Hanna kifújta a levegőt, majd kopogott egyet és ezt követően belépett a szobába.
Hanna tekintetét egyből a kórterem közepén lévő kórházi ágyra emelte. Ahol ott feküdt Will és az orvossal társalgot az állapotáról.
Az orvos és Will is felfigyeltek a plusz társaságra, Hannára és Maxre.
-Úgy látom vendégei jöttek Byers. Majd még vissza jövök, este folyamán pedig meg mérem a pulzusát és hozom majd a gyógyszereit. Viszont látásra. Majd ezzel a lendülettel kilépett a szobából.
-Szia Will! Intett egyet a fiúnak Hanna, nem tudta mit is mondhatna vagy éppen mivel kezdje.
-Hanna.. ült fentebb az ágyon Will majd megköszürülte torkát.-Azt hittem már sosem jössz be hozzám. Elszomorított volna.
-Nagyon sajnálom. Közbe jött néhány dolog amiért nem tudtalak meg látogatni. Mondta Hanna majd szavai között Maxre tekingetett.
-Mint például hogy anyukám megtiltotta, hogy ide gyere? Kérdezte Will majd oldalra döltötte fejét, így várva a választ.
Hanna elkerekedett szemekkel nézett a fiúra.
-Mindent tudok. Mosolygott halványan a fiú.-Ne félj velem beszélgetni.
-H-Honnan tudod? Ennyi jött csak ki Hanna száján.
-Tizi és a fiúk mondták el még az nap mikor be hoztak. Felelte. -Szia Max! Régen láttalak. Intett egyet a vörös hajú lánynak aki éppen a kórházi gépeket kémlelte úgy mint aki ért is hozzá.
-Jaj szia Will. Hallottam mi történt veled,Hanna elmesélte. Nagyon aggódott viszont alig bírtam berángatni ide. Vigyorogta a vörös.
-Valóban? Féltél ide jönni? Nézett vissza Will Hannára aki még mindig az ajtótól állt kettő lépésre.
-Csak attól féltem,hogy esetleg haragszol rám, amiért nem jöttem be. Vakarta meg Hanna a fejét.
-Nem haragszom. Nem tudlak hibáztatni. Mondta Will.
-Na látod! Mondtam én hogy nem kell parázznod. Felelte Max és közben leült az ágy mellett heverő székre.
Hanna cipő orrát figyelte mintha valami érdekeset talált volna rajta.
-Leülnél körünkbe? Kérdezte vigyorogva Max.
Hanna szó nélkül lépkedett oda az ágyhoz majd mire rá eszmélt hogy nincs több szék az ágy szélére helyezkedett el.
-Vigyázz le ne ess! Eléggé az ágy szélén ülsz. Mondta Max miközben aggódást színlelt. Pedig csak Hannát akarta zavarba hozni.
-Jó itt. Nem fogok le esni ne aggódj. Hanna gyorsan vette a lapot,hogy mit is akar ezzel elérni Max.
-Igaza van Max-nek. Fentebb ülhetsz nyugodtan. Nem harapok. Mosolyogta a fiú majd játékosan két kezét a levegőbe emelte.
Hanna be látta hogy kettő emberrel szemben van egyedül. Így fentebb ült az ágyra.
-Na látod csak kényelmesebb. Paslikolta meg Hanna lábát Max.
-És Max, meddig maradsz itt Hawkins-ba ? Dobott fel egy egyszerű témát Will.
-2 hétig. A másik suliba most szünet van, így gondoltam jobb itt tölteni a szünetet. A barátaimmal, ott mindenki annyira más. Senki se normális, nagy városi lányok akiknek az apjuk gazdag vagy éppen politikusok így bármit megtehetnek és senki nem szól rájuk. A fiúk a tipikus ki ha én nem emberek, azt hiszik övéké az egész világ és hogy ők a leghelyesebbek. Szánalom az egész. Mesélte Max miközben grimaszokat vágott.
Will ezen elmosolygott Hanna pedig figyelmesen hallgatta a lány mondandóját.
Majd ajtó nyitásra kapták oda mindhárman a fejüket.
-Hanna, Max! Micsoda kellemes meglepetés. Lépett be az ajtón Jonathan.
