Tíz

255 18 0
                                    

Frusztráltan róttam a köröket az új üvegkalitkámban. Ulrich egy órája ment el. Itt hagyott a kórházban és két biztonságiőrt állított az ajtó elé, nehogy megszökjek. Még el sem köszönt. Anyáékról sincs semmi hír, ami szintén nyomasztott.

Újabb félóra telt el és, mintha a szőnyeg is kezdett volna kifakulni, ahol járkáltam, így úgy döntöttem, hogy elmegyek fürdeni és pihenek kicsit. Más dolgom jelenleg nincs és ha szükség lenne rám, kipihenten többet érek.
Egy vizsgálat után kaptam egy injekciót, ami szinte azonnal újra építette a sérült szöveteket. Mostanra már semmi sem látszódik belőle és egyáltalán nem fáj.

Beléptem a fürdőbe és a tükörbe néztem. Borzalmasan festettem. Arcom fekete volt a piszoktól és beesett a lassan négy napja tartó koplalásbak köszönhetően. Szemeim alatt lila karikák húzódtak, hajam csomókban tapadt a fejemre és borzasztó szagot árasztott. Sóhajtva álltam be a zuhany alá. Alaposan megmosakodtam és kimostam az összes oda nem illő dolgot a hajamból is. Már ez felért egy óra alvással. Felfrissülten léptem ki az üveg fal mögül. Szárazra töröltem a testem és felvettem a már jól ismert kórházi hálóinget. Kifésültem a hajam és most meg is szárítottam. Mindent megtettem, hogy gondolataim csillapodjanak kicsit.

Kilencóra volt mire ágyba kerültem és addigra kész összeesküvés elméleteket gyártottam. Idegességemben tövig rágtam az összes körmömet és kemény tíz percig bírtam fekve. Lerúgtam a takarót és az ablakban strázsálva vártam, hogy mikor fogom meglátni az ismerős zöld fényt vagy bármit, ami jelet adna, hogy életben van. Ám semmi sem történt.

Másnap ahogy kipattant a szemem, azonnal körbe néztem, hogy ott van-e, de egyedül voltam. Fogmosás közben az ajtót szugeráltam hátha kinyílik és belép.
Elmúlt dél és azonkívül, hogy egy őrült végig szaladt nevetgélve a folyosón, nem történt semmi. Az ebédemet is érintetlenül hagytam, ahogy a reggelit. Gyomrom olyan picire zsugorodott, hogy egy pohár víz is gondot okozott.

Harmadik nap már nem sok erőm volt még az ágyból sem kimászni. Nem aludtam egy percet sem. Mikor meglátott a nővérke, azonnal mellém ült és lassan etetni kezdett, miközben változatosan próbált lelkesíteni és szidni is egyszerre amiért ilyen felelőtlen vagyok. Hát kösz.
A segítségével mindent megettem és egy óra múlva már elég erőm volt megmosakodni. A mai nap tízórait is kaptam, amit már egyedül ettem meg. Idegességem aggodalommal töltötte el a dokit, így kaptam egy erősebb altatót. Először hallani sem akartam róla, mert mi van ha akkor jönnek, mikor én alszom? Aztán végül megelégelték és infúzióra kötöttek, kiszáradás ellen. Legalábbis ezt magyarázták be nekem. Valójában hígított altató volt a kis tasakban.
Kitartóan küzdöttem az álmosság ellen, de végül az győzedelmeskedett fölöttem.

TrexWhere stories live. Discover now