Egy vérfarkas hercegnője

25.

De mikor az ajtóhoz értünk akkor meg állt, még nem tudja, hogy alfa vagyok, mily meglepő, azt hiszik, csak férfi alfák lehetnek, hát nem...
-Na itt elválnak útjaink, még fel kereslek Maya! -mondja, én csak mosolygok, majd mikor be megy mind a hárman nevetésbe törtünk ki.
-Anya komolyan nem látta a szemed? - kérdezi nevetve Jack.
-Nem! - mondom nevetve, majd meg igazitom a hajam és előre engedek egy alfát, majd miután le ült, az erőmmel ki nyitottam az ajtót, majd hátra néztem, ahol éppen Mason mutatja, hogy ne csukjam be, de én akkor direkt, az arcába vágom mikor az ajtóba került, aztán le ültettem a gyerekeket.
-Úgy ahogy tegnap! - mondom, mire bólintanak.
Én körül nézek, és le ülök a tegnapi helyemre, most már a  fiatal alfák is itt voltak, a tegnapiak fal fehéren néztek rám én meg rájuk morogtam, és mikor Mason leült, amilyen hangosan csak tudtam rá morogtam és dühösen néztem rá, mire lehajtotta fejét, mindenki engem nézett, mikor abba hagytam, Axelre néztem, aki csak pislogott, én a kezem fejemhez emeltem, majd kettő ujjam homlokomhoz emeltem és kacsintva rántottam el kezem, majd Masonra néztem és vigyorgva jég esőt szórtam rá, mindenki látta, hogy én vagyok, mert az egyik kezemmnél mozgattam ujjaim, ő idegesen nézett végig, de mikor meg látta, hogy én vagyok, fal fehér lett én abba hagytam, majd egy csettintésre elém termett kettő kancsó vér, majd lassan meg ittam mind a kettőt. Sokan a fiatalok közül el röhögték magukat.
-Szerintem eltévedtél kislány! - mondja az egyik, ekkor le tettem a poharam, az idősebbek, mutatták neki, hogy álljon le, de nem tette.
-És hogy hercegnő lenne, hol a királynő, vagy a király ha? - kérdezi, és ekkor össze roppantottam a poharam, mire megint az idősebbek mutatják neki, hogy most már tényleg álljon le, a gyerekek vigyorogtak.
-És miért hozza ide a rühes kis korcsait? - kérdezi, mire elszakadt a cérna, át változtam és neki ugrottam, az arcát végig is karmoltam, majd morogni kezdtem.
Minden fiatal ijedten nézett rám, én meg tovább morogtam, egy idő után le szálltam róla, mindenki ilyedten rohant oda, a gyerekek röhögtek, én oda mentem eléjük és vicsorogtam és morogtam.
Axel ekkor a szemembe nézett, és meg lepődött, majd a gyerekek is átváltoztak, ők is meg mutatták vörös szemeiket, de most hármunk közül senkinek sem  váltott vissza kékre.
Az idősek meg hajoltak, de a fiatalok, csak ilyedten néztek rám, Mason átváltozott majd nekem akart ugrani, de én odébb álltam és a falnak ment, mindenki röhögött.
Én morogtam, de Mason nekem rontott, igy a földre estem, de nem sokáig vissza ugrottam és a torkának estem egyből, már meg haraptam, és nyüszitett,  én le szálltam róla.
Vissza változtam majd felé álltam és szemébe néztem.
-Ez volt az utolsó, hogy meg kegyelmeztem, már nem egyszer ölhettelek volna meg, de nem akarom, hogy a feleséged meg utáljon, majd később elég lesz neki! - mondom vigyorogva, és még gyomrába rugók, mert vissza változott.
Majd meg ettem a maradék reggelit és oda mentem ahoz a sráchoz akinek az arcát meg karmoltam, de ugye ez nem fog be gyógyulni, igy elé álltam és meg szólaltam.
-Kérj bocsánatot! - mondom, mire lehajtja fejét.
-Sajnálom hercegnő! - mondja.
-A nevem Maya de rendben, ez úttal mindegy! - mondom, és csettintek, mire a seb eltünik arcáról.
Mindenki eltátotta száját én oda mentem a gyerekekhez majd kézen fogtam őket, oda mentem, Axelhez,és ezt modntam.
-Majd látogass meg, Liam régi területén vagyok, addig is szia! - mondom és adok neki egy puszit.
-Gyertek, majd még találkoztok vele, akartok ma futni, vagy nem? - kérdezem, mire össze néznek.
-Ma nem! - mondják, mire megadóan sóhajtok, és bólintok, eddig a teleportálást nem látták, szóval majd most.
-John, Bob indulandusz! - mondom, a cuccok egy csettintés alatt egy helyre gyűltek.
Majd mikor ide értek meg szólaltam.
-Nem akarnak futni, igy most tudjátok mi jön! - mondom, mire elvigyorodnak, ők imádják, amikor jöhetnek velem teleportálva.
Igy erőt veszek magamon, és haza teleportálok....