Kimetsu Academy Kyojuro x Oc (FRISSÍTVE)

11. november

Hát igen lassan már három hónapja hogy bejárunk a suliba. És már igazán érződik az ősz. Nap közben már nincs annyira meleg mint nyáron volt. Sokszor hideg szél fúj ennek köszönhetően a pulóverek is előkerülnek a szekrényekből. A hosszú nadrágok is vissza költöznek a trendbe. Egyre többen járnak kabátban. A fák is többnyire lehullajtották a leveleiket és egyre többször esik az eső. A mai nap is zivataros.

-Aoi..? Aoi!-szólt nekem Rengoku sensei.

-I-igen!?-keltem fel a bambulásból.

Igen én az esőt bámultam. Most sokkal párásabb a levegő. Épp a vízcseppek versengését néztem az ablak üvegén mikor is megint csak szólítva lettem.

-Aoi!! Nem adhatod fel ilyen hamar!! Ez már a harmadik tananyag amit ha most folytatunk be is fejezhetünk!

-Nem is tudom.. bámultam újra ki az ablakon.

-Héj.. van valami baj?-tette fel a kérdést a sensei.

-Nem csak most nincs annyira kedvem tanulni..

-Biztos hogy minden oké?

-Persze..-majd hirtelen egy forró kezet éreztem a homlokomon.

-Hmm.. lázad sincs. De mintha ki lennél hűlve.-emelte el a kezét.

-Nincs semmi bajom mondom én csak..

Ekkor a vállamra terítette az öltönyét.

-K-köszönöm.-illetődtem meg.

Ezalatt a pár hónap alatt elég szoros kapcsolatunk lett. Úgy érzem Rengoku sensei egy nagyon megbízható tanár. Neki bármit elmesélhetek és elmondhatom az érzésemmel kapcsolatban. Eddig ő a kedvenc tanárom.

-Kérlek bírd ki még ezt a pár percet az órából. Nem fogunk olyan sokat írni de jó lenne ha befejezhetnénk ezt a részét a történelemnek..

-Rendben..

Ezután folytatta az órát. Teljes beleéléssel mesélt a történelemről. És igaza volt ugyan is tényleg csak keveset írtunk. A tanár úr ma kivételesen hamarabb hazaengedett. Azt is megengedte hogy elvigyem az öltönyét ugyan is volt nála kabát. Otthon végül leültem tanulni. Miután végeztem kivasaltam a ruhadarabot és felakasztottam egy vállfára. Ezután elvégeztem az esti rutinjaim és elmentem aludni. Reggel 0. órára mentem. Nem volt órám csak jobbnak találtam azt ha előbb viszem el a tanár úr öltönyét hogy ne legyen neki kellemetlen a dolog. Így is történt. Reggel felkeltem és ez volt az első amit tettem hogy leakasztottam a vállfárol az öltönyt és össze hajtottam szépen hogy ne legyen gyűrött és eltettem egy szatyorba. Amikor beértem a suliba teljesen ki volt halva az épület. Volt ott néhány diák meg tanár is. Gondolom nekik tényleg lesz 0. órájuk. Felmentem a tanári elé és leültem a folyosón lévő padra arra várva hogy Rengoku sensei egyszer csak betorpan. Valójában így is történt. Csak mivel kissé messzebb volt a pad a tanárihoz ezért nem vett észre az elején. Mielőtt még bemehetett volna megállította 3 másik tanár és konkrétan leálltak beszélgetni. Ahogy néztem őket megakadt a szemem a sensein. Nem tudom elmagyarázni hogy mi is történhetett velem nagy való színű a fáradság de teljesen lefagytam. Egyszerűen nem tudtam levenni a szemem Rengoku senseiről. Majd ekkor véletlenül pont erre nézett és felvette velem a szemkontaktust. Láttam hogy egy kicsit mintha meglepődött volna. Én még mindig csak bámultam persze. Majd egy bólintással jelzett hogy mindjárt jön. Ekkor elengedték végre a tanárok és a sensei végre elmehetett lepakolni a cuccait. Majd kijött hozzám a tanáriból.

-Jó reggelt sensei!

-Jó reggelt Aoi chan! Van valami baj?

-Tanár úr maga megint csak aggodalmaskodik. Ígérem nincs semmi bajom és ha még is lenne akkor is szólni fogok.