Játék a tűzzel❤️ (Chishiya x reader fanfiction)

Van egy kis borod?

Ayame szemszöge:
Szerencsémre Chishiya ajtaja nem volt kulcsra zárva, így könnyedén bejutottam, majd csakhamar a szobájában találtam magam. Nem siettem, először alaposan körbenéztem a berendezési tárgyakon, csak azután vándorolt a tekintetem Chishiyára, aki...épp az ágyon ült, egy könyvet olvasva?!?!?! Hogy miii? Miért nem alszik ez még ilyenkor????Baszkibaszkibaszkibaszkibaszkiii!!! Nagy hiba volt idejönni, de ez most valahogy nem érdekel.

Rám bámult, én meg rá. Egyikőnk sem tudta, mi jár a másik fejében. Hirtelen két nagy lépéssel előtte termettem. Szeme sem rezdült. Ezen felbátorodva még közelebb araszoltam, és Chishiya döbbent tekintetétől kísérve lehuppantam mellé az ágyra.

-Szia.-leheltem alig hallhatóan. Chishiya mély hangján szólalt meg mellőllem.
-Szia.-majd kínos csend állt be közénk. Ezt megtörni akarván belekezdtem a mondandómba.
-Én...-nagyot sóhajtottam.-Sajnálom, hogy csak úgy betörtem ide...Valószínűleg részeg is vagyok, és vaksötét volt a folyosón, szerintem sikerült valahogy eltévednem...-magyarázkodtam kínosan. Ez a hazugság annyira átlátszó, hogy még nekem is kilóméterekről bűzlik, nem hogy egy olyan jó emberismerőnek, mint Chishiya. Tudom, hogy tudja: nagyon is direkt jöttem ide.
-Semmi baj, Ayame. Ami azt illeti, vágytam is már egy kis társaságra.-mély hangjába beleremegett a gyomrom. Mi ez az érzés?
-Miért nem alszol ilyenkor?-érdeklődtem.-Elég késő van.
-Ezt én is pontosan ugyanígy kérdezhetném tőled.-nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Nem tudtam aludni.
-Hát, ezzel együtt már az én válaszomat is tudod.
-Te sem tudsz aludni? De hát mi okod lenne erre?-ráncoltam a szemöldököm értetlenül.
-Na és neked?-kérdezett vissza azonnal. Nagyot sóhajtottam: ezzel komolyan nem lehet normális beszélgetést kezdeményezni? Kérdésre kérdéssel felel. Ennyiből nem fogok megtudni róla semmit.

Hirtelen felindulásból úgy döntöttem, megmondom az igazat, ha már ilyen meghitt pillanatban vagyunk.
-Ami azt illeti, miattad nem tudtam aludni.
-Miattam?-nézett rám meglepődve. Most komolyan? Mi ebben olyan meglepő? Azt hittem, ennyiből már rég le tudta venni, hogy tetszik nekem.
-Uhum.-bólintottam magam előtt bámulva a földet, majd felemeltem a fejem és szürkésbarna szemeibe néztem.-Rajtad gondolkoztam.
-Rajtam?-kezdett idegesíteni, hogy folyton csak a szavaimat ismételgeti, mint valami papagáj.
-Rajtad hát, talán süket vagy?-bámultam rá először mérgesen, de hamar ellágyult a tekintetem.-Figyelj, igazából...én sajnálom a mait...nagy hiba volt megcsókolni téged.-Nagy hiba? Ayame, miket beszélsz? Életed legszebb pillanata és legjobb csókja volt!-És...csak azért jöttem, hogy elmondjam, nagyon sajnálom, ha bármikor bármivel is megbántottam az érzéseidet. Nem lehetnénk inkább barátok?
-Barátok, mi?-nézett rám Chishiya. Hiába próbálkoztam, nem tudtam megfejteni a tekintetét. Egyben volt ravasz, sértett, megbántott, összetört, mérges, gúnyos és kedves. Ilyen összetett fiúval még sosem találkoztam. Egy igazi rejtély vagy, Shuntaro Chishiya, én pedig szeretnélek megfejteni.
-Én...kedvellek téged, Chishiya. Nagyon is. Azt hittem, ezt ennyiből már azért bőven le tudtad venni.-mosolyodtam el aranyosan.-Szeretnék veled továbbra is időt tölteni. Nem felejthetnénk el ezt az egészet? A hármas csapatunk tagja vagy te is.-néztem rá cuki kiskutyaszemekkel. Ha egy kicsit is fontos vagyok neki, ennek a tekintetnek nem állhat ellen!
-Ám legyen, nem vagyok semmi jónak az elrontója. És ami azt illeti, én is kedvellek téged, Ayame.-tette hozzá halkan. Ránéztem, hogy az arckifejezéséből le tudjam venni, tényleg azt mondta-e ki amit gondoltam, vagy csak a képzeletem játszik velem?
-Micsoda? Te is kedvelsz?-néztem rá hitetlenkedve. Sejtelmesen elmosolyodott.
-Persze, hülyegyerek. Nagyon is. Ennyiből már azért azt hittem, le tudod venni ezt.-ismételte meg korábbi szavaimat csibészes mosollyal ő.
-Te most tényleg kifiguráztál engem?-néztem rá tettetett sértődéssel, de azért vigyorral az ajkaimon.
-Még szép, hülyegyerek.
-Hogy minek neveztél?!-folytattam a játékos flörtöt.
-Hülyegyereknek!-mondta ki még egyszer bátran mindvégig a szemembe nézve.
-Na megállj, ezt még megkeserülöd!-vágtam oda neki, azzal hirtelen felindulásból elkezdtem hevesen csikizni mindenhol, ahol csak értem.
-Nem tudsz...ártani...nekem...-lehelte Chishiya, miközben hevesen ficánkolt és küzdött alattam az életéért. Így ment ez egy pár percig, a szobából pedig hangos vihogásunk hallatszódhatott ki csupán.

