..Kedves Naplóm. Ez az első napom, mi itt dolgozom ebbe a nagy villába anyuval. A tulajdonos úr kit, Papp úrnak hívnak eléggé kedves velünk. Beszélget sokszor velem is, meg anyuval is.
Körübelül ennyit tudok írni most neked, más a mai napomon nem történt.. Jóéjt neked naplóm!
Na ki gondolta ezt h egy tündérmese, mibe a herceg megkéri a szobalány kezét? Hát én úgy gondoltam. Esküszöm..- Na mindegy is. Ez itt nem egy kis aranyos történet lesz, hanem az én történetem.. Gyere, bevezetlek!
Reginának hívnak, és hát persze szobalányként dolgozom.. Anyunak segitek mindenbe is, mert sajnos nincs olyan sok pénzünk hogy fent tudjuk tartani az ételadagunkat/A lakást. Apám az egy alkoholista személynek lehet mondani, ki itt hagyott engem és anyut a legrosszabbkor úgy hogy egy szőke p- val lelépett. Csak 7 éves voltam, és szemem elött történt meg az egész..
-Regina gyere létszives a dolgozó szobába! Szólitott meg Papp úr.
-Rendben azonnal megyek! Gyors összekaptam magam míg a naplóírást abbahagytam. Gyors léptekkel siettem fel a lépcsőn és azonnal odaviharoztam a dolgozószoba elé. Gyengéden bekopogtattam, és benyitottam. Papp úr nagy köteg között elveszvén, azonnal felfigyelt rám.
-Szólított uram. Udvariasan szóltam felé.
-Igen Regina, esetleg tudnál nekem kicsit segíteni? Ezt meg ezt kellene átvinni az ebédlőbe, és utánna ha készen is vagy, a ruhámat gyors vasald ki kérlek.
Kezembe nyomott majd 2 kötegnyi papirhegyet, ami eléggé nehéz volt. Megpróbáltam pontosan levinni a papirokat az asztalra. Közbe anyu már készítette az 5 fogásos ételsort az összeülésre.
-Anyu!! Mi lesz itt ma? Kérdeztem tőle és az ujjammal mutatván körbe az asztalon.
-Papp úr áthivta a nagy családot, és a baráti körét hogy megüljék a fia születésnapját. Mondta anyu mosolyogva. -Lehetséges jól kifogsz jönni a fiúval Regi. Mosolygott rám, én pedig elfintorogtam.
(Sziasztok! Igen egy új regénnyel jöttem nektek. Remélem tetszeni fog nektek❤️)
