Halálos zápor, s egy kis csipet mámor

Fuss, s huss

Mára már ballagok tovább,
Az ár az kár, a forint tovább inflál.
Jött az ár, most szárazság, barátom,
Ma is keresem az emléket, de nem találom.

S, be kell valljam,
Keretet varrtam,
Keretet, hogy bent maradjak,
Bent maradjak, sebeket varrhassak.

Itt vagyok, s állok az álmok fellegén
Kérdezik, ki ez a fergeteg, ki ide tévedt? Ember, én.
Én, az ember, az élő, valóságos gyermek
Kérdezem, mik ezek az erre keresgélő, koszáló tetvek?

Itt vannak, ide ragadnak,
Falnak, s pártatlan harcolnak,
De innen 's tova ballagok,
És magamra a sebeket varratom.

Ha ezt Te látod, s érted, ne válaszolj
Te járjad utatad, s magadért ne szólj.
Ne várj, ne maradj, hallgass, s Fuss
Eltűntetlek téged, nem hagylak itt, s huss.