Az edzőterem

43 3 0
                                    

-Na, Chiasa, köszöntelek a barlang edzőtermében!
-Oh... -nyögött fel a kislány, amikor meglátta ezt a hatalmas edző teret.
Gyakorlatilag, egy barlangba vájt világ volt, minden félével kialakítva, amit csak el lehetett képzelni. Voltak kötelek, egy olyan fal rész, ahol mászni kellett, egy nyújtó részleg, meg ilyesmik, és még minden féle, ami Chiasának segíthetett az edzésben. A barlang egyik oldalán volt egy lyuk, amin víz folyt ki, egyenesen bele egy mederbe ahol egy tó állt. És még egy részlege volt az edzőterembek, ami nagyon ködös volt, és abban a részlegben szinte semmit sem lehetett látni.
-Itt fogsz edzeni. -jelentette ki Moo-chan.
-És.... ha már elraboltatok, mire edzünk ennyire? Már nem lehet belőlem ninja....
-Ohh, dehogy nem! Innentől a barlang ninjája leszel, és úgy tekinthetsz ránk mint egy családra, vagy csapatra, ahogy tetszik. Hát.... legalábbis Yuura-sanra, mert ha megtudná, hogy barátkozom veled... előtte inkább ne említsük....
-Hogy mit ne említsünk, Moo? -jelent meg mögöttük a semmiből Yuura-sama. Moo-chan meghajolt, aztán lehajtott fejjel meredt a földre.
-Hallgatom, Moo! -faggatta tovább gyilkos hangon. 
A szolga nem válaszolt, egyszerűen nem akarta bajba keverni Chiasát, meg persze magát sem, mert azért halál bűntetés is járhat.
-Beszélj már te semmirekellő! -üvöltötte Yuura-san, és levette a nagy, középen egy bordó csíkkal díszített köpenye kapucniját. Chiasa először látta Yuura-san arcát. Gyönyörű volt, olyan egzotikus, érdekes tekintettel. Kék szemei mérgesen világítottak Moo-chanra, hosszú, sötétszőke hajában középen volt két bordó tincs, ami még mérgesen is szép, arcába lógott most, mert már lehajolva szídta Moo-chant. Magas volt, szája pirosra volt festve, ahogy a szeme is feketével hosszan ki volt húzva.
Chiasa megbabonázva nézte, aztán ráeszmélt, hogy mit beszél Yuura-san.
-Beszélj, vagy itt most megöllek!
Moo-chan lehúnyta a szemeit, és még mindig némán nézte a földet.
-Pusztulj! -üvöltötte Yuura-san, és kezét Moo-chan felé emelte, de Chiasa elé állt.
Yuura-san megtorpant, és arca még dühösebbé vált.
-Mit csinálsz Chiasa?! -morogta.
-Ne bántsd Moo-chant kérlek!
-Miért ne tenném? Ő csak egy cseléd.
-Nem, ő a barátom! -jelentette ki kifogást nem tűrő, komoly, kihívó hangon a kislány.
-A barátod? 
-Igen! Én úgy tekintek rá.
-Chiasa, ez csak egy majom féle valami. Egy szörny, nem is igazi ember.
-Ő is volt egyszer ember! Akár tetszik, akár nem, én velem egyenrangúként szeretném látni Moo-chant.
-Vigyázz kivel beszélsz így kislány!
-Veled beszélek így Yuura-san, és egy kicsit sem félek tőled! -jelentette ki a kislány élete egyik legnagyobb hazugságát. Szinte már látni lehetett hogy remeg.
Yuura-san homlokán a dühtől megjelentek az erek, és nagyra nyitotta a száját, valószínűleg azért, hogy leüvöltse Chiasát, de aztán mégis megállt, arcáról eltűnt az indulat, amit büszke mosoly váltott fel.
-Tetszik a stílusod Chiasa. Magamat látom benned.
Abban a pillanatban, ahogy Yuura ezt kimondta, Moo-chan mintha felnyögött volna.
-Valami probláma van?!
-Semmi úrnőm.
-Végre megszólaltál! De ha te nem mondod meg mit nem hallhatok én, majd a kis bátor vendégünk megmondja!
Chiasa érezte, hogy Yuura-san, most egy bátor visszavágásra vár, ezért gyorsan kigondolt valami újabb kihívó kijelentést.
-Én követeltem Moo-chantól, hogy legyen a barátom, és nagy nehezen rá is vettem. Ez az, amit neked nem akart elmondani. -komolykodott a kislány, nagyra fújt arccal.
-Értem. Akkor-
-Moo-chant nem bántod! -fejezte be Yuura-san mondatát.
-Hahhh, rendben, ha neked egy cseléd ennyire fontos. -húzogatta a vállát Yuura-san, aztán megfogta Chiasa vállát.
-Most velem kell jönnöd.
-Hova? Most akartam kipróbálni az edzőtermet!
-Majd később.
-Hova akarsz vinni?
-Csak kövess. -mondta Yuura, és kivezette a kislányt a teremből, faképnél hagyva Moo-chant.
Chiasa halgatott. Kis félelmet érzett így Yuura-san mellett egyedül. Nem tudta mit akar, és ezért pánikolt egy kicsit.
Yuura-san bevezette egy szobába.
Chiasa körbenézett. Egy orvosi szobának nézett ki, amikor egy szúrást érzett a nyakában, aztán minden elsötétült.
Amikor újra felkelt, semmit sem érzett, csak nézte a plafont. Megállapította, hogy még mindig az orvosi szobában van.
Nem tudta mit tegyen, mert rajta kívül senki sem volt a szobában, és nem mert leszállni a fekvő ágyról.
Aztán 10 perc elteltével, rávette magát, hogy felüljön. Észrevett egy tükröt, ami elé sétált. Majdnem összeesett, amikor egy teljesen más embert látott a tükörben, aki elvileg ő volt. Szép hosszú világos kék haja most rövid volt és bordó, szemei meg zöldek voltak, és homlokán végighúzódott egy rikító rózsaszín vonal.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jun 23, 2023 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Naruto Love StoryWhere stories live. Discover now