REMÉNYTELEN || KKevin FF. || Befejezett

VIII. Fejezet - Ilyen a vérem

Tegnap este éjfél után fejeztem be a tanulást, az instámat pörgettem, hogy Kevin kirak-e valamit vagy bármi de nem tett ki semmit. Viszont írt nekem üzenetet hajnalban, hogy nagyon berúgott és sajnálja, hogy nem írt hamarabb és hogy majd délután felhív, ha felébredt. A suliban sokat gondolkoztam a mostanában történtekről, Zsófi nem jött iskolába szóval egész nyugis napom volt és szerencsére gyorsan eltelt mivel csak 7 órám volt ma. Úgy döntöttem suli után kimegyek a Margit-szigetre kicsit sétálni meg zenét hallgatni, mivel nincs annyira messze így elsétáltam. Fülhallgatón hallgattam a zenét majd mikor beértem a Margit hídon a szigetre a rózsakert felé mentem mert szerintem az a legszebb hely az egész szigeten, útközben vettem magamnak egy nagy vattacukrot majd mentem tovább. Először nem hittem a szememnek de utána kiesett a kezemből a vattacukor ahogy megláttam Kevint azzal a csajjal aki a tegnapi estén beleült az ölébe, egy kis ideig még figyeltem, hogy mi történik. A szívem hevesen dobogott ahogy a csaj tapsikolt egyet nevetve azon amit Kevin mondott neki, ő is nevetett és a combjára tette a kezét ahogy ültek a padon. Nagyot nyeltem amikor láttam, hogy közel hajolnak egymáshoz, a torkomban gombóc volt. Belém hasított a fájdalom amikor Kevin közelebb húzta magához és megcsókolta őt vadul, összeszorított ajkakkal álltam ott és csak néztem őket. Nem tudtam, hogy oda menjek-e vagy sem.. A lábam a földbe gyökerezett és könnyeim gyűltek, ezek szerint még sem alakulnak olyan jól a dolgok közöttünk mint ahogy gondoltam. A gyomrom is görcsbe rándult amikor Kevin körbe nézett, valószínüleg érezte, hogy valaki elég erőteljesen bámulja őket. Amikor találkozott tekíntetünk az arcáról a mosoly eltűnt és lesápadt.
,, Bazdmeg " ezt olvastam le messziről az arcáról, hátat fordítottam és sietősen elindultam kifelé a szigetről. Hallottam ahogy a nevemet kiabálja és egyre közelebb hallottam, gondolatban már elképzeltem, hogy mekkora pofont kap amikor utolér engem.

-Berni, várj! Baszki, de gyors vagy ilyen kis lábakkal is! - Kissé lihegett ahogy utólért.

-Hagyj békén! - Mondtam kissé remegő hangon, könnyeim sebesen folytak le az arcomon.

-Megmagyarázom, kérlek halgass meg.. - Mondta majd megfogta a csuklómat, hogy lealssítson. Azzal a lendülettel fordultam meg és a másik kezem az arcán csattant erősen.

-Kurvára hagyj békén! - Mondtam elfolytott hangon a sírástól. - Miért is gondoltam, hogy te más vagy?! - Nevettem kínomban.

-Ne, kérlek! - Mondta és az arcát dörzsölte. - Én...

-Nem érdekel, Kevin! - Tártam szét a karjaim nevetve. - Nem kellett volna veled szóba állnom, hisz neked ez az az életed..egy nővel nem tudsz betelni.

-Nem, én.. Nem is vagyunk együtt.. - Nézett rám nagy szemekkel.

-Én azt hittem alakul valami.. - Kotorásztam zsepi után a táskámba.

-Igen, alakul is.. De azt hittem, hogy ez így oké amég nem mondjuk ki, hogy együtt vagyunk vagy ilyesmi.. - Magyarázkodott.

-Te hülye vagy? - Törölgettem meg a szemeim nevetve. - Ha valakivel többet akarsz nem írod neki azt, hogy alszol miközben egy másik lánnyal smárolsz a Margit-szigeten. Hazudtàl nekem! - Emeltem fel a hangomat.

-Sajnálom, ilyen a vérem.. - Mondta halkabban, elnevettem magam halkan ismét és megtöröltem a szemeim.

-Ezt most itt zárjuk le. Köszönöm a randit, meg hogy pár napig hülyére vettél, legalább jól éreztem magam.. De ez ennyi volt, én rád nem vagyok kíváncsi többet. -Mondtam halkan.

-Megváltozok, többet nem fordul ez elő. Kérlek, adj még egy esélyt. Annyira megfogtàl engem, nem akarom, hogy kiszállj az életemből! - Jött hozzám közelebb.

-Le is feküdtél ezzel a lánnyal?

