purple haze

villámok

Az ablakon át néztem az eget, ami meseszép kék színben pompázott. Formás fehér felhők helyezkedtek el elszórtan, mókás alakokat formázva. Talán egy mókust láttam, mellette pedig egy farkast. A szél lassan közel fújta a farkast a mókushoz. Száját nagyra nyitva harapta le a mókus fejét. Behunytam szemeimet, és szinte láttam magam előtt a vért. És ez eddig volt szép.

De szemeim kinyitva pupilláim ezerszeresére tágultak. A sötétkék égbolton fekete színben hömpölyögtek a felhők, melyekből csillámló vörös vér hullott a talajra. Ajkaim közül halk sikoly szabadult ki. Ahogy elhátráltam az ablaktól levertem a tükröt, ami millió egy szilánkra tört szét. Féltem, belülről mardosott egy ismeretlenül ismerős érzés. A démonjaim.

Mind a tizenhárom egyesével sorakozott fel bennem, és kántálta ugyanazt az egy sort.
"Ő sem marad tovább". A szívem eszeveszett tempóban kalapált, könnyek ezrei szelték át kipirult orcám, a levegő kiszorult a tüdőmből. Csukott szemmel sírtam, nem akartam látni, lelki szemeim előtt mégis megjelent a törött tükröm szilánkjaiban a múltam.