𝑆𝑜𝑠𝑒𝑚 𝑒𝑙𝑒́𝑔 𝑗𝑜́ || ✔

𝙩𝙞𝙯𝙚𝙣𝙣𝙮𝙤𝙡𝙘𝙖𝙙𝙞𝙠 𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩 /𝟏𝟔+/

  — Annyira szexi vagy — lihegte Chase.

Fogalmam sem volt, mi fog következni ezután, nem voltam képes gondolkodni, teljesen elvesztettem az eszem, egyedül azt éreztem, hogy akarom őt, azt, hogy soha ne hagyja abba. Olyan jó volt. Tudom, hogy sok lánnyal volt már, de ez akkor egyáltalán nem érdekelt. Csak érezni akartam.

Felbátorodtam, így levettem róla a pólóját. Még jobban beindultam a kidolgozott testétől, annyira vonzó volt a látványa. A teste forró volt, és én is úgy éreztem, mindjárt felrobbanok.

Chase még mindig a nyakamat csókolgatta én pedig belemélyesztettem a körmöm a hátába. Válaszként kicsit felnyögött. Életemben nem hallottam még ilyen szexi hangot, újra hallani akartam. Aztán hirtelen szája elengedett, szaporán vette a levegőt és a szemembe nézett.

  — Kérlek Chase... — könyörögtem neki lihegve, hogy folytassuk.

Óvatosan elfektetett az ágyán, majd kérdő pillantással a pizsamaként szolgáló cicanadrágomhoz nyúlt. Bólintottam egyet, mire lehúzta rólam a ruhadarabot.

  — Kérlek... — nyöszörögtem újra, mire gonosz mosoly jelent meg az arcán.

Végig simította a combomat, amibe az egész testem beleremegett. Felém kerekedett, majd megcsókolt.

  — Mit szeretnél, Daisy?

  — Kérlek Chase...

  — Mondd ki, így nem tudom, hogy mire gondolsz — mondta, miközben apró puszikat intett a nyakam érzékeny területeire.

Éreztem, hogy egyre türelmetlenebb leszek.

  — Bármit, légyszi... Csinálj velem amit csak szeretnél, kérlek — rivalltam rá türelmetlenül.

  — Ugye, hogy milyen rossz könyörögni? De most legalább megtapasztaltad... — nevetett fel gonoszan, majd egy mozdulattal a bugyimba nyúlt.

  — Olyan nedves vagy, imádom, hogy így kívánsz engem — suttogta a fülembe. Hamarosan olyat éreztem, amit eddig még soha, egy pillanatra elállt a lélegzetem is és egyre jobban feszített a hasam, ahogy Chase ujjával lassan körözgetni kezdett az érzékeny pontomon.

  — Olyan jó vagy — ziláltam, ő pedig finoman megnyomta egy ponton azt a területet, ahol eddig körözött, mire hirtelen teljes forróság öntötte el a testemet és remegni kezdett a lábam.

  — Jó kislány, menj csak el, ezaz... — suttogta.

Chase kivette a kezét, majd megtörölte a pólójába, én pedig csak feküdtem az ágyán és úgy éreztem, mintha csak a mennyekben lettem volna. Kellett egy-két perc, mire teljesen magamhoz tértem.

  — Milyen volt életed első orgazmusa? 

  — Jó — csupán ezt az egyetlen rövidke szót tudtam kinyögni, mégis mikor pár perc múlva elhatároztuk, hogy hajnali négykor hulla fáradtan talán már aludni kéne, a gondolataim egyszerűen nem hagytak aludni.

Csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire kibaszottul szeretem Chaset és hogy soha, de soha nem akarom elveszíteni őt.

***

Másnap reggel, mikor felébredtem Chase szülei ragaszkodtak hozzá, hogy náluk reggelizzek. Mindketten nagyon kedvesek, pont úgy, mint Chase testvérei: Emma és a mindössze két és fél éves Lucas, aki valamiért még mindig csak kettő szót tud kimondani: nem és lámpa. Hogy az utóbbi honnan jött, azt nem tudom, de a szülőkön is látszik, hogy ki vannak, amiért a fiuk ahelyett, hogy új szavakat tanulna, az egész étkezés alatt a lámpára mutogat és visítozik.

  — Nagyon finom volt ez a palcsinta — mosolyogtam Chase édeasanyjára, miután mind befejeztük az étkezést.

  — Chase érdeme — válaszolta mosolyogva a nő. — Nyár eleje óta szinte már sosem kell ételt készítenem. Túl kényelmes lett az életem azóta, hogy a fiam eldöntötte, hogy szakács szeretne lenni.

  — Hű, ezt nem is tudtam — néztem meglepetten a barátomra, mire ő csak megvonta a vállát.

  — Na és te mivel szeretnél foglalkozni? — kérdezte Emma rám nézve.

  — Még fogalmam sincs — vallottam be. Gyakran gondolkodtam már el, hogy hova szeretnék menni továbbtanulni és hogy később milyen munkát szeretnék, de sosem jutottam odáig, hogy bármit is ki tudjak találni. Irigyeltem Chaset, amiért neki már volt egy célja, amiért a későbbiekben igenis megéri küzdenie. Korábban is észrevettem már, hogy szeret ételeket készíteni, és ha az elején nem is igazán akartam bevallani magamnak, nagyon is értett hozzá.

Nekem viszont egyenlőre semmi olyan nem volt, amiben igazán jó lettem volna. A tantárgyak közül a suliban pedig egyikért sem rajongtam annyira, hogy tudjam, én abból szeretnék vizsgát tenni.

  — Még van időd — mondta Chase apja, én pedig csak reménykedni tudtam benne, hogy így is van. Bár elég kevés, de mégis van hátra még pár értékes hónap, amit gondolkozással tudok tölteni. Meg aztán ott van Chase és persze apa, akik biztos, hogy segíteni fognak nekem a döntésben.

Még beszélgettünk pár percet, aztán elköszöntem tőlük, mondván, hogy ideje hazamennem, hiszen hullafáradt vagyok, alig aludtam éjszaka, ráadásul holnap elutazunk és be kell még pakolnom a bőröndömet.