Nem néztem rá, a mellettünk lévő fa törzsét bámultam. Nem válaszolt, csak ő is bámult maga elé. Ez is egy válasz. Nagyot nyeltem és a csajra néztem aki a padon ülve nézett minket, egy kis megbánást láttam az arcán de mást nem. Kevin még mindig szótlanul bámulta a földet, mikor fel nézett rám láttam, hogy könnyes a szeme. Nem mondtam semmit csak ismét elindultam kifelé a szigetről, igyekeztem nem sírni mert elég sokan voltak körülöttünk. A mellkasom borzasztóan nehéz volt és legszívesebben csak lefeküdtem volna a földre és sírtam volna, órákig. Nem is tudom miért gondoltam, hogy én vagyok az egyetlen nő az életében, hisz már annyiszor elmondta ő is meg a zenéi is csak arról szólnak, hogy mennyire imádja a nőket. Azokon a részeken haza felé ahol nem volt annyi ember kicsit kiengedtem könnyeim és pityeregtem egy kicsit, a szívem összetört mert elhittem neki, hogy lehet köztünk valami komolyabb is. Amikor felmentem a lakásba anya nem volt otthon, biztosan délutános ma a munkahelyén. A szobámba mentem és leültem az ágyam szélére csalódottan, kedvetlenül és összetörve. Még jó, hogy holnap szombat és nem kell ma este még a tanulással is foglalkoznom, a saját magam érdekében mindenhol blokkoltam Kevint. Így lesz a legjobb, ha kizárom őt az életemből és nem adok neki újabb esély arra, hogy összetőrje a szívemet.

***

Napok teltek el a Margit-szigetes incidens óta, anyának elmeséltem az egészet és ő is nagyon sajnálta, hogy így alakult a dolog. A beadandómat leadtam a suliban és ötöst kaptam rá szóval elégedett voltam, most már nagyon közel van az érettségi így igyekszem teljes mértékben a tanulásra összpontosítani. A laptopomon már elküldtem pár jelentkezést az egyetemekre, például az Elte Természettudományi karára azon belül pedig a Biológia tanár szak a cél, imádom a bioszt és a gyerekeket is. A gondolkodás menetemet az szakította meg amikor kopogtak a szobám ajtaján, anya dugta be a fejét.

-Haza jöttem! - Mosolygott rám. - Képzeld volt valaki a ház előtt aki hozzád jött! Beengedhetem?

-Szia, anya! - Néztem rá nagy szemekkel. Kevin nem lehet mert ő éppen koncertezik valamelyik szórakozóhelyen. - Ki az? - Sóhajtottam nagyot.

-Telegdy Dániel. Így mutatkozott be lent, nem engedtem be a lakásba, gondoltam előbb megkérdezlek.

-Kevin barátja meg lakótársa, ő is rappel. - Sóhajtva álltam fel az ágyamról és felvettem egy kardigánt. - Beszélek vele, ő nem volt velem seggfej.

-Csak úgy özönlenek ide a pasik mostanában. - Nevetett anya.

-Inkább lenne nyugi..

Nevettem halkan majd a bejárati ajtóhoz mentem, kinyitottam majd Danira néztem, vagy is fel néztem rá mert ő még Kevinnél is magasabb. Rám mosolygott halványan és kedvesen.

-Szia, ne haragudj, hogy zavarlak! - Nézett rám. - Tényleg, csak az van..hogy Kevin lecsúszott eléggé.

-Szia.. Hű, de sajnálom szegényt. - Nevettem halkan. - Nem az én hibám, hogy mi történt.

-Tudom, nem azt mondtam. - Sóhajtott nagyot. - Csak, aggódunk érte..

-Nézd, ez nem az én dolgom. Én lezártam vele, ne hogy már az én hibám legyen, hogy ő most szomorú. Ő kavart más nőkkel a hátam mögött..

-Figyel, Berni! Évek óta a legjobb barátom de én még őt sirni a büdös életbe nem láttam. Tényleg komoly a dolog részéről is.. - Nézett a szemembe, szóval Kevin sírt is. Ez mondjuk tényleg hihetetlen.

-Mit vársz tőlem? Ha annyira megbánta volna a dolgot most ő állna itt, nem te.. - Sóhajtottam.

-Koncertezik az Akváriumban megint. - Sóhajtott ő is.

-Látod, jól el van nélkülem is. Majd megnyugvást talál a többi nő ágyában.. - Nevettem irónikusan.

-Kérlek gyere el hozzánk, legalább akkor zárjátok ezt le rendesen.. - Tette kezeit a vállaimra.

-Én lezártam rendesen, az hogy ő nem fogta fel az az ő baja. - Toltam el a kezeit. - Sajnálom, majd túl lép rajtam.. Jó éjszakát, Dani!

Sóhajtottam nagyot majd visszamentem a lakásba miután ő is elköszönt csalódottan tőlem.