Minden így lesz jó!

01.06

Emilia szemszög

Newttal igen csendesen voltunk a mai nap, amit meg is jegyeztek páran. Például reggelinél Alby. Nem értette, miért nem nevetünk, mint szoktunk. Newttól néha kaptam pár megvető pillantást, amit nem nagyon tudtam hova tenni. A nap lassan telt. Minho bent volt az Útvesztőben, Newt meg utál. Fantasztikus. Délután én még maradtam a kertben, hiszen nem volt mit csinálnom. Csak ültem egy fatövében, és néztem a Tisztást. Egyszer csak valaki leült mellém. Newt.

-Mondd!

-Emm...Tudod én örülök ha te és Minho boldogok vagytok, de vigyázzatok.-nézett a szemeimbe.

-Newt.-kezdtem-Te haragszol rám? Ma egész nap hozzám sem szóltál.

-Nem. Csak féltelek. Nem Minhotól, hanem a többiektől. Attól, hogy lenéznének, vagy megvetnének.

-Newt...-ültem közelebb a fiúhoz.-Köszönöm, hogy aggódsz értem, de Minho és én nem tudom olyan furcsa, olyan mintha ismerném már egy jó pár éve.

-Boldog vagyok, ha boldog vagy.-húzott ölelésbe.

1 hónap múlva

Egy hónap. Hosszú idő de nem változott sok minden. Senki sem tud rólam és Minhoról, persze Newt kivételével. Ugyan úgy a kertben dolgozom és várom Minho visszajövetelét, ha késik egy percet már hevesen ver a szívem és izgulok, vajon visszatér-e. Ezt kezdik észre venni többen is. Gally undorító megjegyzései pedig már kezdenek odáig kergetni lassan, hogy kiálljak a Tisztás közepére és kiordítsam, hogy igen együtt vagyunk. Délután ott álltam az Útvesztő kapujában és vártam, hogy visszaérjen a szívem választottja. Amikor megláttam a folyosó végén, megnyugodtam. Mikor kiért egyből ölelésébe zárt. Egy elvétett puszit nyomott a homlokomra, majd elengedtük egymást.

-Ne menj messze Milli.-Mondta futás közben. Ment a térképszobába, mint mindig. Csak mosolyogtam utanna. Nem bírtam betelni a fiúval.

-Csak ne ennyire feltűnően te lány!-lépett mellém Newt.

-Jól van, jól van.-nevettem

Felmentem a szobámba. Amint beléptem rájöttem, hogy ez itt így nagyon nem lesz jó. Széttúrt ágynemű, ráadásul kettő, eldobált cuccok. Köztük férfi pólók. Valaki ide bejön egyből leesik neki minden, így elkezdtem összepakolni, és vissza vinni Minho cuccait a saját szobájába, majd visszahozza. Miután kész lettem ledőltem, az ágyamra.

-Milli.-lépett be Minho, és ledőlt mellém. Pont úgy feküdt, hogy feje a mellkasom mellet volt. Átkarolta a derekamat, én pedig elkezdtem a hajával játszani.-Elfáradtam.

-Minden rendben volt?

-Igen. Vagyis hát. Szokásosan semmi sem volt.-Felült.-Tök felesleges amit csinálok.-Én is felültem.

-Nem igaz! Ne mondd ezt.-fogtam két kezem közé az arcát. Homlokunkat egymásnak döntöttük.-Ti vagytok a reményeink.-Húztam egy csókra.

-Szeretlek Gyönyörűm!

-Én is szeretlek!-Még feküdtünk egy ideig, mikor belenyilalt egy fajdalom a hasamba.-Ahh.-kaptam oda a kezem.

-Milli?-ült fel azonnal Minho.-Mi a baj.

-Semmi, csak el kell mennem a mosdóba.-Sietség betértem a helyiségbe és leültem a wc-re. Ahogy sejtettem. Megjött a mikulás. Bár ennek örülhetünk is, ha figyelmébe vesszük, miket csinálunk Minhoval. Gyorsan elintéztem mindent és visszamentem a fiúhoz.

-Minden oké?

-Igen persze, csak...hagyjuk.-visszafeküdtem a fiú mellé.

-Na mondd már el.

-Hát csak megjött.

-Mi?

-Na ezt mondom.

-Milli!

-Ahhoz, hogy egy lánynak gyereke lehessen, vérezni kell minden hónapban, ott lent, ez azt jelenti, hogy nem terhes.

-Jó biztos, de legalább nem vagy terhes!

-Hát igen belőled már egy is túl sok.

-Hé!

-Na mindegy a lényeg, hogy ez elég nagy fájdalommal jár.

Másnap későn ébredtem. Minho itt volt, nem ment ma futni.

-Te mit keresel itt, és mennyi az idő.

-Shh...pihenj! Ma vigyázok rád, hisz megigértem.

Egész nap agyba voltam kényszerítve, Minho hozta nekem a kaját, gyógyszert, mindent. Annyira imádom ezt a fiút!

Délután a doboz fülsiketítő hangja bejárta a Tisztást.

Amikor kiértünk, már minden fiú ott állt a doboz körül.

-Na mi van még fel kellett öltözni?-Gúnyolódott Gally azon, hogy mi ketten értünk oda utoljára.

-És ha igen?-Nézett rá szúrósan Minho. Az építő erre köpni-nyelni nem tudott, így inkább csendben maradt.

Newt leugrott a dobozhoz, és kinyitotta, majd kirángadták belőle a Zöldfület. Fiú volt. Nem túl magas barna haj, zöldes-barna szem. Ijedt volt. Amikor kihúzták láttam a félelmet a szemében. Egyszer csak felpattant és nagy iramban elkezdett futni, mint az őrült.

-Lehetne futár.-Néztem a mellettem álló Minhora. Ebben a pillanatban szerencsétlen srác akkorát taknyolt, hogy csoda, hogy még állnak a falak.-Na jó visszaszívom.

♡♡♡
~688
2023.04.28