Az Olasz maffia markában +18

Part 6.

Iszonyatos fejfájásra ébredtem, nagyon hideg volt, kinyitottam a szemem és egy sötét szobában feküdtem egy büdös, koszos szivacs szerű matracon. Körbe néztem a szoba szerű helyiségben, a szürke falak piszkosak voltak és egy-két helyen még a vakolat is lehullott. Még csak most vettem észre hogy az egyik lábam ki van kötve a falhoz gondolom azért hagy ne tudjak elszökni. Én hülye azt hittem meg tudok szökni, de őszintén minden alkalommal megpróbálnék megszökni hátha egyszer sikerül és újra szabad leszek.
Ezekkel az érzésekkel és gondolatokkal ébredtem kb 2 napja pár nem biztos mivel teljesen elvesztettem az idő érzékemet. Ebben a két vagy több napban nem kaptam se ételt se italt, érzem hogy éhes vagyok de mostmár megszoktam.
Éppen azon gondolkodtam hogy "vajon anyáék keresnek " vagy hogy egyáltalán " hiányzom nekik" mikor kicsapódik az ajtó és egy sötét alak lép be rajta. Az éhségtől homályosan látok ( bár a homályos látásban benne lehet az is hogy nincs se szemüvegem és még a kontaktlencse sincs a szemembe mert kiszedték ebben a pár napban ) ezért nem tudtam kiszűrni hogy ki lehet az bár sejtettem. Ahogy közeledett egyre biztosabb voltam benne hogy ez a sötét alak nem más mint Christian. Mikor elém ért így szólt:
- Jól nézel ki. - mondta flegmán mire én csak egy "kösz-t ". válaszoltam. Felém nyújtotta a kezét gondolom azért hogy segítsen felkelni a mocskos matracról de én nem fogadtam le ezt a gesztust. Nagy nehezen feltápászkodtam a matracról és lábra álltam, de amilyen "gyorsan" felkeltem ugyanúgy estem volna össze ha Christian nem kapott volna el.
- Látod ha nem lennének ilyen jók a reflexeim akkor már rég a földön feküdnél és beverted  volna a kis fejecskédet.
- Inkább kitörném a nyakamat mint hogy te ments meg. - erre már csak egy szemforgatás volt a válasza.
- Neked mindig vissza kell beszélned ? Komolyan mondom kezdem megbánni hogy elraboltalak.- mondta és már is látszott rajta hogy kezd ideges lenni és ez egyre jobban tetszett így folytattam.
- Hát akkor mért nem engedsz el. Mind a kettőnknek sokkal jobb kene én nem idegesítenélek fel folyton téged és te pedig nem basztatnál folyton engem.- úgy érzem kezdem kihúzni a gyufát de nem érdekel.
- Biztos hogy nem ! - emelte a hangját éség jobban magához szórított- most nagyon vésd az eszedbe amit mondok - sziszegte - TE  az ENYÉM  vagy és az is maradsz ! - ezt a mondatot olyan uralkodóan mondta hogy elgondolkodtam,ettől az embertől nem valami könnyen fogok megszabadulni és félek hogy nem is tudok.

Linda ne  butáskodj  már  muszáj  megszabadulnod  tőle, ne vesszítsd el  reményt, küzdj ellene,  gondolj a családodra. -  gondoltam magamban.

Mire észbe kaptam már a vallára dobott és elkezdett cipelni a raktár kijárata felé.

- Vannak ám nekem is saját lábaim - jegyeztem meg kissé morcosan, de inkább nem ellenkeztem.

Beültetett az anyós ülésre aztán megkerülte az autó és ő is beült mellém. Elindultunk gondolom az új " otthonom " felé. Két perc sem telt el az útból, de én  már aludtam. És már csak annyit éreztem hogy egy puha ágyban fekszem.