A pályán kívül - Pedri / FC Barcelona ff.

3. fejezet: Az alagsor

Benyitottam az új lakásomba, és leesett az állam. Amit legelőször észrevettem, az a fényes, tágas tér, és a hatalmas, faltól-falig ablakok voltak. Ez tényleg maga a menyország. A helyiség tele volt fehér bútorokkal, ami tisztaságérzetet kölcsönzött a szobának. Egy hatalmas amerikai konyha fogadott, bárpulttal és kör alakú étkezőasztallal. A bejárattól továbbsétálva a nappaliba értem, melynek közepén egy halványszürke kanapé fogadott, puha díszpárnákkal. Azzal szemben egy akkora tv lógott a falon, amekkorát élőben még sosem láttam. A kanapé mögött, közvetlenül az ablakok mellett pedig egy fehér íróasztal foglalt helyet. A bejárattól balra két ajtó vezetett tovább. Az egyik a fürdőszobába, a másik pedig a hálószobába nyílt. Boldogan rávetettem magam az ágyra, ami olyan puha volt a sok párnától és takarótól, mintha egy felhőbe feküdtem volna bele. Az ággyal szembeni falra is egy kisebb tv volt felszerelve.

Az első gondolatom az volt, hogy bárcsak most azonnal berendezkedhetnék. De erre nem volt idő. Xavival 5 perc múlva találkozom az edzőpályáknál. Gyorsan csekkoltam magam a tükörben, párat fésültem világosbarna hajamon és már rohantam is az edzőpályához. Útközben elolvastam a főnökömtől, Veratól kapott üzenetet, melyben az állt, edzés után várja az első videóimat a játékosokról. Őszintén fogalmam sem volt, hogy milyen videókat fogok készíteni az első napomon, de azt tudtam, hogy kivel szeretnék videót készíteni. Az exem kedvenc játékosa és példaképe Robert Lewandowski. Ha vele csinálnám az első videómat talán még itt Barcelonában is hallanám, ahogy otthon koppan az álla a földön, mikor meglát. Az üzenetben egyébként még annyi állt, hogy küldjek nekik egy pár másodperces bemutatkozó videót is, amit majd a Barca platformjaira posztolnak, hogy a követők tudják ki csinálja a tartalmakat.

Mikor odaértem a focipályához, Xavi már a lelátó első sorában ülve várt.

-Elnézést a késésért, most tudtam csak elfoglalni a szobát.- szabadkoztam ahogy mellé léptem.

-Ugyan, nem késtél. Pontosan 9:45 van, ahogy azt megbeszéltük.- mosolygott rám kedvesen, miközben elindultunk egy lépcsőn lefelé, feltehetőleg az öltözők felé. - Mellesleg a fiúk még biztosan öltöznek és zenét hallgatnak.

Az öltöző közeledtét az egyre hangosabb zene jelezte. Végül megálltunk egy zárt ajtó előtt, amin Xavi benyitott és jelezte, hogy várjak egy kicsit.

-Mindenki öltözzön fel, most! Bemutatok valakit. Biztosíthatlak róla, hogy nem lesz kíváncsi a pucér seggedre, Alejandro, vegyél fel egy nadrágot. - mondta Xavi, mire nevetés szűrődött ki a szobából. - Bejöhetsz, mindenkin van ruha. - intett felém a csapat edzője, miután a zene is elhalkult.

Ahogy beléptem az öltözőbe, hirtelen csend lett.

-Sziasztok. - köszöntem magabiztosságot tettetve. Azért mégiscsak egy csapat sztárfocista szeme szegeződött rám abban a pillanatban, hazudnék, ha azt mondnám, hogy nem izgultam. Miután páran visszaköszöntek, úgy döntöttem, hogy bemutatkozom. - Én Anna vagyok, az új közösségi média tartalomgyártó. Az a munkám, hogy videókat csináljak rólatok a pályán kívül, hogy a szurkolók minél jobban megismerhessenek titeket. Veletek leszek az edzéseken, meccseken és minden olyan eseményen ahova hívnak titeket. Éppen ezért remélem, hogy mindenkit megismerhetek majd jobban, hiszen elég sok időt fogunk eltölteni együtt. Remélem az általam készített videókat és a társaságomat senki nem érzi majd tehernek, hiszen ezek azért vannak, hogy a szurkolók ne csak neveket és számokat lássanak bennetek, hanem embereket, karaktereket, történeteket, személyiségeket. - szedtem össze a gondolataimat. A monológomat egy kisebb csend követte.

-Ez szinte már megható volt. - szólalt meg Jules Koundé, mire többen elmosolyodtak.

-Ezzel csak azt szerettem volna elérni, hogy ne érezzétek tolakodónak amikor videót készítek rólatok, hanem inkább egy lehetőséget lássatok benne.