A PSZICHOLÓGUS / KKevin FF, befejezett /

III. Fejezet - Csak egy vacsi

Már aznap este rengeteget beszélgettünk Kevinnel, ahhoz képest amilyennek mutatja magát egyáltalán nem olyan. A zenei karrierjéből kiindulva azt mondanám rá, hogy egy nagyképű bunkó de a beszélgetéseinkből meg az derül ki, hogy tök normális. Bár vannak hülye felfogásai de kinek nincsenek, volt amiben nem értettünk egyet. A beszélgetés odáig fajult, hogy megbeszéltük, hogy holnap átjön pár órára este. Kicsit aggódom emiatt mert lehet kicsit túl gyorsan haladunk a dolgokkal, itt a házban mindenki ismer mindenkit. Viszonylag kevesen lakunk itt, 3 emelet van és mindegyik emeleten 3 lakás szóval tényleg kis közösség. Remélem senki nem fog elítélni, amúgy én ilyen parázós vagyok néhány dologban. Dolgozom rajta Csillával, hogy ne dramatizáljak túl dolgokat de ez nagyon nehéz mert nekem nem volt meg az a támogató szülői kapcsolat mint ami sok embernek, a szüleim nem nagyon foglalkoztak velem így többnyire magamban kellett elrendezzem a dolgokat. Ellenben Kevinnek jó volt a gyerekkora, támogatták a szülei mindenben bár igaz, hogy elváltak de attól még nem romlott meg egyik szülőjével sem a kapcsolata. Neki inkább a mostani dolgaival vannak gondjai, mióta így berobbant a ,, sztár világba ".

***

A boltban álltam és a rakott krumplihoz pakoltam a kosaramba a hozzávalókat, közben azon agyaltam, hogy valami italt vegyek-e. Kicsit informálódtam és meghallgattam a zenéit hisz nincs még neki olyan sok, szóval a zenékből arra jutottam, hogy valami rövidet szerethet. Végül inkább nem vettem semmit mert ha nem jó akkor csak rajtam marad, meg hát vezet és lehet nem is inna. Igazából a rakott krumplit sem tudom, hogy szereti-e de azt sokan szeretik így remélem nem lövök nagyon mellé. Kifizettem a dolgokat majd a szatyromba pakolva mentem a kocsimhoz, a csomagtartóba tettem a cuccokat majd beültem és haza mentem. A lépcsőházban összefutottam Ildi nénivel, ő nagyon aranyos, néha szoktam sétáltatni a kis tacskóját. Ő már elég idős így néha nagyon fáj a dereka és nem tudja kivinni Jack-et, ilyenkor csak felhív és amint tudok segítek neki. Felmentem a lakásba és kipakoltam a cuccokat dúdolászva, gyorsan kiszellőztettem és kitakarítottam a lakást. Freddie csak nyávogott néha, nem igazán értette mit sürgök-forgok a lakásban de türelmesen figyelt engem végig a helyén fekve. Ahogy közeledett az este már kicsit kezdtem izgulni, közben megcsináltam a rakott krumplit is majd újra körbe néztem a lakásban, hogy minden normális-e. Tudom nagyon túl ízgulom és túl gondolom de nagyon régóta nem járt itt senki nálam és nem akarom elrontani semmivel az estét. Megugrottam mikor kopogtak, Freddie már nyávogva ment az ajtó felé kecsesen. Kifújtam magam és megnéztem magam a tükörben még egyszer, egy sima fekete nadrágot vettem fel és egy elegánsabb pólót. Nem mertem kiöltözni mert ez végül is nem randi, vagy nem tudom. Mikor ismét kopogtak az ajtóhoz siettem és kinyitottam, Kevin egy nagy csokor rózsával mosolygott rám.

-Szia! - Mosolyogtam rá.

-Szia, doki! - Kuncogott és a rózsát felém nyújtotta.

-Gyere csak be! - Vettem el tőle a rózsát majd arébb álltam, megszagoltam a csokrot.

-Szóval ő Freddie! - Guggolt le hozzá miután bejött, Freddie nyávogott egy hosszabbat majd szaglászni kezdte őt.

-Igen, személyesen! - Nevetve tettem vázába a rózsákat.

-De jó illat van! Csináltál vacsit? - Nézett rám és felakasztotta a kabátját a fogasra, ő sem volt túl kiöltözve de azért elegáns volt.