Kis idő múlva azonban Chishiya valahogy kiszabadult a szorításomból, és fölém kerekedett. Ezt természetesen nem hagyhattam, így gyorsan visszavettem az irányítást és visszaküzdöttem magam felülre. Ekkorra már úgy kifáradtunk mindketten, hogy csak lihegni tudtunk.

Hirtelen mindkettőnkben realizálódott a helyzetünk: Chishiya az franciaágyon feküdt kiterülve, pulcsija néhány helyen lecsúszott róla. Én is félrecsúszott pulcsival ültem a fiú ágyékán, mindketten vadul kapkodtuk a levegőt. Kezeit a feje fölé feszítettem, hogy ne tudjon kapálózni, és szorosan hozzáfogtam az ágyneműhöz.

Egymásra néztünk. Szerintem mindketten ugyanarra gondoltunk ebben a pillanatban. Mindketten tudtuk, hogy előbb-utóbb meg fog történni. Közelebb hajoltam hozzá, és szinte a szájára suttogtam a következő szavakat:
-Van egy kis borod?-láttam rajta, hogy lélekben teljesen fel volt készülve arra, hogy én most meg fogom csókolni őt, így nagyon is váratlanul érte a kérdésem. Fújt egyet, megrázta a fejét, és csak pár másodperc után válaszolt nagyon lassan, rekedtes hangon.
-Minek kell, Ayame?
-Szeretnék inni egy pohárral.-hajoltam még közelebb, már ha ez lehetséges volt.
-Nincs szükséged rá, már így is eleget ittál.
-Honnan tudod?
-Látszik rajtad.
-Hazugság. Semmi bajom sincs.
-Akkor sem tartom jó ötletnek, hogy még többet igyál.
-Egyáltalán nem érdekel, mit tartasz annak, Chishiya.
-Szóval így állunk?
-Így.-meredtem rá kihívóan. A fiú nagyot sóhajtott, majd miután rájött, hogy semmi esélye az ellenkezésének ellenem, felállt, és kivett a minihűtőjéből egy kisebb üveg vörösbort.
-Nesze, igyál. Hogy én téged mennyire utállak...-mormolta nagyon halkan, de még így is bőven elég hangosan ahhoz, hogy meghalljam.

Felnevettem.
-Nocsak, az előbb még odavoltál értem, most meg már egyenesen utálsz? Csókot se kérsz többet?-meredtem rá incselkedve, miközben fogaimmal kibontottam a bort és megszabadítottam azt a dugójától.
-Hiszen te magad mondtad, hogy az hiba volt...
-Mindketten tudjuk, hogy miről beszélek.-kezdtem mondandómat, miközben töltöttem a habzó borból mindkettőnk poharába, hogy koccinthassunk.
-Én csak nagyon keveset kérek!-terelte el a témát Chishiya, de láttam rajta, hogy nagyon is jól tudja, mi a helyzet. Láttam a szemén, csak azt nem tudtam belőle kiolvasni, tetszik-e neki vagy sem.
-Tessék.-nyújtottam át neki a poharát.

-Egészség.-koccintott velem, majd egy húzásra megitta azt a két kortyot, amit töltöttem neki. Én magam sem voltam rest, huncut mosollyal felhúztam az italt.

-Most pedig, szórakozzunk kicsit ketten, Shuntaro Chishiya.-szóltam kihívó mosollyal.
------------------------------------------------------------