purple haze

váza

Kis darabokba hulltam szét a szobában, akár egy váza, ami óvatlan gyermekek játszadozásának áldozata lett. Egy váza voltam csupán, egy tárgy, ami bár az anyuka kedvence volt a házban, a család többi része utálta. Szinte irritálta őket, hogy anya mindig védett, hogy csak úgy állok egyhelyben, lemeredve. Nem voltam sosem családtag. Csak véletlen kerültem oda. Anya kapott engem apámtól, aki csakugyan nem szeretett. Meg akart szabadulni a vázától. Meglehetősen csúnya volt mindigis, valószínűleg bárhova került a lakásban, sehol sem mutatott jól. Vázák tömegében is egyedül volt, mert máshogy nézett ki. Színes volt, míg a többi pasztellszínű. Passzoltak egymáshoz. Sosem találta meg azt a helyet, azt a tárgyat, mi mellett jól mutatna. Csak egyszer érezte azt, hogy jó helyen van. Egyetlen egyszer, amikor végre virágot tettek bele. Virágot kapott, és a többi váza csak irigy volt, ő viszont végre boldog.