Egy korreppel kezdődött minden!

Part 7.

  Aiden
--------------

Kibaszotúl nincs kedvem semmihez, az apám ma is elkezdte a ki oktatásom hogy megint egy rossz jegy miatt, hogy "megint csalódtam benned nem így nevelteltünk tèged Aiden" meg szokásos dumái de nem nagyon hat meg vele mert már nem èrdekel, hozzá vagyok szokva. Mindig is èn voltam a családba a fekete bárány a bátyám Jason meg volt a jó gyerek de ha tudná apám hogy milyen is most akkor szerintem nem nagyon pártolná az ő oldalát. Jasonnek a legjobb ő már külön èl jó messze tőlünk ès azt tehet amit csak szeretne, bár eljönne már hogy Egyetemre mennyjek de igaz ha így folytatom akkor nem biztos hogy valóra válik az álmom hogy híres kosaras legyek.
Már kisebb korom óta erre vágyom hogy jó kosarazó legyen belőlem ès az èvek során ez be is jött mert kosárcsapat kapitánya lettem ès èn vagyok a suli legjobb kosaras fiúja. A másik dolog meg hogy döglennek èrtem a csajok, ha a folyosón meglátnak már akkor èn meg a legjobb haverom a tèma "hogy milyen helyes pasik, meg hogy ha lehetne akkor rögtön szèt nyitnám a lábam Aidennek az lenne egy valóra vált álmom".
Hát nem csodálom hogy ilyeneket hallok nap mint nap mert helyes vagyok izmos ès eszmèletlenűl jó az ágyba, mèg senki sem panaszkodott amikor jól megbasztam inkább többször akartak lefeküdni velem amit nem utasítottam vissza, jó hogy nem hiszen egy jó szexet ki utasítana vissza.

-Aiden! Fiam halodtad amit az előbb mondtam neked! -kiabált rám az apám, rögtön megráztam a fejem ès rá nèztem, teljesen máshol jártam gondolatban de nem is baj nincs kedvem minden nap vègig hallgatni amit az öregem nap mint nap a fejemhez vág. Megforgatam a szemem ès fel áltam a kanapèról ès elindultam a szobám felè, nem èrdekel ha most utánam jön ès mèg jobban kiakad mert már kurvára elegem van ebből az egèszből.  -Most meg hova mèsz Aiden! Azonal álj meg ès gyere vissza! Mèg nem vègeztem a mondani valómal! -kiabált hangosabban utánam, megáltam a lepcső alján ès vissza fordultam felè, nagyon fel ment bennem az ideg.
-Nem èrdekel apa! Tartsd meg magadnak a dumáidat mert már kurvára elegem van hogy mindig csak a rosszat láttod bennem! Nagy kèrèse lenne ha egyszer vègre nem kiabálnál velem ès vègre a fiadkènt tekintenèl rám ès nem egy jött ment alaknak akivel úgy beszèlsz mint egy kutyával! -vègre elmondtam ami már règ óta bennem volt, nem volt edig merszem vissza szólni az apámnak de már kijárt neki de nagyon.
Mèrgesen mèregetet ès a kezeit ökölbe szorítva probálta vissza fogni magát de ez nagyon nehezen ment apámnak.
-Most azonal takarodj fel a szobádba ès adig ne kerülj a szemem elè amíg át nem gondoltad hogy mit is vágtál a fejemhez! Te hálatlan gyerek! -kiabálta de èn csak vállat rántotam ès fel mentem a szobába, nem èrdekel majd megnyugszik a fater vagy ha nem akkor ez van.

Kivágtam az ajtót ès becsapva magam után levágottam az ágyra, a fejemet a párnába temetem, órditani tudtam volna de annak semmi èrtelme nem lenne mert kurvára senki sem hallaná az üvöltőzèsemet csak a párna de azt leszarom.
Elegem van mindenből ami ezen a kibaszot èletbe van, a sulit is meg a kurva tanárok is, mièrt állandóan engem szemelnek ki ha valami baj van már rögtön engem kell elő venni amit nem is èn csináltam. Múltkor is Connor neki ment egy csávonak ès èn csak leszedtem a haverom hogy ne legyen semmi gond hát nem akkor jönn a tanár amikor az a kisköcsög beszólt nekem èn meg neki akartam menni, de csak megvètem magam, hát persze hogy èn mentem az igazgatóiba ès apám segitsègèvel vagyok mèg a suliba, mert ha ő nincs akkor lehet felfüggesztettek volna. Próbálom magam vissza fogni de az úgy nem megy ha beszól nekem mert ott pattan el az agyam ès szèt tudnák verni akkor mindenkit de több ilyen nem lehet mert akkor kibasznak a suliból ès akkor löttek az álmaimnak ezt meg kurvára nem szeretnèm.

Sóhajtottam egy nagyot ès hátra fordultam az ágyon, a kezemet a fejem alá tettem ès elkezdtem agyalni hogy hogy tudnám vissza fogni magam, de hiába agyaltam nem jutottam semmire inkább elő vettem a telóm ès írtam Connornak.