Amikor felszáll a repülő az nekem valahogy nyugtató érzést ad. Hátam belesüpped a székbe. És tudom, hogy most rám vár egy 2 és fél órás út, amit végig pihenhetek.
De viszont a leszállásnál nem teljesen így van. Az ablakon se merek ilyenkor kinézni. Nézni ahogy lefelé köröz a gép, én csak ettől rosszabbul leszek. Ilyenkor a hasam legtöbbször egy görcsbe, a fülem fáj. Igazából csak imádkozok, hogy legyen már vége.
A reptéren unalmasan várakoztam, hogy a szalagon megjelenjen a bőröndöm. Amikor hangosan megszólalt a telefonom. Ijedve kaptam hozzá.
-Mi az? Már itt vagyok. Csak a cuccomra várok.
-Lehet egy kicsit késni fogok. Kábé 15 perc és ott vagyok.
-Nem baj.
-Sietek!-nyomja ki anya a tekefont.
Végre megjelent a cuccom a szalagon. Oda rohanok érte és leveszem.
A bőröndömmel gurulva elindultam a kapuk felé.
Éppen a mozgólépcsőről siettem le, amikor egy ismerős arcot vettem észre a tömegben. Hirtelen azt hittem, hogy álmodok. Mert ez biztos, hogy nem a valóság.
A lábaim megremegetek. A lélegzetem megnehezedett. Nem akartam hinni a szememnek.
Andris ott állt egy csokor rózsával a kezében. Amikor meglátott, elmosolyodott. Úgy nézett rám, mint ahogy még soha senki. Próbáltam elfojtani az érzéseket magamban, de nehéz volt.
A piros jordanbe, egy szürke pulcsiba, a Pradas mellényébe és fekete nadrágban állt előttem.
Nem bírtam az íriszeibe nézni, de tudtam hogy az övét rajtam tartja.
-Elina...-kezdi el, de bele rontok.
-Honnan tudtad hogy most jövök haza?-ez volt az első kérdésem hozzá. Amit talán még egy kicsit túlságosan zaklatottan tettem fel.
-Nem tudtam.-vonja meg a vállát lazán.
-Akkor mégis mit keresel itt? Vagy ezt a rózsát annak a Zorának hoztad?
-Dehogy is. Tényleg nem tudtam, hogy mikor jössz vissza. Minden nap feljöttem ide és vártalak. Amióta megírtad, hogy Londonba vagy azóta én minden áldott nap vettem egy csokor rózsát és kijöttem a reptérre. És téged vártalak.-az ajkaim megremegtek. Ezt most nem mondhatja komolyan.
-Azt hittem, hogy megleszek nélküled, de bébi amióta elmentél csak rád gondolok egyfolytában.
-De Andris nekem te a bulin tisztán kijelentetted, hogy az ég világon nem akarsz tőlem semmit. Sajnálom, de ezek után nem tudom, hogyan kéne benned megbíznom. -erre ő csak megfogta a kezeimet.
-Tudom bébi tudom. Nem tudom mi volt velem. Kurvára be voltam tépve és rúgva. És geci amiket mondtam azt akkor talán még komolyan is értettem, de ez a kis idő is míg távol voltál cseszettül nehéz volt. Kurvára hiányoztál. És tudd, hogy tényleg gecire sajnálom, amit csináltam veled. Azt szeretném, ha tudnál nekem még egy esélyt adni. Kapcsolatot szeretnék veled. De most tényleg egy komolyat. És ne haragudj, hogy most letámadlak, de nem tudtam, hogy veled beszélni. És úgy sajnálom. Mindent jóvá akarok tenni velünk kapcsolatba. Ezt most tényleg azt akarom, hogy működjön. És tényleg komolyak a szándékaim veled kapcsolatban.
Bemutatlak a családomnak, ha akarod az egész világnak. És bébi nekem csakis kizárólag te kellesz.-a könnyek elkezdtek lefolyni az arcomon. Fogalmam sincs, hogy megtudok-e mégegyszer benne bízni. Túlságosan elcseszte a dolgokat. De most legalább tudom, hogy mit érez irántam.
-Kell egy kis idő. Később nem tudjuk ez megbeszélni?
-Ahogy akarod.-a telefonom a zsebembe már rezgett. Valószínüleg már itt vár rám anya.
-Most mennem kell . Köszönöm a rózsát.-mondom és elsietek mellőle.
Azt a pár könnycseppet sietősen letörölve az arcomról megyek a kijárat felé.
A jó öreg suzuki ott várt rám. Sietősen beültem a kocsiba.
-Honnan kaptad azt a rózsát? -kérdezi anya.
-Andristól
-Hogy mi van?
-Ja. Azt mondta, hogy megbánta azt amit csinált a bulin és mondott. És most tényleg komoly kapcsolatot akar velem.
-Fuha. Na és akkor mi lesz?
-Fogalmam sincs. Nem tudom hogy tudok-e benne bízni. Már az elején elrontotta a dolgokat.
-Ha nem mész bele sose fogod megtudni.-mondja anya. Igaza volt, ha nem megyek bele, akkor meg azon fogok gondolkodni, hogy mi lett volna ha....
