Adam ki rakott a lakásom előtt, majd az egyik emberének ki adta parancsba idézem „Ne mozdulj mellőle. Ha bármi történik te leszel érte a felelős!"
Nos talán nem kell mondanom, a sarkamban liheg. A lábam egyre jobban fáj. Amikor sétálok feszül rajtam a nadrág, így csak még roszabb. Ki nyitja az ajtómat, majd előre enged.
- Nem értem miért nálad van az én lakásom kulcsa.. - sétálok a fürdő felé.
Minnél előbb le akarom venni ezt a nadrágot.
- A főnök parancsa!
Be csukja maga mögött az ajtót, majd követni kezd mire megállok.
- Át akarok öltözni.. - fordítom a fejem felé.
Nagyon remélem nem akarja ez is azt játszani mint a „kollégái" reggel.
- Jó.. - mondja, de meg se mozdul. - Akkor...talán felhívom a főnököt és..
- Az jó lesz.. - egyezek bele, csak hogy minnél előbb magamra hagyjon.
Be hajtja az ajtót majd fel emeli a kezét mutatva hogy be ne merjem csukni. Bólintok. Meg várom míg arrébb sétál és meghallom a hangját. Csak utánna, miután biztosra megyek hogy nincs a közelben szépen lassan megpróbálom le húzni a nadrágomat. Fáj így elég nehéz. A látvány kicsit sem tetszik. Be barnult a bőröm ahol a forró víz érintette és jó pár helyen fel hólyagosodott. Nagyon csúnya és fáj. Jobban megnézve egy nagyobb szét durranhatott aminek hála látom a saját húsomat is bazdmeg.
- A főnök beszélni akar.. - be lépne az ajtón, de amint meglátja mi van velem, el kerekedik a szeme. - Tessék.. - nyújtja felém a telefont még mindig a lábamat nézve.
- Igen? - szólok bele, mintha mi sem történt volna.
- Oleg veled lesz hercegnő, míg nem mondok neki mást. A lakásod 24 órás megfigyelés alatt áll és csak Oleg-gel lépetsz ki az épületből méghozzá az én engedélyemmel. Világos voltam?
- Igen.. - félelem egyszerűen. Oleg továbbra is a lábamat nézi, ami kissé zavar, de egy szót sem szólok a főnökének.
- Az ajándékba adott telefont pedig kapcsold vissza, mert keresni foglak és nem Oleg telefonján akarlak elérni.
Ennyit mondott, majd ki nyomta rám a telefont. Nem tudom miért őrizetet, vagy mit akar tőlem de őszintén szólva most a lábam sokkal jobban aggaszt.
Oleg viszonylag fiatal max 40 lehet. A szeme nem pont kegyetlenséről árulkodik ahogy a lábaimat nézi.
- Ezt el kellene mondanom a főnöknek.. - szólal meg, de a tekintete továbbra is a lábaimon hever.
- Ne, amúgy is mindjárt ki nyír engem. Mit számít ez az apró kis információ?
- Mit számít?? - nagy szemekkel néz rám.
Olyan mintha ő nem is lenne maffiózókkal körülvéve. Tökre máshogy viselkedik.
- Nem öltél még embert? - kérdezem tőle kissé félve. Ha azt mondja „Nem" nem tudom mit csinálok. Milyen ember az aki a maffiának dolgozik, de nem ölt meg embert.
- De vagy egy tucatot. - feleli félvállról. Mennyi az egy tucat? - De nőt soha nem bántunk!
- Mit csináltatok ma? - az emlékére össze ugrik a gyomrom. Egy kis gyerek és egy ártatlan nő. Kegyetlenek.
- Azok nem mi voltunk!
- De benne voltatok! - vágok közbe. Idegesít maga a tudat, hogy megpróbálja magát kimenteni. Ő és a főnöke is a pokolban fognak megrohadni.
