Szibul és a rejtélyes kunyhó ✅Befejezett

9.fejezet

Szibul már egy jó ideje csak a patakparton kuksolt.Már elvesztette az időérzékét,de biztosra vette,hogy már majdnem dél van.

–Már egy egész napja nem ettem semmit!-kiáltott fel hirtelen

.Ekkor a hang újra megszólalt.

–Hahahaha!Nélkülem nem jutsz semmire!....Itt ülsz már fél napja étlen-szomjan amikor csak vissza kellene menned a házhoz!....Tudod te is!.

–Nem megyek vissza oda soha!-kiáltott magából kikelve .

–Akkor jó éhen halást......te csökönyös fiú..-majd ismét elhallgatott.Az utolsó szavakat szinte köpdösve mondta.

Szibul mire lenyugodott rájön valamire.A hangnak valamiben még is igaza volt,ha itt marad éhen fog halni!

–Akkor inkább elindulok valamerre,sokkal jobb mintha,csak itt ücsörögnék,talán még ki is keverednék innen!-motyogta ,és lassan ráérősen elindult az egyik irányba.Direkt a másik irányba mint ahonnan jött,nehogy ugyanoda érkezzen mint ahonnan az éjszaka folyamán érkezett. Ment,ment,ment.Mintha ösztönösen tudta volna merre kell mennie.Egyszercsak a fák sűrűje elkezdett ritkulni........egy tisztásra ért.

Leesett az álla.

–De hisz ez ugyan az a hely!Hogy kerülhettem ide vissza?Direkt a másik irányba indultam el!-hüledezett Szibul.Meg akart fordulni és elfutni az ellenkező irányba ,amikor egyszercsak valaki megszólalt a háta mögött.

–Oh!Már azt hittük soha nem érsz ide!Már kezdtünk aggódni!-Szibul ijedten sarkon fordult.Rosetta állt előtte,elzárva a menekülési utat.Vagy a ház fele fut vagy itt marad.Egyik sem tűnt túl hívogató ötletnek.Ígyhát inkább nyugton maradt.Még az is jobb.

–Gyere!Csak egy kicsivel múlt ebéd idő,de még belefér!-majd a választ meg sem várva vállon ragadta a fiút és elkezdte a ház felé lökdösni.

Szibul tudta hogyha elérik a kunyhót,onnan nem tud megszökni,csapdába esik,mint a róka.Most kéne elszöknie,de Rosetta meglepően erős volt.Már majdnem elérték a házat mikor Lucifer lépett ki az ajtón.

–Áh!Hát itt van a mi kis szökevényünk!Merre jártál?Úgy aggódtunk érted!-Luciferen látszott hogy nem miatta aggódott,valami másért.Lehet hogy valamire kell és ezért aggódnak érte ennyire.

--Gyere csak be és ott majd mindent megbeszélünk!-invitálta Rosetta negédes mosollyal.

–Jobban szeretnék inkább itt kint maradni-tiltakozott Szibul.

–És miért?-kérdezte Lucifer.

–Mert olyan szép idő van!-hazudta a fiú.

–Nem,nem.Milyen házigazdák lennénk ha hagynánk hogy a vendégünk kint ácsorogjon?

–De én nem akarok bemenni!-kiáltotta kétségbeesetten ,kezdett félni,ha bemegy csabdába esik.

–Gyere!-mondta már kissé mérgesen Lucifer.

–Nem!

–Nem kell félned tőlünk!-mosolygott Rosetta .

Luciferen látszott hogy szeretne közbeavatkozni,de a tegnapi este miattt félt a fiútól.

Rosetta eközben egy kicsit lökött a fiún,aki ezen nagyon feldühödött.Miért nem akarják megérteni hogy nem akar odamenni?Ekkor Lucifer megszorította Szibul karját ,aki lökött egyet a férfin aki Szibul érintésétől hátraugrott,mintha darázs csípte volna meg.Ezen a fiú nagyon meglepődött,de ez adott neki egy ötletet.Most Lucifer nincs ütőtávolságban,Rosettával pedig el tud bánni.Most vagy soha.Szibul ellökte magától Rosettát akit mintha autó ütött volna el,az ütéstől levegőbe emelkedett majd jó 10 m-re onnan földet ért fájdalmasan.A fiú ettől megijedt.

–Ez meg hogy lehet?-suttogta, majd futásnak eredt.

–Neeee!-sikította Rosetta.

Ámde Szibul nem törődött vele,szaladt ahogy csak a lába bírta.Már majdnem elérte a biztonságot nyújtó erdőhatárt,amikor mintha egy láthatatlan falbaütközött volna.Elesett.Az a láthatatlan erő ami megállította,nem engedte át!Szibul kétségbeesetten próbálta áttörni a falat két kezével,de hiába minden.Itt ragadt.És a két ellensége is közeledett felé.Mire végképp feladta volna a reményt a hang megszólalt a fejében.

–Látom visszajöttél!......Gondoltam.....Látod?......Már megint nekem volt igazam!...Térden csúszva jöttél vissza!

–Jó,jó ,jó neked volt igazad!Csak segíts!Szerinted mit kéne csinálnom?Rosetta és Luciffer mindjárt ideér,akkor pedig vége mindennek!-kesergett Szibul.

–Nyugalom!.............Ők velünk vannak.......Pontosabban nekünk dolgoznak,a szolgáink!........Még pontosabban az én szolgáim............Te csak eszköz vagy!......Hahahahhaha!

–Most mit csináljak?....Mit csináljak?-kérdezte egye idegesebben Szibul.

–Te semmit!Csak engedd el magad és bízd rám a dolgot!-győzködte a hang.

Szibul véső elkeseredésében megtette amit a hang kért.Nincs más választása!Átadta magát a hangnak.Szinte azonnal érezte a bizsergést mint amikor megérintette a gömböt.Majd az elmélye elhomályosult,már a gömb irányította,ő csak végrehajtotta,mint egy báb.

–Álj!Hű szolgám!Annyi éven keresztül hűségesen szolgáltatok engem!,de ma végre kifizetődik a sok fáradozásunk!Hahahahahahaha!-harsogta Szibul.

A két szolga megállt ,szájuk diadalmas mosolyra húzódott.

–Óh,mester!Tudtuk hogy sikerül majd hatalomra törnöd!Mi mindenben szolgálunk téged és támogatunk abban hogy elfoglald jogos helyedet a világmindenség tetején!

–HALLGASS!-Rosetta hirtelen elhallgatott-Bár ez mind igaz ,de nem érünk rá!Minden perc számít!Meg kell döntenünk a mindenséget!