Egy másik élet

41. Rész

-Maga visszahozta ezeket az alieneket?!-ijedtek meg az őrök.

-Nyugalom úraim, nincsen semmi baj, mennek a cellákba.

-Jasonnel mi lesz?-mutatott a férfira, aki mögöttünk jött.

-Mivel bebizonyosodott, hogy áthozott 2 Pandorából származő kék lényt, így megöljük.

-Mi, nem!-ijedtem meg-Ezt nem teheted! Nem tett semmit.

-Nyuszikám, ebbe már nem avatkozhatsz bele.

-De igen, nem engedem, hogy megöld. Vagy testemen keresztül!-mondtam fenyegetően nézve rá. Egy nagy levegőt vett, majd biccentett.

-Maradjon élve az öreg, mentesül bűnessége alól-forgatta a szemét.

-Köszönöm-öleltem át, hogy hatásosabb legyen.

-13-as cellába vigyék.

-Mindkettőt egybe?

-Igen, hátha megölik addigra egymást-nevetett fel, majd elindultunk fel, a cellához. A lépcsőn próbáltam elérni Lo'akot, de nem volt rá esélyem. Mikor felértünk, szinte bevágták őket a cellába és rájuk csapták az ajtót. Egyik sem ellenkezett, olyan volt, mintha nem is akarnának kiszabadulni, várják, hogy mikor halhatnak meg.- Kenyeret és vizet kaphatnak.

-Miért? Más is rendes ételt kap-néztem a szemeibe.

-Mert én ezt mondtam.

-Akkor Jake nem jönne ide, ha megtudná, hogy halottak a gyerekei.

-Miért? Pont, hogy akkor jönne.

-A bosszúból ölő ember sokkal erősebb, mint az átlag, aki csak ölni akarna.

-Ezt miért mondod?-nézett gyanakodva, mire gyorsan ki kellett agyalnom valamit.

-Mert... félek, hogy meghalnál-néztem rá tetetett szomorúsággal.

-Nem kell attól félned-karolta át a derekamat, majd az őrökre nézett-legyen rendes ételük és italuk, de ki nem jöhetnek. Világos?

-Igen!-biccentettek.

-Remek, most mehetünk-nézett végig még a börtönlakókon, majd elindult. A fiúkra pillantva, ők rám sem néztek, nem is foglalkoztak velem. Egy mély levegőt véve kimentem a börtönből, majd elindultunk haza. Otthon akkora fejmosást kaptam, hogy kisírtam a lelkemet a szobámban. Málna később bejött hozzám és átölelt.

-Bocsánat-lettek könnyesek a szemei.

-Nem a te hibád volt-öleltem át, majd az ablak felé néztem és megláttam Lo'ak hajgumiját. Megfogva azt elgondolkodtam. Talán ideje szólni Jakenek, hogy mi történik-Te nem vagy álmos?-ásítottam.

-De igen-biccentett, majd felállt-Jó éjt-intett és kiment a szobából. Párnákból csináltam egy ember alakot, amit betakartam és a hajgumit felraktam a kezemre úgy, hogy ne essen le rólam. Már lépteket hallottam, így gyorsan kimásztam az ablakon és becsuktam. Elindultam futva a repülőhöz, ahol szerencsémre Jason is ott volt. Megállva előtte, csalódottnak tűnt.

-Mégis miért?

-Beszélnem kell Jakekel!

-Minek? Nem lehet ezt, hogy helyrehozni.

-Egész végig volt egy tervem.

-Lo'akot még nem láttam ilyen állapodban. 

-Csak ne beszélj-ültem be a gépbe, majd benyomtam a hangot és a mikrofont-Jake Sully, ott van?

-Itt vagyok, mi történt?

-Lizett vagyok, Awe Na'vi nyelven. A fiaik most börtönben vannak, elintéztem, hogy ne jusson el Josh Pandorába és azt, hogy rendesen kapjanak ételt. Az a célom, hogy valahogy kiszabadítsam őket és visszaküldjem őket Pandorába.

-Hogy akarod ezt megtenni? Életveszélybe sodrod magadat és őket.

-Ők képesek védekezni és igazi harcosok. A napokban bebizonyították. Lefoglalom Josht, míg ők kiszabadulnak onnan.

-Mégis hogyan?

-Egy házassággal-könnyeztem be. A túlsó volnalról csend lett, ahogyan Jason is elhallgatott.

-Miért?

-Mert számomra ők fontosak.

-Lo'ak teljesen maga alatt lesz, ha ezt megtudja...

-De nem fogja. Kérem, ne mondja el ezt neki, azt sem, hogy én ötletem volt. Jasont mondjanak nekik.

-Lizett, ne...-nézett rám az ülésből kérlőn, de megráztam a fejemet.

-Így kell ennek történnie. Meg kell őket menteni.

-Miért teszed tönkre magadat?

-Mert ők oda tartoznak. Ott van az otthonuk, a családjuk-töröltem le a könnycseppemet- A lényeg az, hogy semelyik Na'vi ne jöjjön át, mert a terv bukott és veszélyeztetve lennének ők.

-Rendben, legyen. Mikor várható?

-Megpróbálom jövőhétre.

-Remek. Köszönöm.

-Én köszönöm-nyomtam ki, majd elsírtam magamat. Jason szorosan átölelt engem, majd hagyta, hogy befejezzem. Mikor magamhoz tértem, az arcomat letörölte.

-Te egy erős, bátor és egy önfeláldozó ember vagy. Büszke lenne rád anyukád, ahogyan most én.

-Köszönöm-suttogtam.

-Menj haza, mielőtt valaki meglátna.

-Rendben, köszönök mindent-futottam haza. Csak könyörgöm, váljon be a tervem.