Hanna abban a pillanatban amint meglátta hogy Jonathan az fel pattant a fiú mellől az ágyról és Max mellé állt. Max ezt nem tudta hová tenni ezért csak furcsán vizsgálta a lányt.
-Max téged is rég láttalak meg téged is Hanna. Minden okés veletek? Kérdezte aranyosan a fiú.
-Igen velem minden rendben. Köszönöm a kérdést Jonathan. Biztos Hanna is jól van. Könyökölt Max Hannába jelezve neki hogy ébredjen fel a sokkból és válaszoljon a fiú kérdésére.
-Igen,persze, jól vagyok. Hadarta el Hanna.
-Ennek örülök. Nem maradok sokáig, csak néhány dolgot hoztam be Will-nek. Tett le egy sport táskát az ágyra Jonathan.
-Köszi szépen tesó. Mondta Will.
-Minden rendben veled is? Kérdezte Jonathan.
-Persze, jól vagyok. Felelte.
Hanna kicsit elszégyelte magát,mivel amióta ott van egyszer nem bírta megkérdezni a fiút hogy is van vagy milyen az állapota.
-Akkor én megyek is. Remélem nem zavartam meg semmi komolyat. Mondta mosolyogva Jonathan majd egy gyors ölelést adott öccsének és el is ment.
Pár másodperc néma csend után Will szólalt meg.
-Jonathan egyáltalán nem haragszik rád. Fordult Hanna felé.
Max arca mostmár nem teljesen ki tisztult, megértette miért viselkedett így Hanna.
-Nem tudtam. Azt hittem ő is utál engem. Mondta zavarodottan Hanna.
-Dehogy. Sőt Jonathan nagyon is csíp téged. Jó fejnek tart. Mondta mosolyogva Will.
-Amúgy.. Szólalt meg Hanna erőt véve magán.-Tényleg jól vagy? Kérdezte meg Hanna.
A fiú szeme hirtelen felcsillant,mintha csak ezt a kérdést várta volna.
-Igen, jól vagyok. Mosolyogta a fiú.
-És mikor engednek ki Will? Kérdezte Max miközben egy rágót vett be a szájába.
-Ha minden jól megy akkor körülbelül egy hét. Lehet hamarabb de lehet pár nappal később.
-Remélem minél hamarabb. Szólalt meg Hanna.
Max és Will is Hannára kapta figyelmét, majd csak akkor tudatosult Hannában,hogy ezt bizony hangosan kimondta.
-Hogy minél hamarabb haza mehess a családodhoz. Helyesbített Hanna.
Max csak pimaszul vigyorgott és bizony a fiúnak is le esett hogy Hanna aggódik érte.
-Aranyos vagy,hogy ezt mondod. És még úgyis,hogy anyukám olyakat mondott neked. Felelte a fiú.
-Meg értem anyukádat. Hisz csak a legjobbakat akarja neked. Válaszolt rá Hanna.
-Nem ülsz vissza Hanna? Annyira zavar hogy állsz. Mondta Max, majd még jobban kényelembe helyezte magát a székben.
Hanna szó nélkül vissza lépkedett az ágyhoz és ugyan oda leült ahol percekkel ezelőtt is volt.
-Amúgy tartozol nekem egy köszönömmel. Mutatott Max Willre.
-Mégis miért? Mi lett? Kérdezte Will.
-Nekem köszönhetően állt össze újra a ti négyesetek. Én puhítottam meg Mike-ot. És így végig hallgatta Lucas-t és kibékültek. Magyarázta Max.
-Ha ez tényleg így történt akkor köszönöm. Nem hiányzik hogy még ők is rosszban legyenek. Mondta hálásan Will.
-Igazán nincs mit. Mondta büszkén Max.
Majd újra ajtó nyitódásra figyeltek fel. Ezúttal Joyce lépett be az ajtón.
Hanna megint felpattant az ágyról és ellépet onnan.
-Ajajj... Asszem jobb ha most mi le lépünk. Kezdte el Max tolni Hannát az ajtó felé.
-Nem mentek ti sehova. Állította meg őket Joyce.
A két lány lassan megfordult feléjük.
