Holdvilágban fürdik az éjszaka
Hallik a magány keserves panasza
Csillagok táncot járnak feletted,
Az álom lassan mindent feledtet.
A magány megfogja a kezed
Csak azért ha felállnál nem enged
Mellédfekszik, megsimogat, átölel,
Jobbanmondva megbilincsel.
A sarkadban van bárhol jársz
Szabadulásra hiába vársz
Szomját könnyel oltja,
Éhségét a lelkeddel fogja
Vagy örökösen súgja a füledbe,
Ezzel kergette az őrületbe
-Te soha nem kellettél-
Mondja és harsányan nevetgél
Rajta kívül nincsen senki más
A magány keserű, álnok társ.
YOU ARE READING
Érzéseim rímbe szedve
PoetrySziasztok! Ezek a saját verseim amiket én írtam. Ez az egész úgy történt hogy egy kicsit depressziós honapomban úgy gondoltam jó lenne verset írni. Tudjátok kiírni magamból a feszkót. És így született meg a Holdvilágban című versem. Valószínű nem mi...
