosoly került az arcomra- ő Gubik Petra volt.
-Szia Nórikám! Istenem, te nagyon izgulsz! Mondta miközben megölelt. Így folytatódott a további bemutatkozás olyan csodás emberekkel mint Karddfy Aisha, Kerényi Máté, Kocsis Dénes, Jenes Kitti, Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Dénes Viktor, Dancs Annamari, Nádasi Vera, és még jó pár csodás ember. Ekkor már mindenki elfoglalta majdnem a helyét, ám realizáltuk, hogy egy hely üresen maradt. Igazából nem is mi, hanem ők, én totális sokkban voltam az események után. Ekkor halk lépéseket hallottunk, majd megszólalt Dini: már itt is van a jómadár... ekkor gyorsan feltépte valaki az ajtót, én nem is arra néztem, mert éppen a mellettem ülő Aishával beszélgettem, akinek éppen megdícsértem a felsőjét.
Elnézést a késésért!-szólt egy nagyon ismerős hang, majd odapillantottam- és nem hittem a szememnek. Sándor Peti volt az, akiről tudni kell, 13 éves korom óta rajongok, és attól függetlenül hogy csodás színésznek, énekesnek, embernek tartom-szerintem rendkívül jól néz ki. Ám ezt sosem mondtam senkinek, max közeli barátaimnak, akik ismerik a színház csodás világát. Gyorsan csend lett, majd felálltam, és nyújtottam a kezem egy kézfogásra, amit nem kaptam meg, hanem egy hatalmas nagy ölelést. Hozzátenném, sosem találkoztunk személyesen előtte. Ez nagyon jó érzéssel töltött el.
Mikor Peti keresett helyet magának, rájött, hogy csak szembe velem maradt hely. Ennek én rendkívül örültem.

Kamu telah mencapai bab terakhir yang dipublikasikan.

⏰ Terakhir diperbarui: Feb 12, 2023 ⏰

Tambahkan cerita ini ke Perpustakaan untuk mendapatkan notifikasi saat ada bab baru!

✨Színházas álmok✨Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang