Szellő Abigél blogja - Könyvajánlók

L. C. Rosen: Camp

Ez a könyv egy csoda. Olyan volt olvasni, mint egy igazi szerelembeesés.

Nagyon izgalmasnak találtam a fülszövege alapján. A történet kiszámítható plottal indul: van egy LMBTQIA+ egy hónapos nyári tábor, ahová a főszereplőnk, Randy ötödik alkalommal tér vissza. Ezúttal a kezébe vette a sorsa irányítását, és pont úgy néz ki, hogy a fiú, akibe (szerinte) szerelmes egyből lecsapjon rá. Mivel Hudson a masculine srácokat szereti, Randy hát lefogyott, izmot növesztett, levágatta a haját, lecserélte a ruhatárát, hogy magába bolondítsa a srácot, aztán ha jobban megismerik egymást, akkor majd Randy bevall mindent, de addigra Hudson már szereti és boldogan élnek míg meg nem halnak. Hülye terv, de meglepő módon működni látszik.

"Randy," Ashleigh says, "come on. You wear women's tank tops, nail polish, sometimes lipstick. You've got long hair and a soft body. No body-shaming, I think you're perfect, but even if you could do the 'straight-acting' thing all of a sudden, you'd still need to change your wardrobe, cut your hair off, lose some weight, get some muscle ...."

Azt mondtam, olyan volt, mint egy szerelembeesés. Rosen nem kispályás, bedobott a sztori közepébe, hogy döntsem el, mit kezdek vele, mit érzek, mit gondolok.

A fülszöveget olvasva tudtam, hol van a gond, hát mindenki ismeri a „ne akarj másnak látszani" örökigazságot. Fogalmam sem volt, ki ez a srác, és miért ér ennyit, hogy Randy ennyire megváltozzon érte. Egy crush miatt Randy képes erre?

De bejöttek a képbe a visszaemlékezések a régi nyarakról és kezdtem megérteni, ha nem is elfogadni Randy döntését. Aztán persze, mire megszerettem a szereplőket, jól a feje tetejére állt minden, hogy aztán másképpen hulljon vissza a földre.

Spoilerek nélkül nehéz beszélni róla, mennyire szerettem azt, ami a plottal történt, lehet belőle tanulni íróként is.

És a másik: rengeteg olyan könyv van, hogy „jaj, meleg vagyok", ami persze kell is, mert az LMBTQ+ emberek számára ez valóban egy fontos lépcső az életükben, amit nem lehet kihagyni, de ez a történet olyan, mintha a lépcsőn tovább haladva végre beérnénk a házba, vagy bárhová, ami a lépcső tetején vár.

A könyvben minden egyes szereplő az LMBTQ+ közösség tagja. Vannak meleg fiúk, leszbikus lányok, egy transz női olimpikon, demiszexuális mellékszereplő, még drag queen is(!), és ezek a karakterek nem csak úgy állnak a háttérben, hogy támogassák a plotot, ha kell, hanem élik az életüket és éppen úgy megvannak a problémáik, mint a főszereplőnek.

A könyv rengeteg témát érint kifejezetten őszintén. Élnék azzal az elcsépelt mondattal, hogy „kötelezővé tenném", még annak ellenére is, hogy komplett szexjelenet van benne. De érezni, hogy nem azért került bele, mert ó az író pornót akar írni, ó de nem is azért, mert most ez olyan fontos a főszereplő, Randy életében (amúgy az, a szüzesség elvesztése mindig az). Nem, Rosen azért mutatja meg, hogy elgondolkoztasson, hogy láttassa, hogyan működik egy kapcsolat két fiú között az ágyban, hogy a top és bottom szerep mennyire komplex, hogy minden ember mennyire összetett.

There are different degrees of out ... and you need to stick to the ones that are safe.

Az egész könyv olyan, amit egy LMBTQ+ tini kezébe adnék, mert olyan sokrétű, annyi témát érint. A szereplők kibeszélik a szülőket, a coming outot, a heteró embereket, meleg vicceken poénkodnak, van itt előbújás, hazugság, önmaguk becsapása, meleg történelem, transzszexualitás, átnevelő tábor és rasszizmus, ráadásul a szex is mintha azt mutatná be, hogy kell ezt csinálni, mintha egy teljesen elveszett tininek akarna példa lenni, hogy hé, síkosító, meg óvszer és beöntés és minden, ami kell. És jól csinálja, tökéletesen csinálja!

A kiszámítható plot ellenére rengetegszer szorult el a torkom, mert ennyi témát nem lehet érzelmek nélkül viselni, megérintett és lassan szerelembe estem a könyv összes szereplője iránt.

A karakterek olyan árnyaltak, olyan valódiak, és a történetüknek megfelelően viselkednek, ezért nagyon irigy vagyok. Viszont, van a könyvben valami, ami nem húzott be. Azt hiszem, a narrálással van gond, fogalmam sincs, miért nem működött, de Randy nem került közel hozzám, hiába ő a főszereplő, mégsem ő lett a kedvencem.

Ettől eltekintve is nagyon jó olvasás volt, mindenkinek szívből ajánlom, ha azon akartok gondolkodni, mennyire összetett is az emberi természet.

„When I see a profile that says they prefer skinny twinks," George says, "I know I won't ever stand a chance with that guy. But when it says 'no Middle Eastern guys,' then it feels like I'm being rejected for who I am, my identity. Hairy isn't such a huge part of my self-worth. But being Middle Eastern, being Jewish? That's about me. And saying you're rejecting all that preemptively because it doesn't get you hard? That's racist."

Ó, és a színház. Mert színdarab is van, musical, tánccal és zenével, ahol bárki bármilyen szerepet játszhat. És Randy, aki igazán jó színész ebben az évben kimarad mindenből, mert helyette Hudsonnal edz és úszik és túrázik, és fáj a szíve a táncért és éneklésért, de mivel ez egy YA, nem árulok el nagy titkot, hogy a végén minden jóra fordul.

Megyek, lecsekkolom az író másik könyvét is, mert az is ígéretesnek hangzott.

SZERK.: 2023.: 3 évvel később már túl vagyok egy újraolvasáson. Ha lehet, még jobban szerettem. Illetve, amit elfelejtettem korábban: A szereplők hangja annyira egyedi, annyira hihetetlenül erős, hogy a legtöbbjüket hallottam a fejemben, élő, lélegző karakterek. Rosentől azóta nem olvastam mást, illetve elkezdtem a Jack of Heartst, de félretettem, alkalmasabb időre. Nyelvileg egyébként nem nehéz falat, talán az egyik első angol nyelvű YA-m volt, és nem okozott gondot (kb. középszinten értek angolul - nincs nyelvvizsgám).

Illetve utólag látom, hogy Hudson mennyiben sokat adott Bálint karakteréhez. Aki szereti Bálintot a Csillaghullásban, és érdekli az eredettörténete, az is elolvashatja bátran.