-Csak egy kis rakott krumplit, nem tudom szereted-e. - Tűrtem a hajam mindkét oldalt a fülem mögé.

-Én mindent megeszek nagyjából! - Nevetve nézett körbe. - Nagyon aranyos a lakásod!

-Köszi! Akkor vacsizunk is? - Mosolyogtam rá.

-Persze! - Mosolygott. - Segítsek valamit?

-Nem kell, ti csak ismerkedjetek!

Nevettem ahogy Freddie felnyújtózkodott a térdéig nyávogva majd a helyére szaladt, én a konyhába mentem megteríteni mosolyogva. A szívem majd kiugrott a helyéről olyan jó illata van Kevinnek, el sem hiszem, hogy itt van a lakásomban. Megterítettem majd az asztal közepére tettem a tepsit amiben a rakott krumpli volt majd egy szedőt is oda tettem, kitettem két poharat is. A nappaliba mentem, Kevin a kanapén ült és Freddie elnyúlva feküdt az ölében.

-Látom egymásra találtatok. - Nevettem. - Megterítettem!

-Enyhén szólva. - Nevetve tette az öléből a kanapéra, Fred csak sóhajtott egy nagyot és aludt tovább ott. -Uh, ez nagyon jól néz ki. - Mondta ahogy a konyhába értünk.

-Remélem finom is lett! - Nevettem és szedtem mindkettőnknek a tányérjába. - Inni mit kérsz?

-Nekem bármi jó igazából. - Szaglászta az ételt mosolyogva.

-Akkor öntök narancslevet! - Mosolyogva öntöttem a poharakba.

-Én nagyon sok nő lakásán voltam már.. - Nézett rám miközben ettünk.

-Igen? - Kérdeztem kíváncsian, hogy folytassa.

-De soha senki nem főzött még nekem. - Nézett a szemembe.

-Hát, ha az ember vendéget vár akkor fogadja normálisan. - Nevettem halkan.

-Mondjuk többnyire szexre hívnak fel magukhoz. - Vont vállat. - Mondjuk hozzád nem ezért jöttem.. - Pillantott rám. - Nem mintha nem szexelnék veled, csak.. Na jó ez így egyre gázabb.. - Nevetve magyarázkodott.

-Öhm.. Hát, én nem is tudom mit reagáljak.. - Nevettem őt nézve.

-Inkább semmit. - Nevetve evett tovább. - Inkább arra mondj valamit, hogy mit csináljunk vacsi után!

-Mondanám, hogy nézzünk filmet de az olyan béna szerintem. - Nevettem halkan.

-Egyetértek! - Nevetett. - Akkor elviszlek kocsikázni, elég baró autóm van. - Mosolygott.

-Jól van, nekem csak egy régi BMW-m van. - Nevettem.

-Az is nagyon jó autó, bár te nem nyomod vele úgy mint én! - Nevetve ette meg az utolsó falatokat is.

-Az biztos. - Nevettem és én is megettem a maradékomat majd a mosogatógépbe tettem a tányérokat, a tepsit pedig a hűtőbe.

-Akkor elbúcsúzom Fred-től, addig készülj össze! - Mosolygott rám.

-Oké!

Nevettem és igazából annyi volt az elkészülés, hogy elmentem mosdóba és felvettem a cipőmet. Fred tálkájába tettem vacsit majd friss vizet is öntöttem neki, a napoaliba mentem és megdögönyöztem őt.

-Mehetünk! - Mosolyogtam Kevinre.

-Akkor hajrá!

Mosolyogva engedett előre, miután kimentünk a lakásból bezártam az ajtót és a rácsot is majd lementünk a kocsijához. Kissé elképedtem mert tényleg nagyon jó kocsija van, AMG Merci de, hogy pontosan milyen ahhoz nem értek. Ennyire nem vagyok kocsi fan, beültem amikor kinyitotta nekem az ajtót majd becsatoltam magamat. Ő is beszállt és már azzal kezdte, hogy felbőgette a motort, nevetve néztem rá majd elindultunk. Igazából fogalmam sincs miért nem volt halál félelmem mert időnkén baromi gyorsan mentünk de bíztam benne, néha a szemem sarkából figyeltem őt ahogy koncentrál és a szívem tőle jobban dobogott mint attól, hogy közel 140-el repesztettünk.