Virágot a virágnak - Mehringer Marci ff

chapter 3

Ott ültünk ketten a hideg járdán fél cipővel a lábunkon. A másik fele pedig melletünk. Nem volt kínos a csend, inkább kellemes. Hisz kettő teljesen idegen ember voltunk, mégis volt valami amitől nem volt tűrhetetlen. Sose hittem volna, hogy ez megtörténne velem, de így lett. Nem jártak autók azon az úton, maximum 3-4 ment el előttünk. A csöndet végülis én törtem meg.
- Egyébként... Hogy hívnak? - mivel ezt az apró dolgot sose tudtam meg.
- Marci. Mehringer Marci. - ez után nem mondtam semmit, mert olyan ismerősen hangzott a név. Együtt jártunk iskolába? Szerintem nálam idősebb 1-2 évvel. Vagy volt hasonló nevű ismerősöm? Nem hinném.
- Van testvéred?
- Van. - Egyre közelebb kerülök. Lehet, hogy a testvérével jártam egy suliba. De nem rémlik senki. Én felejtettem? Pedig jó a név memóriám. Lehet, hogy valamilyen social median láttam? Bármi lehetséges. Jó lenne tudni, de ha esetleg nem, akkor nagyon kellemetlen lenne. Inkább hagyom. Lesz ami lesz, egyszer csak megtudom.

- Szóval lehet, hogy esetleg ismerem a testvéredet? Vagy téged? - kérdeztem, igaz elég kínosan. Aztán egy kisebb szünet után megszólalt.
- Lehet. - Úgy éreztem hogy élvezi ezeket a szűkszavú válaszokat. Mintha azt láttam volna rahta, hogy próbál nem nevetni. De hát, ki tudja.
- Az laza - Ezt a két szót bírtam erre mondani. Mármint mit kellett volna? Lehet, hogy csak nem akar hozzám beszélni, végülis kávét öntöttem a cipőjére. Hupsz.
- Nem tudtam nem azon gondolkodni, hogy mi volt az a "bazdmeg a macska" elszólásod? - kérdezte. Kicsit meglepett a kérdése, de ahogy visszaemlékeztem, máris érthetőbb volt.
- Van otthon egy cicám. És egyedül lakok. Szóval senki nem figyel rá és nem etette meg ma senki. - magyaráztam. Nem tudom, miért ilyen részletesen. Lehet kevesebbet kéne beszélnem.
- Van egy macskád? És mi a neve? - elég izgatottnak hangzott, gondolom szereti a cicákat.
- Előbb kérdezed meg a cicám nevét, mint az enyémet? Egyébként Miklós. - kicsit szürreális volt a helyzet.
- Oh, tényleg, sajnálom - mondta egy kicsit játékos (idk pajkos💀) hangsúllyal. -Szóval? Hogy hívnak? - Egy kicsit elmosolyodott és damn.
- Rebi. Marosi Rebeka. - próbáltam hasonlóképpen bemutatkozniy mint ahogy ő tette.
- És kedves Rebeka mi járatban vagy errefele? Elég késő van, csak szólok.
- Hazafele megyek. Tudod, dolgozok. - azthinné az ember, hogy ez logikus. Bár lehet, hogy viccelt.
- Dolgozol mások lábát leégetni? - ezután egy kicsit nevetett. Jó kérdés, hogy a saját viccén, vagy rajtam nevetett-e.
- Honnan tudtad?? - ehhez a tökéletes színészi képességeiddel még egy kamu meghökkenést is sikerült produkálnod.
- Egyébként pedig, nem, a közeli kávézóban dolgozok.
- Tényleg azt is mondtad, hogy nem kávét iszol. Akkor mi volt amit rám, bocsánat, ránk öntöttél?
- Forró csoki. - a kelleténél kicsit büszkébben mondtad.
- Forró csoki? - kérdezte nevetve. - Hát figyelj, egyszer nekem is ki kell majd a ti forró csokitokat próbálnom ezek szerint.
- Szerintem nem túlzok, ha azt mondom ez a legjobb forró csoki. Az egész világon.

Ez után egy kicsit se kellemes csönd következett. Nem tudtad, hogy mit kérdezz. Ő se tudta, hogy ő mit kérdezzen. De eközben megszáradt a cipőtök.
- Nicsak, végre valakik hordhatóak lettek. - mondtad a cipőkre mutatva.
- Szerencse, hogy nem fehér cipő volt rajtam.
- Akkor még rosszabbul érezném magam.

Ahogy mindketten felhúztátok a cipőtöket, segített felállni a járdáról.
- Egy élmény volt kedves Rebeka. - ahogy ez elhagyta a száját kinyújtotta a kezét.
- Egyetértek Marcell. - kicsit fura helyzet volt, de megráztad a kezét ami ahhoz képest, hogy tél van, elég meleg volt.
- Akkor még majd találkozunk - mondta, ahogy elindult. Ez volt neked a jel, hogy elkezdj hazamenni.

Ahogy hazaértél, megetetted a cicád és átöltöztél otthoni ruhákba. Most hogy tudtad a srác teljes nevét úgy döntöttél hogy rákeresel. Ahogy beütötted a nevét elég gyorsan megtaláltad. És azt is megtaláltad, hogy miért volt ismerős. Így viszont gondoltad amúgy is mindegy, nem gáz ha beköveted. Szóval így tettél. Lehet, hogy később megbánod? Lehet. De ez a jövő éned problémája.

Oks szóval elég goofy az egész már kezdem megölni magam tőle de nincs netem és ez volt az egyetlen dolog amihez kedvem volt 😁 szóval ha valaki ezt egyáltalán elolvassa akkor nagyon szeretlek és bocsi hogy nem tudok írni