Múlt túl fájdalmas hogy róla beszéljünk a jövő túl relatív hogy álmokat szöjünk
Mi marad az embernek ha magányosan nézi az üres fehér falat
Mi marad a falakon túl
Apám mindig azt mondta ne remélj ne élj
Akkor nem csalódsz
Talán ebben igaza volt
Mit értem el azzal hogy reménykedtem sokszor reménytelenül
A jövő mindig jobbat remél
Szoktam mondani
De mivan ha számomra nem tartogat semmi jót
Mivan ha igazából senkinek sincs jövője
Hisz a jövő relatív
Gyászolód a múltad és félsz hogy később sem lesz jobb
Talán tényleg így lesz
Ki tudja
Hisz a jövő relatív
Azon gondolkozom pár év múlva is ilyen leszek amilyen most
De amikor meg nézem a régi képeim tudom hogy úgy is változom
Az ember ahogy telik az idő már nem is ismer régi önmagára
Pedig tudod hogy az te voltál akkor az volt mindened ami volt
Ma már tudod hogy ennél több vagy
És vissza gondolva már nem is a rosszra emlékszel
Hisz az már a múlté
Minek rágódni rajat
Ha jövőre gondolok mindig el kap a félsz
Mi hogy lesz hogy fogok megélni
Vajon jó anya lennék
Előre nem tudom még mondani mi lesz hisz a jövő relatív
